Mert utazni mindenképpen jó, de csak okosan érdemes...

Utazz Okosan Blog

Utazz Okosan Blog

A Ewing család otthona - Southfork Ranch

2020. július 30. - Utazz Okosan Blog

Sok film és sorozat készül felépített díszletek között, filmstúdiókban. Aki járt az Etyek melletti, a Korda Filmstúdióban láthat számos szép példát erre, de a világ több részén (hogy még egy példát említsek, Marokkóban és ez nem a legnépszerűbb Hollywood) látogathatunk meg olyan stúdiókat, ahol korábban világhírű alkotások forogtak. Legtöbbször azonban nem éri meg költöztetni a stábot és az egész forgatás során szinte el sem hagyják a filmstúdió területét. Azt gondolom, hogy aki nem az elmúlt 10-15 évben született, az legalább halott a Dallas című filmsorozatról, akik pedig ennél idősebbek, azoknak világszerte ismerős a Ewing név. A Dallas egyik fő helyszíne, a Southfork Ranch, az említett család otthona, nem egy felépített, kreált stúdió-helyszín volt, hanem a valóságban is létezett és létezik a mai napig is.   

A koronavírus-járvány sokakat kényszerített az elmúlt hónapokban a négy fal közé. Sokaknak egyik pillanatról a másikra szűnt meg a munkaviszonya, vagy éppen fizetés nélküli szabadság formájában "függesztődött" fel, vállalkozóknak tűntek el egyik napról a másikra a kuncsaftjai és ügyfelei, velük pedig a megrendelései. Nem viccelek, tapasztalatból mondom, mert átéltem és megéltem, hogy egy napon azt veszed észre, hogy az addig terebélyes lista, amin a közeljövő megrendelései, ügyfelei vannak megfeleződött, majd egy nap múlva pedig lényegében üres. Ez után jött a kijárási korlátozás, mely miatt végül sokan lényegében az otthonuk rabjai lettek (még ha korlátozott rabság is volt ez más országokhoz képest).

De hogy jön a koronavírus-járvány és a korlátozó intézkedések a Dallas sorozathoz? Miután Magyarországon a Kormány bevezette a veszélyhelyzetet, majd később a kijárási korlátozásokat, a magyar emberek - szerencsére időben - felfogták, hogy ezt most be kellene tartani, kibúvók keresése nélkül, mégpedig azért hogy a korlátozásnak ne kelljen tilalomba áthajlani. Higgyétek el, hatalmas a különbség, a spanyolok (sem a vezetés, sem az emberek) nem fogták fel időben és végül tilalommal kellett élni. Egy másik cikkben erről is fogok írni.

Mit tegyen a magyar ember, ha négy fal közé szorul? Sokakkal kapcsolatban voltam ebben az időszakban és a magyar találékonyság itt is megfigyelhető, sokan kertészkedtek, olvastak, felújították a lakást és a többi, szerencsére nem azt tapasztaltam, hogy unatkoztak volna. Az előbb említettek mellett voltak olyanok is, akik nosztalgiáztak, például úgy, hogy elővettek valamilyen régi sorozatot az internetes videómegosztók "bugyraiból" és elkezdték újranézni a fiatal(abb) korukban egyszer már végigizgult szériákat. Ha régi sorozatok közül kellett választani, eléggé adta magát a sok évig futó és később időnként fel-feltámadó DALLAS.

shopfenykepekfoszereplok-2.jpgA sorozat főszereplői az Ajándékboltban lévő egyik fényképen

(Jelen cikket H. Béla barátom kérésére írtam, nem hatalmazott fel rá, hogy a teljes nevét kiírjam, de ha ezeket a sorokat olvassa, ő tudni fogja, hogy Róla van szó. Ők valóban a Dallas-t vették elő és nézték újra, majd - mivel tudta, hogy jártunk Texasba - megkért, hogy osszam meg a Southfork Ranch-en készült fotóinkat és töltsem fel a Facebook oldalunkra. Megígértem neki, majd úgy döntöttem, hogy írok erről a csodálatos helyről egy teljes posztot. Ez következik!).

Előbb azonban engedjétek meg, hogy felhívjam a figyelmeteket a Facebook oldalunkra, kérjük keressétek fel azt is, mert időnként oda is teszünk ki exkluzív anyagokat, melyek csak és kizárólag ott jelennek meg, illetve előre jelezzük az új posztok megjelenését, ha pedig tetszik a blog és ezt a Facebook megfelelő gombjára kattintással (is) jelzitek nekünk, külön köszönjük.

A sorozat

Először is töredelmesen be kell vallanom - akkor is ha népharagot zúdítok a fejemre - nem voltam rajongója a Dallas-nak és nem azért, mert "ki-néz-ilyen-sorozatokat", hanem mert amikor nagy szám volt, akkor mással voltam elfoglalva, aztán meg valahogy kimaradt az életemből. Ez nem azt jelenti, hogy ne láttam volna jó pár részt, de nem sikerült minden vetítésnél a tévé elé csábítania. Természetesen tudom, hogy kik a Ewingok és a Barnes-ok, ki volt Jockey és Bobby, de tényleg nem voltam nagy rajongó.  

visitorcenter.jpgEz még nem a várva-várt épület, "csak" a Visitor Center (Látogatói Központ)
ide kell a parkolóból elsétálnunk, itt vehetjük meg a jegyeket vagy jelentkezhetünk a vezetésre.
Bent ajándékbolt és jó néhány "kultikus" tárgy és fénykép látható 

A sorozat 13 évadot élt meg és eredetileg 1978 és 1991. között vetítette az amerikai CBS tévécsatorna. Magyarországon pont a rendszerváltáskor (illetve az új korszak elején) 1990-ben kezdődött a vetítése és az én véleményem szerint külön kellemes volt nekünk az igazi "imperializmust" megtestesülni látni a képernyőn, hiszen az tagadhatatlan, hogy a Dallas vetélkedései, a gátlástalan gazdasági harcai egyet jelentettek a kapitalizmussal, ráadásul a vadabb fajtából. Nálunk a Magyar Televízió "laza" 7 év alatt "ledarálta" a teljes sorozatot.

A 357 (más források szerint 356) rész nagyjából 280 órát tett ki, ami azt jelenti, hogy aki a koronavírus-járvány miatti bezártságban úgy akarta elütni az időt, hogy egyben megnézi az egész sorozatot - melyet a mai napig sokan a televíziózás legsikeresebb szériájának tartanak és tény és való, hogy lényegében (megint csak, ahogy mondani szokás) kiürültek az amerikai (és magyar) utcák az egyes részek "vetítésekor" -, akkor jó sok pattogatott kukoricát kellett bekészítenie, hiszen erre nagyjából csaknem 12 napot kellett szánnia, megszakítás nélkül.

Mivel a sorozat történetébe nem szeretnék részletesen belemenni, akit érdekel és nem látta, vagy e cikk olvasása során felébredő nosztalgia miatt kíváncsi rá, szánja rá azt a nagyjából 12 napot, 5 karton sört és 8 kiló pattogatott kukoricát. Röviden: a kezdetekben a cselekmény Bobby Ewing és az ősellenség Barnes család sarjának, Pamelának a frigye körül bonyolódik (itt még akár egy Shakespeare-történet is lehetne, a vetélkedő, ősellenség családok okán), majd egyre inkább teret kap a sorozatban Jockey, az idősebb Ewing fiú gátlástalan mesterkedése is, és ez a szál aztán végig is kíséri a teljes szériát. 

Néhány érdekesség:

- Az idősebb fiú neve Amerikában nem Jockey volt, így ha ellátogatunk a ranch-re, ne kérdezzük meg, hogy melyik volt Jockey hálószobája, mert egyrészt furcsán fognak ránk nézni (olyan "who the f...ck is Jockey"-nézéssel), másrészt helytelen infót fogunk kapni. Az eredeti verzióban Jockey John Ross Ewing J.r. néven lett anyakönyvezve, de a filmben a keresztneveinek rövidítésével, J.R.-ként szólítják, és a ranch-en is mindenfelé így hivatkoznak rá. A J.R. név valószínűleg nem feküdt volna jól 1990-ben a magyar közönségnek, így a magyar fordítók megalkották Jockey-t (gondolom én némi alappal). 

Az Ajándékboltban Jockey-val, Bobby-val és Samanthával is 
fotózkodhatunk, igaz csak egy papírbábuként vannak jelen, de a "fíling" azért adott


 - Samantha Jockey felesége sem Samantha volt az eredetileg, hanem Sue Ellen Shepard, itt már ötletem sincsen, hogy miért kellett nevet cserélni, de a Linda Gray által megelevenített karakter nekünk, magyaroknak mindenképpen Samantha marad, a helyszínen viszont nem feltétlenül fogják tudni, kiről beszélünk.

- Szintén érdekesség - legalábbis nekem -, hogy volt egy harmadik Ewing fiú is, korban a középső, Gary, aki az eredeti sorozatban nem igen kap szerepet, hiszen a történet szerint ő elvesz egy pincérnőt, később pedig mind a ketten elhagyják a birtokot, csak Lucy, a lányuk él a nagyszüleivel a Southfork Ranch-en. Nos, a magyar nézők nem sokat tudhattak meg Gary és felesége, Val életéről, azonban Amerikában a Dallasnak már 1979-ben elindult a spin-off-ja, az eredeti címén Knots Landing, amely az ő életüket (is) dolgozza fel. A spin-off igencsak sikeres lett, még akkor is, ha mindig is a Dallas árnyékában futott, azonban 14 (!) évadot ez is megélt és szintén világhírű lett (hogy miért nem jutott el Magyarországra, az rejtély). 

 

Az ajándékbolt a Visitor Centerben - mi Karácsony után néhány nappal jártunk itt, ezért volt mindenhol a 
ranch-en, az ajándékboltban és a főépületben is karácsonyi díszítés (ahogy majd látni fogjátok)

- Az egész Dallas egy 5 részes minisorozatnak indult, amelyből később a 357 részes teljes sorozat kinőtte magát.

- A 357 részen kívül forgattak további filmeket is. Ezek közül az első, az 1986-ban készült. A Dallas: Ahogy kezdődött háromórás eposz, mely a Ewing és a Barnes család konfliktusát dolgozza fel és eredetileg az anyasorozat 9. évada után mutatta be a CBS. A következő két film tulajdonképpen a sorozat újabb részeinek is tekinthetők. Az 1996-os Dallas: Jockey visszatér (Dallas: J.R. Returns) című 89 perces filmben Jockey miután visszatér Európából, megszervezi a saját halálát és részt is vesz a saját(!) temetésén (ezt csinálja utána Berényi Miklós), majd egy csomó ármánykodást és cselt hajt végre, azért, hogy visszaszerezze a családi olajtársaságot Barnes-tól. Az 1998-as Dallas: A Ewingok háborúja megint csak Jockey mesterkedéseit dolgozza fel 82 percben és most is a családi olajtársaság a cél, azonban ezúttal a saját testvérével, Bobby-val illetve Samanthával kell megküzdenie érte. Mivel ezeket a külön filmeket sokan tekintik az eredeti sorozat részeinek, ezekkel teljes "filmfolyam" 360 részesnek is tekinthető.

A sorozat néhány szereplőjének képe a Visitor Center kiállítási tárgyai között

- 2012-ben aztán feltámasztották magát a Dallas sorozatot is. Az új részek középpontjában immáron Jockey és Bobby fiai voltak, akik - apjaikhoz hasonló természettel lettek megáldva és hozzájuk hasonlóan - szintén egymással rivalizáltak részről-részre, azonban feltűntek régebbi szereplők is az új epizódokban. A sorozat 3 évadot élt meg. A Southfork Ranch mind a sorozatban, mind a különálló részekben illetve a 2012-es visszatérés során szerepet kapott, mint a Ewingok otthona.

A Visitor Centerben még további ereklyéket és fényképeket láthatunk, úgy, mint a teljes Ewing-családfát

Ezután el is érkeztünk jelen cikkünk főszereplőjéhez, nézzük meg, mit tudhatunk a Southfork Ranch-ről.

A Southfork Ranch

A Southfork Ranch, neve eredetileg Duncan Acres volt és Joe Duncan építtette 1970-ben. Itt forgatták a Dallas filmsorozat részeinek jelentős részét (a külső jeleneteket), amelyekben a Ewingok otthona megjelent. Azonban nem mindegyiket, az első öt - pilot - rész nem itt forgott, hanem egy Cloyce Box Ranch nevezetű helyen. Az első öt rész (és egyben az első évad) leforgatása után a stáb a tulajdonos kérésére elhagyta a ranch-et. A sors iróniája, hogy az első Southfork Ranch-et nem tekinthetjük meg - illetve csak a romjait -, mivel az 1987-ben pusztító tűzvészben lényegében megsemmisült (sajnos az épületről csak jogvédett fényképet tudtam találni, azonban, ha beütjük a ranch nevét - Cloyce Box Ranch - a legjobb internetes barátunk, a Google keresőjébe, találni fogunk számos fényképet).

1978-ban, a második évad forgatásának megkezdése előtt költözött a stáb a Duncan Acres-re és ettől kezdve végig ez volt a Ewing család filmbéli otthona. Állítólag a film producerei helikopterrel repkedtek a környéken és a megfelelő helyet keresték, ami az új Southfork Ranch lehetne, hiszen a CBS látva az első évad nézettségi adatait, úgy döntött, hogy folytatni kell a sorozatot, noha eredetileg nem terveztek az első évad után folytatást. A helikopterről pillantották meg a helyet és a legenda szerint annyira megtetszett nekik, hogy azonnal le is szálltak a ranch füvére, aminek a Duncan család egyáltalán nem örült. Végül sikerült megállapodni, gondolom egy nagy adag zöldhasú gazdát cserélt és indulhatott a show.

ranch.jpg

A főépület, itt lakott a sorozatban a Ewing-család.
Azért a fő itt sem zöld december végén.

Az első évadok forgatása során a család még a Ranch-en lakott, azonban később kénytelenek voltak elköltözni onnan, mert a rajongók folyamatos zaklatásait nem bírták tovább. Duncan azt is kikötötte, hogy csak a külső jeleneteket vehetik fel itt, a belső jelenetek felvételei nem itt forogtak. A tulajdonos kikötése volt az is, hogy a forgatni csak június és szeptember között lehetett, ami megint csak nagy kihívás elé állította a stábot, mivel a téli jeleneteket a texasi, tűzforró nyárban kellett felvenni (tudni kell, hogy mi december legvégén jártunk itt és kellemes kora tavaszi idő volt, el tudom képzelni, hogy milyen idő lehetett mondjuk augusztusban).

A tulajdonos elköltözése után a Sothfork Ranch megnyitotta kapuit a nagyközönség, így az ide "elzarándokoló" Dallas rajongók előtt is. 

A főépület szemből és oldalról (a galériában)

A film felvétele során számos trükköt alkalmaztak, hogy a terület sokkal nagyobbnak tűnjön, mint a valóság, hiszen a végeláthatatlan birtok valójában 1 négyzetkilométer sincsen (kb. 0,8 nkm). Persze sokan örülnénk egy ekkora kertnek, de azért a film alapján úgy gondolhattuk, hogy a Southfork Ranch-hez tartozó földek lefedik fél Texast. Gazdálkodás itt soha nem folyt, legelésző marhacsordák csak a filmben voltak, a valóságban nem léteztek. A Southfork Ranch valójában "csak" egy otthon volt és texasi léptékkel egyáltalán nem egy óriási gazdaság.

...és "hátulról", a medence felől

Érdekesség, amit a helyszínen tudtunk meg, hogy a rengeteg trükköt (és tükröt) kellett alkalmazni azoknál a felvételeknél, melyek a medencéről készültek. Nos, a medence sokkal - de tényleg sokkal - kisebb a valóságban, mint a sorozatot nézve gondolnánk (remélem a fotóink ezt visszaadják a "fekete öves" Dallas-rajongóknak is). Ma ez nem jelentene nagy problémát, azonban 1978-ban és az ezt követő évtizedben a CGI (a számítógéppel generált filmtrükkök) nem mondom, hogy nem léteztek, de nem voltak azon a szinten, ahol most. Ahogy írtam a medencét tükrök és filmtrükkök segítségével növelték meg (legalábbis a képernyőn nagyobbnak tűnt, hogy pontosak legyünk, mert ugye Arkhimédész óta tudjuk, hogy mi a különbség a "vízbe mártott" és a "vízbe merített" test illetve annak "súlyvesztesége" és a "rá ható felhajtóerő" között).

Egyébként maga az épület is sokkal kisebb, mint ami a rajongók képzeletében élhet, legalábbis az én szubjektív véleményem szerint. 

Miután aztán a Southfork Ranch megnyitotta kapuit a nagyközönség előtt, jelentős fejlesztések kezdődtek, ekkor épült egy rendezvény- és konferencia-központ is. Található itt egy rodeó aréna is, mely eredetileg a sorozatban lévő rodeó jelenetek kedvéért épült, később azonban más rodeó eseményeket is tartottak és tartanak itt. A rodeó pedig a texasi mindennapoknak ugyanúgy része, mint a bikaviadal a spanyolok esetében.

A Sothfork Ranch terasza és bejárata (mi legalábbis itt lépünk majd az épületbe)

Természetesen a Southfork Ranch-beli látogatásunk során rengeteg ereklyével, a sorozathoz köthető tárggyal, emlékkel, fotóval találkozunk, láthatjuk például a pisztolyt, mellyel Jockey-ra lőttek, Jock Lincoln Continentalját (ld. a cikk végén), vagy éppen Lucy esküvői ruháját, meg persze a kultikus helyszínek felépített belső mását is, az egyes szereplők hálószobáját vagy éppen a helyet, ahol Jockey az italát keverte (ld. az alábbi galléria utolsó képe).

Miután bejutottunk a főépületbe és meghallgattuk a bevezető előadást, a Ewing-család
nappalija következik, ahol Jockey mindig kevert magának egy italt.

És akinek mindez nem lenne elég, és még jobban szeretne elmerülni a "Ewing-feelingbe", emellett pedig jó vastag pénztárca vagy bankszámla felett diszponál, akár eltölthet egy éjszakát a ranch-en, mintha csak szállodában lenne. Ahogy írtam, mindezt nem olcsón vesztegetik, hiszen egy éjszaka 2 személynek jelen sorok írásakor, kapaszkodjanak... 1978 dollárba kerül (ami több, mint 600 ezer Ft) és ha a gyerkőcöket vagy a haverokat is hoznánk, akkor minden további személy még 400 dollárral (nagyjából 125 ezer Ft) könnyíti meg a bankszámlánkat. És mit kapunk mindezért? Természetesen használhatjuk a teljes épületet és a medencét (azért mégiscsak van annak hangulata, ha ott szelhetjük a habokat, ahol Bobby Ewing vagy éppen Pamela), lovagolhatunk és természetesen egy privát vezetést is kapunk a ranch-en. E mellett élvezhetünk egy pezsgős vacsorát is, melynek során megkóstolhatjuk Jockey steakjét, speciális borajándékkal is kedveskednek nekünk és természetesen a medencénél reggelizhetünk, mintha tényleg a Ewing itt maradt család tagjai lennénk. A hülyének is megéri!

Aki viszont nem szán erre ennyi pénzt, annak vannak "olcsóbb" lehetőségek is, személyenként potom 275 dollárért (kb. 85 ezer Ft) egy kisebb csomagot is választhatunk, privát vezetéssel, lovaglással, pezsgős vacsorával és Jockey steakjével, ekkor azonban az ott alvás és a reggeli nem része a programnak. Drága lehet errefelé a mosatás és a szobalány. De ha ez nem elég, feldobható a program helikopterezéssel és/vagy limuzin-szerviz igénybevételével, nyilván némi plusz pénzért.

De vannak egész napos lovas programok, itt is több száz dollárral számoljunk 2 fő esetén, de ha össze tudunk szedni minimum 20 főt, akkor egy lovaskocsis-barbecue eszegetésen is részt vehetünk, ahol akár Jockey steak-jét is ki lehet próbálni.

Az ebédlő

A földi halandóknak pedig van lovaglás a ranch körüli ösvényeken 50 dollárért (valamivel több, mint 15 ezer Ft), vagy éppen oktatnak is lovaglást (mégiscsak van annak hangulata, ahogy a szürke hétköznapokon elmeséljük az irodában, hogy a Southfork Ranch-en tanultam lovagolni, mire a titkárnő Gizike rajongva néz ránk és megkérdezi, hogy "Bobby volt a tanáááár?"), mindezt óránként hasonló áron, igaz, ha 6 órát veszünk, van némi (25 dollár) kedvezmény. 

ranchkonyha.jpg

Ahol ebédlő van, ott konyha is, hiszen hogyan kerülne a sok finom falat a csodaszép ebédlőasztalra.
A Southfork Ranch-en ilyennek álmodták meg a Ewing-ék konyháját. Természetesen itt is minden a karácsonyi díszítés mindenütt.

Hasznos tudnivalók

Ha eme blogposzt elolvasása után már semmi másra nem vágyunk, csak arra, hogy megtekinthessük a Southfork Ranch-et, akkor bizony először is el kell jutnunk Dallas városába (hova máshova), ami nem csak ezért éri meg, hanem azért is, mert Texas-nak olyan fantasztikus hangulata van, amit sehol nem élhetünk meg, csak itt, sok helyen érezhetően csöpögősen-amerikaiasan-giccses, de piszkosul fogjuk élvezni. Texas más, mint az Egyesült Államok más államai, de persze aki járt már több államban, nem csodálkozik ezen, hiszen mindegyik egy-egy külön világ. Ezért nem lehet az USA-ba elégszer elutazni.

Amellett, hogy Dallas városa önmaga megér minimum egy napot, hiszen ne feledjük el, itt gyilkolták meg Kennedy elnököt (egy jótanács: ha Elm Street-re látogatunk, hogy megnézzük a helyet, ahol az elnök élete erőszakos véget ért, utcai árusok a korabeli újságok másolatát árulják, ami tök jó szuvenír és emlék, de ők dupla áron adják, mint amennyiért a  szomszédos ajándékboltban megvehetjük), a közelben van Fort Worth is, melynek elképesztő hangulata van és ne hagyjuk ki a rodeót se itt (tényleg a magunk ellen elkövetett bűn, ha nem nézzük meg és ha nem pont itt tesszük), de említhetném Austin-t és környékét vagy éppen San Antonio városát is (igaz ez utóbbiban már érezhető Mexikó közelsége, az amerikai életérzés itt már kevésbé érvényesül és felváltja a mexikói-spanyolos lazaság, mely időnként "trógerségbe" hajlik és résen kell lennünk, mert némi szélhámosság is megjelenik, de) a város hangulata - ettől még - fantasztikus.

Lépcsőház

Még egy tanács a Texasba azoknak, akik majd valamikor elutaznak ide, ha az USA-t sújtó szörnyűségek véget érnek: nem feltétlenül Dallas-ba érdemes repülni, Európából Dallas ugyanis legtöbbször drága (volt, mielőtt a világ beteg lett), de esélyes, hogy ugyanígy lesz a jövőben is. Mi Madridból Austinba repültünk, Dallas-i (!) átszállással, így töredékébe került a jegy, tényleg, nyáron sokszor többért utazol Budapestről Tenerifére egy irányba, ha nem jókor veszed meg a jegyet. Igaz ennek ára volt, mivel Dallas-t, Fort Worth-öt és San Antonio-t is látni akartuk, Austin pedig a Dallas és San Antonio között van, így néhány száz kilométert autóznunk kellett pluszba (Austin-Dallas kb. 300 km, majd vissza), de irányonként nagyjából 3 óra autózással egy halom pénzt spóroltunk (a benya pedig olcsó), ráadásul igyekeztünk útközben is megnézni, amit lehetett (és betérni egy két kiváló outletbe, mert ha Amerikában jár az ember, akkor ez nagyon megéri, és ne Parndorf-i léptékben gondolkozzunk). 

A ranch meglátogatása

A Southfork Ranch címe: 3700 Hogge Dr, Parker, TX 75002

A pontos elhelyezkedését a térképen a következő linken keresztül nézhetjük meg: TÉRKÉP.

Dallas központjából 44 km-es és forgalom nélkül ugyanennyi perces útra készüljünk, de azt is adjuk hozzá, hogy a város körüli autópályák felhajtói kicsit bonyolultabb rendszert alkotnak, mint az M1-es felhajtója Herceghalomnál (nem, nem kicsit). Készüljünk rá, hogy jó eséllyel legalább egyszer elb... rontjuk, a GPS pedig úgy fogja mondani az utasításokat, mint Hakapeszi Maki a hazugságot Hiszékeny Úrnak a Zsebtévében. Megállás nélkül (és most direkt hoztam ilyen példát és nem politikait, hiszen mi igyekszünk nem politizálni). 

Fort Worth-ből az út a duplája távolságban, és nagyjából 1 óra időben, de azért itt is kell a GPS, itt is kell figyelnünk - különösen Dallas környékén - és itt is rá kell hagynunk, ha időre megyünk. Amúgy is, az USA-ban ne bízzunk abban, hogy bárhova is odatalálunk GPS nélkül, nagyon jól ki vannak táblázva az autópályák és az utak, és réges-régen mi még térképpel bohóckodva megcsináltuk Los Angeles-t is, de ma már más világ van, GPS-szel sem lesz könnyű, amikor az irányonként 6-8 sávos autópálya majdnem minden sávja másfelé megy, mi pedig pont az ellenkező oldalon poroszkálunk, mint ahol az a sáv van, ami nekünk kell.  

A ranch-et csoportos vezetés keretében látogathatjuk meg. Érkezéskor, amikor leparkoltuk az autónkat, a Visitor Centerhez kell mennünk, ahol - ha nem foglaltuk le és fizettük ki a jegyünket előre -, akkor megvehetjük. Mi nem foglaltunk időpontot és a következő turnussal el is mehettünk. Általában 10:15 és 16:15 óra között indulnak a csoportok, minden 45 percben. Ha korábban érkezünk, akkor bolyoghatunk egy kicsit az ajándéküzletben, szinte biztos, hogy fogunk egy Dallas-os bögrét vagy valami hasonló csecsebecsét venni, ami persze jó drága, de ha már eljutottunk idáig, mégiscsak más reggel a Bobby, Jockey, Samantha és Pamela háta mögött lévő "porcelán"-tartályból kortyolni a kávét és a kakaót. 

Az emeleti szobák

A túra kezdetekor egy traktor vontatta járművel elvisznek minket a házhoz, majd itt egy rövid ismertetőt hallgathatunk meg a ranch és a sorozat történetéről. Ennek az elején megkérdezik mindenkitől, hogy tegye fel a kezét, aki nem angolul kér írásos ismertetőt. Persze repkednek a nagyobb nemzetek nyelvei, a spanyol főleg, de az olasz, francia is elhangzott párszor. Amikor rám került a sor, széles mosollyal az arcomon válaszoltam, hogy "Hungarian" arra a kérdésre, hogy mi az anyanyelvem (az amerikaiaknak legtöbbször fogalmuk sincs drága kis hazánk elhelyezkedéséről), aztán szedegettem össze az államat a padlóról, amikor a hölgy még szélesebb mosollyal az arcán, szemrebbenés nélkül kihúzott az egyik fakkból néhány papírlapot és a kezembe nyomta. És láss csodát, az egyik lap francia nyelvű volt, de a másik bizony magyar vagy inkább Hunglish, mivel érződött, hogy a Google Fordító végtermékét tartjuk a kezünkben, de igen, volt magyar nyelvű is (azért kifelé vettünk egy angolt is).

Ezután bejárhatjuk a szobákat, fényképezgethetünk, és a hallban, a hálókban, de még a lépcsőházban is és persze a tematikus szobákban, majd persze a híres teraszon is ismertetőt hallhatunk az adott részről. Ne felejtsük el, a belső helyiségek nem a filmbéliek, azok másolatai, de a külső részek, beleértve a medencét és az erkélyt bizony azok, amelynek füvét, partjának kövét és deszkáit Larry Hagman és Patrick Duffy is koptatták. 

A híres erkély és a medence

A vezetés az erkélyen ér majd véget és magunkra is hagynak, hadd élvezzük a hangulatot. Mi maradtunk egy kicsit, amikor szinte mindenki elment, hogy készítsünk pár fotót. Vissza már nem visznek, gyalogolhatunk a Visitor Centerig vagy éppen bolyonghatunk még egy kicsit a ranch-en, ami egyáltalán nem baj, így annyi időt töltünk itt, amennyit szeretnénk. Eszegethetünk is egy kicsit a megfelelő épületeket felkeresve, vagy ihatunk egy jó kávét.

A Southfork Ranch kiváló program mindenkinek, amolyan amerikai "ultra-kapitalista" Texas-i álom, Dallas rajongóknak viszont egyszerűen - így nagybetűkkel - KÖTELEZŐ!  

Búcsúzóul Jock autója illetve néhány egyéb fotó a galériában

A cikk írásakor a vezetés ára felnőtteknek : 16 dollár (kb. 5000 Ft), 60 évnél idősebbeknek: 14 dollár (kb. 4300 Ft), gyermekeknek 12 éves korig : 9 dollár (kb. 2800), de 5 éves korig nem kell fizetni. Aki járt már az Egyesült Államokban, az tudja, aki nem, annak szokatlan lesz, hogy sehol nem a kiírt árat fogjuk fizetni, mert minden árat még terhel némi adó, így ha kiszámoljuk, hogy 10 dollárt kell fizetnünk, ne csodálkozzunk, ha mondjuk 11,18-at kérnek (nem ennyit, mindenhez más összeg adódik). Ez a helyzet itt is, a fenti árakat még kicsit emelni fogja valamennyi adó. 2 felnőttnek és 2 gyereknek 50 dollár+adó (több, mint 16-17 ezer Ft) nem kevés egy viszonylag rövid programra, de az USA-ban ezek megszokott  árak, erre fel kell készülnünk és ahogy írtam, aki egykoron a péntek estéit a televízió előtt töltötte és fogcsikorgatva várta, hogy kiderüljön, ki lőtt rá Jockey-ra, az nem hagyhatja ki a Southfork Ranch-et.

Jó szórakozást hozzá!

(A cikkben található minden fotót mi magunk, többnyire a feleségem, Zsuzsa készítette). 

fb_jel.jpgAmennyiben tetszett ez a poszt vagy bármelyik másik, kérjük, keressétek fel a Facebook oldalunkat, ahol mindig friss híreket találtok a blogról illetve ide kerülnek ki az itt meg nem jelenő anyagok. Amennyiben gondoljátok és ráklikkeltek a Tetszik gombra, azt pedig külön köszönjük. 

A 'ÚTI CÉL' rovat további cikkeit pedig ezen az oldalon találjátok meg.

A bejegyzés trackback címe:

https://utazzokosan.blog.hu/api/trackback/id/tr6715808574

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szalay Miklós 2020.07.31. 12:56:24

Apropó (TV-s) milliomosok, (meg hogy a szegényember szereti bámulni őjet - pontosabban az intrikáikat és a lelki nyomorukat), itt egy általános összefoglaló a társadalmi egyenlőtlenségekről:

egyvilag.hu/temakep/100.shtml

Watt25 · http://sablonvalasz.blogspot.hu 2020.07.31. 13:51:57

Ahogy leírtad, hogy mennyire ismered a sorozatot, magamra ismertem. Viszont a leírásod alapján nekem is baromra megjött hozzá a kedvem, hogy láthassam valaha mindezt. (Valszeg sosem fogom...)

FlybyWire 2020.07.31. 15:32:06

Voltam ott tavaly. Meglepően kicsi és szűkös az a tévében olyan nagynak tűnő vityilló.

De a hangulat az totál megvolt, a kisöreg aki a traktor-buszon átvitt minket pedig szuper aranyos volt, a szövege, az akcentusa, az egész. Klassz élmény, csak ajánlani tudom :)

FlybyWire 2020.07.31. 15:45:55

A tájékozódáshoz: valóban bonyolultak a néha 5-6 (!) szintes autópálya csomópontok, de azért nem megoldhatatlanok, elég jól ki vannak táblázva végig.

GPS-t pedig magára valamit is adó ember nem használ: ott a WAZE, ami kint is tökéletesen működik (és nem eszik sok netet sem).

FlybyWire 2020.07.31. 15:48:37

Minket visszafelé is vitt a kisvonat ;)

akuvaiti 2020.07.31. 15:49:46

“szarok a farmra bazdmeg”

Utazz Okosan Blog 2020.07.31. 22:42:17

@Watt25: Pedig érdemes, jó kis program, bár sok szempontból fura, hogy tényleg kicsi az egész és zsúfolt. Egyébként Dallas város is érdekes, Fort Worth szintén (kicsit amerikaiasan giccses, de tényleg van egy vadnyugati hangulata) és a rodeó felejthetetlen a Fort Worth-i arénában. Ha sikerül egyszer eljutni oda, klassz hely, sokan azt gondolják, hogy Texas nem az, de van varázsa.

Utazz Okosan Blog 2020.07.31. 22:48:28

@FlybyWire: Minket nem vitt vissza a kisvonat, de nem is volt baj, így barangolhattunk kicsit a ranch-en. Én használok GPS-t, mert jobb, mint a Google alapú cuccok (nekem jobban tetszik), a Waze-t nem próbáltam még sem itthon, sem külföldön, de majd most Olaszországban lehet, hogy teszek egy próbát vele. Különben megoldható a sokszintes csomópont (márcsak azért is, mert itthon vagyunk), csak időnként figyelni kell nagyon. Jó kis kaland, de Marokkóhoz képest csodavilág. Nekem ott nehezebb volt vezetni, mert soha nem tudtad, hogy a következő pillanatban mi történik, nem vezet-e át valaki az autópályán egy báránycsordát. Marokkóhoz képest bármelyik amerikai nagyváros egy 100 fős kis falu egyetlen utcája.

Utazz Okosan Blog 2020.07.31. 22:49:17

@akuvaiti: értem, akkor ez a cikk nem Neked szól, de azért köszönöm, ha bármennyit is, akárcsak a címet is elolvastad.

akuvaiti 2020.07.31. 23:45:26

@Utazz Okosan Blog: En neztem a Dallas-t anno es jo ez a cikk. Ez nem a cikk minositeserol szol. Azert irtam ezt, mert volt anno egy parodia, Aki latta az erti.

www.youtube.com/watch?v=I855RvOpCFk

Utazz Okosan Blog 2020.08.01. 10:59:00

@akuvaiti: Óh, akkor elnézésedet kérem. Így már teljesen világos, köszönöm szépen, észrevehettem volna az idézőjeleket.
süti beállítások módosítása