Habár La Gomera nem kecsegtet annyi csodálatos látnivalóval, mint a szigetcsoport többi tagja, könnyű elérhetősége illetve Európa egyik legcsodálatosabb és legsejtelmesebb erdője, mely a Garajonay Nemzeti Parkban terül el, mindenképpen érdemessé teszi rá, hogy legalább egyetlen napra, de inkább minimum egy éjszakát is itt töltve, Teneriféről átlátogassunk a szigetre. Posztsorozatunk első részében általánosságban jártuk körbe a szigetet és vizsgáltuk meg a legfontosabb tudnivalókat, ebben a második részben, pedig bejárjuk La Gomerát és megnézzük, hogy miért érdemes ide áthajóznunk, milyen látnivalók várnak ránk a szigeten.
San Sebastian de la Gomera
Látnivalók szempontjából a főváros máris jó pár látnivalót tartogat az ide látogatóknak. Ha hajóval érkezünk, akkor itt fogunk kikötni és innen kezdhetjük meg a körutunkat a sziget körül, sőt amennyiben a szigeten alszunk, esélyes, hogy itt lesz a szállásunk is (vagy az innen 50 km-re fekvő, de több, mint egy óra alatt elérhető Valle Gran Rey-ben, a legtöbb turista ezen a két helyen száll meg). A kikötőből kihajtva egyből a város, sőt a sziget egyik leghangulatosabb útján találjuk magunkat, ahol érdemes megállnunk és kicsit kiszállni az autóból, hogy beszívjuk az igazi szubtrópusi levegőt és életérzést. Balról az óceán simogatja a fekete homokkal borított partot, az út mellett pálmafák állnak hajladozva sorfalat, és zöld dombok ölelik körül az egész látványt.
Igazi szubtrópusi hangulat - ez az út vezet ki a kikötőből
A főváros önmagában rengeteg történelmi emlékkel várja a látogatókat, ahogy említettem az előző részben a spanyol hódítás után a XV. században a helyi telepesek ötven év "bezárkózás" után itt építettek egy apró kis kikötőt, ami a jelenlegi főváros alapja volt és amellyel végül a szigetet is bekapcsolták a világ vérkeringésébe is. E mellett 1492-ben itt állt meg Kolombusz utoljára mielőtt "India felé" vette az irányt, hogy aztán beleütközzön az amerikai kontinensbe. Az utóbbi eseménynek állít emléket egy kis szobor a Constitución téren (Plaza de la Constitución), mely a nagy utazó Kolombuszt ábrázolja illetve az innen nem messze található a Casa de Colón. Az igazából nem túl díszes, kissé jellegtelen épület évszázadokkal Kolombusz állítólagos ide érkezése után épült, azonban a legenda szerint ő maga is járt ezen a helyen. Az épületben jelenleg egy egy prekolumbián szobrokat és egyéb emlékeket bemutató kiállítás működik.
Kolombusz Kristóf szobra San Sebastian de La Gomera főterén
A szűk utcácskában nehezen fényképezhető XVIII. századi Casa de Colón
A Calle Real teljes hosszában, melyen a Casa de Colón is áll, számos jellegzetes, kanári épületet találunk, ilyen például a Casa Bencomo, mely a XIX. századi kanári építészet "jellegzetességeit" viseli magán, de láthatunk itt néhány faerkélyes kis házacskát is, melyek szintén a jellegzetes spanyol és a kanári építészeti irányzat szerint épült, jó néhány ilyennel találkozhatunk például Tenerifén is, különösen La Orotavában.
Jellegzetes, faragott faerkély La Gomerán, a Calle Real-on
A város egyik fő, ikonikus épülete - a Torre del Conde mellett, amelyről az alábbiakban szintén írok - az Iglesia de Nuestra Señora de La Asunción, mely szintén a Calle Real-on fekszik, közvetlenül az előbb említett Casa Bencomo melletti terecskén, ahol az autóút sétálóutcára vált.
Iglesia de Nuestra Señora de La Asunción
A templom több szakaszban épült, míg a jelenlegi formáját elnyerte. Története egészen a XV. századig nyílik vissza, amikor is mindössze egy apró, kőből és sárból épült templom volt, majd ettől kezdve folyamatosan átépítették és bővítették, még nagyjából háromszáz évvel később is, a XVIII. században, amikor jelentős bővítésen esett át. Jellegzetes a homlokzata, mely a portugáliai eredetű mánuelita stílusban épült. A belsejében egy XVI-XIX. századi katolikus témájú műveket bemutató apró múzeumot (is) találhatunk, illetve említést érdemel az Oszlop (El Pilar) kápolna is a falfestményeivel. A legenda szerint Kolombusz a templomban imádkozott mielőtt útra kelt az Újvilág felé.
A templom belső tere
Ha a templom mellett, a Casa Bencomo oldalán, a Calle Torres Padilla mentén elsétálunk az első sarokig, megtaláljuk La Gomera kicsiny archeológiai múzeumát (Museo Arqueológico de La Gomera vagy MAG). A kis múzeum a fennmaradt tárgyi emlékeken keresztül betekintést enged a kanári-szigeteki őslakosok életébe és mindennapjaiba, miközben maga az épület is érdekes, hiszen az archeológiai múzeum egy jellegzetes kanári-szigeteki épületben kapott helyett. Fő látványossága - a szobrok, használati tárgyak és barlangrajzok mellett - egy teljesen helyreállított guanche áldozati oltár.
A templomtól Calle Real-on továbbsétálva, egy kellemes, csendes sétálóutcát találunk, mely a Plaza de la Constitución-ba torkollik (itt találjuk a közelben Kolombusz előbb bemutatott szobrát). Érdemes egy rövid időt rászánni a sétálóutcára és a térre, élvezve a csendet és a nyugalmat (különösen szieszta időben, amikor az üzletek is bezárnak), meginni egy kávét vagy enni egy fagylaltot. Rohanó világunk egy apró, még nyugalmas szigetén tölthetünk el egy rövid időt, mely mintha nem is ugyanazon a bolygón lenne, melyen mi mindennapi "harcainkat" vívjuk.
Plaza de la Constitución
Parque de la Torre del Condét, háttérben a park nevét adó toronnyal
Nem La Gomerán járnánk, ha a toronyhoz és a területhez nem kötődne valamilyen legenda, illetve ha ennek nem Kolombusz lenne a főszereplője. Állítólag ugyanis a nagy utazót teljesen elvarázsolta a sziget, sőt szerelem is szövődött közte és a sziget akkori úrnője, Beatriz de Bobadilla között. A legenda szerint a torony volt a helyszíne a szerelmesek titkos együttléteinek, de minderre persze a szóbeszéden kívül, semmilyen bizonyíték nincsen. Ma a torony érdekes térképészeti kiállításnak ad helyet.
Torre de Conde
Aki szereti a világítótornyokat, annak - mint általában a szigetek esetében - ezúttal sem kell csalódnia, hiszen San Sebastian de La Gomerának is van egy saját világítótornya, a Faro de San Sebastian de La Gomera (akik elolvasták a Kanári-szigetekről szóló posztjaimat, láthatják, hogy a spanyolok nem riadnak vissza a hosszú tulajdonnevek használatától, amire maga a főváros illetve annak világítótornya is ékes bizonyíték). Ide már érdemes autóba ülnünk, hiszen csaknem 3 kilométert kell autóznunk - gyalog csak nagyjából 2 km, ami nem leküzdhetetlen távolság, de egy utazás során az idő az egyik legnagyobb értékünk -, de útba ejthetjük a Mirador de la Hila nevű kilátót, ahonnan szép kilátás nyílik San Sebastian strandjára és a kikötőre, illetve a városra.
Amennyiben pedig megéheznénk, ajánlani tudom az Iglesia de Nuestra Señora de La Asunciónhoz vezető kis utca, az Avenida de Colón sarkán, egy kicsi, jelentéktelen épületben található El Nilo Mario éttermet (mi ebédeltünk és vacsoráztunk is itt), ahol kiváló ételeket kaptunk teljesen elfogadható áron.
Az El Nilo Mario étterem épülete
Garajonay Nemzeti Park és a Visitor Center
Fénypászmák a Garajonay fái között (Forrás: willowill1 on Visual hunt / CC BY-ND)
La Gomera legkülönlegesebb és sok szempontból egyedülálló látványossága a sziget közepén elhelyezkedő babérerdő, ahol is egy nemzeti parkot alakítottak ki (Parque Nacional de Garajonay), melyet az UNESCO 1986-ban felvett a Világörökségek listájára. Az erdő hangulata, a csodálatos, mohával borított, hatalmas fatörzsek önmagában okot adhat(ná)nak, hogy minimum egy napra a La Gomerára látogassunk. Az erdő akkor a legcsodálatosabb, amikor a szigetnek "kalapja van", vagyis a babérerdőn egy felhő "csücsül" (akár enyhén szitál is az eső), ilyenkor a mohával borított fák közé a köd hófehér páraszellemként lopózik be és abszolút földöntúli hangulatot teremt és szinte várjuk, hogy valamelyik fa mögül előbukkan egy troll feje és kajánul ránk vigyorog, mielőtt előbújik rejtekéből. Aki szereti a fantasy filmeket, mindenféle, az előbb említetthez hasonló alakokkal, annak mindenképpen érdemes ellátogatni ide, hiszen mintha egy ilyen film díszletébe találnánk magunkat, még akkor is, ha jó minőségű, bár helyenként keskeny aszfaltút kanyarog a fák között, és - természetesen, sajnos - buszok is járnak itt, ami némileg illúzióromboló, azonban a parkban sok kilométernyi túraútvonal áll azok rendelkezésére, akik valójában el akarnak merülni a természet eme csodájában, maguk mögött hagyva a civilizációt.
A rendkívül nedves időjárás kedvez a fatörzseken megtelepedő mohának
A park a sziget területének mintegy egytizedét foglalja el. Nevét a sziget legmagasabb pontját jelentő, 1487 méter magas sziklaformációról kapta. Természetesen ehhez is kötődik egy legenda, egy amolyan Rómeó és Júlia történet, mely szerint a szikla (és ezzel közvetve a park is) nevének eredete egy őslakos szerelmespár Gara és Jonay története. Gara a La Gomera-i uralkodó lánya volt, Jonay azonban tenerifei származású. Családjuk minden erővel tiltotta a szerelmüket, ezért - amikor belátták, hogy reménytelen a helyzetük - a sziget legmagasabb csúcsáról a mélybe vetették magukat, bízva benne, hogy a túlvilágon egymáséi lehetnek.
Az egyik út menti fa, melynek gyökerei félig szabadon vannak
a mindennapos eróziónak köszönhetően, mintha egy szörnyeteg lába lenne
A Garajonay Nemzeti Park különlegessége leginkább a növényvilága, a babérlombú erdők (különösen a kanári babér) mind kisebb területen található meg a világon, itt azonban szerencsére még viszonylag nagy területen láthatunk ilyen fákat. Emellett természetesen a park klímája is egyedülálló, jellemző a kis éves hőingás, a nagy páratartalom és a különleges "vízszintes eső" (a felhőkből kicsapódó pára, melyet nagyon "apró szemű" esőszitálásnak érzékelünk).
Különös hangulatú babérerdő
Mindez különleges és rendkívül gazdag vegetációt hoz létre a nemzeti parkban, a babérerdők mellett a talajszinten főleg páfrányok nőnek, de rendkívül gazdag mohákban és zuzmókban is, növényzetének egyötöde endemikus (őshonos, természetes állapotában csak ezen a területen létező növényfaj). Az alábbiakban még néhány képet mutatnék, a Garajonay Nemzeti Park növényzetéről.
Megjegyzendő, hogy 2012-ben - talán emlékszünk rá, a magyar híradásokban is szerepelt - tűzvész pusztított La Gomera szigetén, melyben a Garajonay Nemzeti Park növényvilágának csaknem ötöde(!), 18 %-a martalékául esett. Mi ennek 2019-ben nem láttuk nyomát, de csak pár órát töltöttünk a parkban, biztos vagyok benne, hogy aki mélyebben hatol az erdőségbe még ma is szembetalálkozik a borzalmas pusztítás eredményével.
A Garajonay Nemzeti Park a 2012-es tűzvész pusztítása után
(Forrás: Wikipedia/ManoloMoraMorales [CC BY-SA 3.0 es], via Wikimedia Commons )
Természetesen a nemzeti park nem csak a babérerdők és az éghajlat miatt különleges, hiszen hat hegyet foglal magába, így gyönyörű tájakat, kilátópontokat, sziklaképződményeket is találunk itt, - ahogy már említettem - beleértve a sziget legmagasabb pontját is. Érdemes a parkot bejárni, mert a hegyek és völgyek mellett gyönyörű bazalttűkkel is találkozhatunk, melynek egyik legszebb és leghíresebb példája az Aguando-szikla (Roque Aguando).
Roque Aguando
(Forrás: Wikipedia/Diego Delso [CC BY-SA 3.0], via Wikimedia Commons)
Mindemellett mindenképpen említésre méltó a park Visitor Center-e (Centro de Visitantes de Juego de Bolas) is, érdemes itt kezdeni a látogatásunkat ha tehetjük, nemcsak azért, mert térképeket (ingyeneseket is) és hasznos információkat kaphatunk a parkról, sőt akár emléktárgyakat is vásárolhatunk itt, hanem mert a látogatóközpont udvarában csodálatos növényeket csodálhatunk meg (az alábbiakban látható néhány). A látogatóközpont alkalmazottai felkészültek, tényleg hasznos tanácsokkal látnak el és kiválóan beszélnek angolul (sajnos magyarul természetesen nem) és a Kanári-szigeteken ez még akkor is kiemelendő, ha turisták számára frekventált helyről beszélünk.
A Visitor Center kertjében csodálatos virágos és nem virágos növényeket láthatunk,
ezért is érdemes ide ellátogatni
A Garajonay Nemzeti Park meglátogatása egyedülálló élmény, csak ezért is érdemes ellátogatni La Gomera szigetére akár egyetlen napra is, ha Tenerifén nyaralunk, néhány óra mindenképpen elröppen ebben a misztikus erdőben, azonban ha több időnk van, akár napokat bolyonghatunk a mohával borított fák között a túraútvonalakon.
Abrante kilátó
A különleges Abrante Kilátó (Mirador de Abrante) La Gomera északi részén fekszik. Akik szeretik a különleges élményeket és nincsen tériszonyuk, azoknak kötelező látnivaló, még akkor is, ha nem ér fel például Bangkok vagy éppen a penangi George Town hasonló látványosságával, nem beszélve a Kínában található üvegjárdákról és -hidakról. Én magam imádom az üvegaljú kilátókat, legyenek azok bármilyenek is, így természetesen számunkra is egyértelmű volt, hogy az Abrante Kilátó nem maradhat ki a programból.
Az Abrante Kilátó
Maga az épület egy étterem és kávézó - nem is túl magas árakkal, de azért ne a part menti pizzázók árait képzeljük az étlap jobb oldalára -, melynek egyik vége 7 méter hosszan nyúlik az alatta elterülő Agulo fölé. A leírások szerint a sziklafal, amelyre építették "csaknem függőleges", amit én enyhe túlzásnak érzek. A 620 méteres tengerszint feletti magasságban lévő kilátó falai, mennyezete és - ez teszi különlegessé - a padlója is üvegből készült, így az embernek valóban van egy olyan érzése, mintha a magasban lebegne, már ha sikerül elkapnia olyan időpontot, amikor egyedül lehet az "üvegdobozban". Nekünk sikerült és tényleg érdemes ellátogatni ide.
Ahogy az előző részben leírtam, kétesélyes, hogy milyen időben érünk ide, sőt az is, hogy mire beérünk a parkolóból, ugyanazok lesznek-e az időjárási körülmények, mint amilyeneket érkezésünkkor tapasztaltunk. Éppen ezért, ha szép, tiszta idő van, és még a kilátó is üres, mindenképpen nézzük meg, mert lehet, hogy tíz perc múlva már egy felhő közepében leszünk. Arról nem beszélve, hogy a kilátó kimondottan kicsi, így néhány emberrel is igencsak tele tud lenni. Amennyiben fordított a helyzet és felhős időben érkezünk, azonban látunk reményt az idő kitisztulására, várjunk egy kicsit, igyunk egy kávét - nem drága, igaz az én mércém szerint nem is jó, de az én mércém kávé tekintetében nagyon magasan van - hátha szerencsénk lesz, még akkor is, ha az elszáguldó felhőpárának is van hangulata, de igazából nem ezért jöttünk. Viszont a "majd visszajövünk" mondattal érdemes óvatosnak lenni, eljutni ide nem egyszerű (ld. kicsit lejjebb) és igazából a legtöbb látnivalóhoz viszonyítva kicsit "kiesik" a megszokott körből.
A legfontosabb, hogy tiszta legyen az idő, ha többen vannak, várjunk türelmesen,
a látvány megéri.
A kilátó meglátogatásáért nem kell fizetni, és nem feltétele, hogy az étteremben fogyasszunk is valamit, sőt, ha csak megnézzük, fényképezünk, akkor sem fog senki csúnyán nézni ránk. Ez nagyon jó a Kanári-szigeteken, a világ számos (legtöbb) országában ez nem így lenne, minimum éreztetnék, hogy mindez nem jótékonysági intézmény. Mi ezt nem tapasztaltuk, pedig második alkalommal, amikor itt jártunk nem fogyasztottunk semmit. A másik kellemes dolog, hogy itt elmaradnak a máshol megszokott óvintézkedések, nyugodtan rámehetünk az üvegre cipőben, semmilyen tábla nem figyelmeztet, hogy ne tegyük, bevihetjük a fényképezőnket, a telefonunkat, igazából senki nem felügyeli, mit csinálunk az üvegjárdán (aki például járt Bangkokban a King Power Mahanakhon Skywalk-on, az tudja, hogy ott nem elég, hogy a cipőnket védőzacskóba kell bújtatnunk, semmit - de tényleg semmit - nem tarthatunk a kezünkben, amikor az üvegjárdára lépünk, fényképezni egy kordon mögül lehet, La Gomerán ilyenről szó sincs).
Kilátás Agulóra az oldalsó üvegfalon keresztül
Néhány szó a megközelíthetőségről. Sajnos nem készítettünk sem videót, sem fotókat az ide vezető út utolsó szakaszáról (igazából mással voltunk elfoglalva, konkrétan, hogy biztosan túléljük-e az utat) és a Google Streetview sem jutott el erre a szakaszra, így csak érzékeltetni tudom, hogy milyen ide eljutni. Rengeteget vezettem már életemben, a világ számos országában, kemény helyeken is, de az Abrante Kilátóhoz csak az menjen be, aki vállalja az itt leírtakat . Az út utolsó szakasza rendkívül keskeny, a világ nagy részén ez az út lazán egyirányú lenne. Itt nem az. Ráadásul a gyakori eső lemossa az út melletti vörös, homokszerű anyagot, így kicsit csúszik is, különösen, ha nedves, kiépített kiállók lényegében nincsenek, de legalább kiépítetlen, természetesek sem nagyon. A belső oldalon - nehezítésképpen - egy mély, nyitott vízelfolyó csatorna van, amibe, ha belecsúszunk, akkor biztosan felül az alvázra a kocsi és nem nagyon tudunk mozdulni (pedig ha belül vagyunk, kicsit rá kell hajtanunk a csatorna ferde falára, ha jönnek szemben), de még ez is sokkal jobb, mint a külső oldalon, ahol a legtöbb helyen a szakadék van mellettünk, sok helyen padka nélkül. Én kétszer oda-vissza megtettem ezt az utat, találkoztam is szembejövőkkel "gazdagon" és időnként remegett a kezem a kormányon. Kicsit "tükör behajt-kormány markol-szem becsuk-lesz, ami lesz" "-élmény a találkozás egy szembejövővel. Nem tudom, hogy mi kell a Kanári-szigeteki Kormánynak, a La Gomera-i Városházának vagy éppen a helyet birtokló hajós cégnek, hogy kiszélesítse az utat, hely lenne. Kár lenne, ha egy végzetes baleset nyitná fel a megfelelő szemeket, mert az én szerény véleményem szerint - persze tévedhetek - ez bele van kódolva ebbe az útba.
A látvány lefelé, az üvegpadlón keresztül
Mindezek ellenére a kilátó csodálatos élmény, különösen ha kedveljük az ilyen magaslati látnivalókat, ha pedig még nem jártunk üvegjárdán, akkor különösen.
Los Órganos
La Gomera következő káprázatos látnivalója, a Los Órganos szikla, melynek esetében itt is a szokásos folyamat játszódott le, egy nagyobb adag olvadt kőzet kiemelkedése után, a hirtelen kihűlés hatására kőzet szabályos alakzatokban töredezett meg és így jött létre az orgonasípszerű bazaltképződmény, amelyhez hasonlóról írtam a Milos szigetéről szóló posztomban. Sajnos La Gomerán idő hiányában nem jutottunk el ehhez a csodálatosnak tűnő képződményhez, hiszen ez a program egy több órás hajós program részét képezi, annak általában utolsó állomása. A hajók általában Valle Gran Rey vagy Playa de Santiago turistaközpontjából indulnak.
A Los Órganos bazaltsziklái, melyeket csak a tengerről tudunk megtekinteni
(Forrás: Wikipedia - CC BY-SA 3.0)
Valle Gran Rey
Valle Gran Rey La Gomera fő turistaközpontja. Tulajdonképpen egy csodálatos hangulatú városkát és egy területet is jelöl a fenti név. Gyönyörű hegyek szakadnak meredeken bele Valle Gran Rey hasadékába, mely a fekete homokkal borított tengerparton ér véget. Ezen a területen találhatók La Gomera legszebb és legjobb partjai, melyek leginkább alkalmasak a fürdőzésre és a napimádásra, következésképpen azonban - La Gomera-i mércével - zsúfoltabbak, de persze itt se gondoljunk távolról se olyanra, mint az előző rendszerben Balatonalmádi strandján az egymás törölközőjére és kockás pokrócára átlógó tömeg volt (ld. a fotót). Az előző részben említett Las Vueltas strandján láttunk egyedül említésre méltó számú turistát - nem csak külföldit, hanem spanyolt is - a parton sütkérezni.
Las Vueltas strand - ilyen amikor egy La Gomera-i strandon említésre méltó számú turista van,
marad hely leteríteni a plédet.
Maga a terület is gyönyörű (alábbiakban néhány fotót is megmutatok), már a partra vezető út mellett is több kiállót, parkolót találunk, ahol érdemes megállni és megcsodálni a mély szakadékot és az annak aljában burjánzó vegetációt és pálmaligeteket. Valle Gran Rey mindenképpen kihagyhatatlan látnivaló akkor is, ha nem itt van a szállásunk.
Valle Gran Rey
El Parque Etnográfico de La Gomera
A sziget északi részén található a fenti finka (birtok, gazdaság), amely bemutatja, hogy a gomérók, hogyan gazdálkodtak és hogyan állították elő a túlélésükhöz szükséges élelmiszereket, illetve az itt termelt és készített termékekből akár vásárolhatunk is. Érdemes megállni itt és egy kicsit visszautazni az időben és megismerni a nem is olyan régmúlt gazdaságát, vagy vásárolni a tradicionális termékekből.
Maga a táj éj gyönyörű, amely a birtokot körbeveszi, két, balinéz kapura hasonlító szikla magasodik fölé (a Pedró és a Petra-sziklák), az égbeszökő hegyek előterében. A finkán növénytermesztés folyik, láthatunk banáncserjéket - bár ha jártunk a Kanári-szigetcsoport valamely más tagján, akkor már biztosan láttunk -, Guarapo pálmákat figyelhetünk meg, illetve megtekinthetjük a centrum büszkeségét, egy még ma is működő vízimalmot, ahol gofio lisztet őrölnek (a gofioról már írtam a Kanári-szigetekről szóló posztomban, a véleményem nem volt túl hízelgő, és most sem gondolom másképpen, a gofio szerintem minden formájában borzalmas, és bár olvastam olyan véleményeket, miszerint az ebből készült keksz finom, az én véleményem szerint a szocializmusban készült, legócskább háztartási keksz is maga volt a legcsodálatosabb édesség ehhez az íztelen, keksznek nevezett, lapokká alakított kisütött masszához képest). Mindenesetre "mazochisták" itt - de bárhol máshol is, itt legalább helyben készült, helyi növényből, helyi módszerrel - vásárolhatnak gofio-lisztet. Hozzáteszem, nem ez lesz a legolcsóbb hely, ahol meg tudjuk venni, az árak látszanak a fotón. Egy próbát megér.
Gofio-liszt
Természetesen a finkán lévő boltban mindenféle emléktárgyat, egyéb helyi különlegességet vásárolhatunk, igen borsos áron. Amit érdemes lehet megkóstolni, az a Gomerón nevezetű ital, mely La Gomera speciális, csak itt kapható itala, mely pálmaméz és szőlőpárlat keverékéből készül. A gomerón itt rendkívül drága. Nekem ízlett, de ez teljesen egyéni, egy nagyon sűrű, szinte szirupállagú, fekete italt képzeljünk el, ami rendkívül édes. Tényleg az, a mi Tokaji Aszúnk egy savanykás híg ital ehhez képest. Az íze leginkább a medvecukorra emlékeztet - úgy látszik egyes népek szeretik ezt az ízt, hiszen például Finnországban is kapható hasonló -, aki a medvecukrot nem szereti, ne költsön a gomerónra.
Gomerón (a zöld címkés üvegek a középső polcon)
Mindenképpen érdemes legalább egy rövid látogatást tenni a finkán és megismerkedni a helyiek életével, gazdálkodásával és élelmiszereivel, melyeket a kávézóteraszon meg is kóstolhatunk.
El Parque Etnográfico de La Gomera
Végezetül...
La Gomera látnivalóinak esetében semmiképpen nem szerettem volna túllépni ennek a posztnak a terjedelmi határait. Természetesen még lehetne néhány helyszínről írni, a kilátópontokról, vagy a Roque Cano-ról, vagy éppen Vallehermosoról és a többi érdekes helyről, de amennyiben beszerzünk egy, a látnivalókat megjelölő térképet - például a Garajonay Nemzeti Park visitor centerében (nem sikerült igazából jobb, magyar kifejezést találnom, nekem a "látogató központ" suta) -, azon láthatjuk a további helyeket, amiket felkereshetünk, ha van időnk. Azonban úgy gondolom, ide a legtöbben egy napra fognak érkezni vagy maximum egy éjszakát maradnak, ha mégis valakinek több ideje van a szigetre, túrázhat a babérerdőben vagy felkeresheti az előbb említett helyeket.
Mi azonban most elhagyjuk a célpontokat bemutató posztjainkkal a Kanári-szigeteket és Európát is, a következőkben a módszertani cikkek mellett távolabbi vizekre evezünk, Ázsiai célpontok következnek. De mindenképpen vissza fogunk térni a szigetcsoportra, hiszen a hegyes-völgyes La Palma (a legszebb tájak, kiránduló útvonalak az én véleményem szerint itt vannak), Gran Canaria a homokdűnéivel, a sokarcú Tenerife, a kicsit egysíkú Fuerteventura és a csodálatos vulkanikus sziget, Lanzarote még felfedezésre vár.
Várunk vissza Benneteket, kedves Olvasóink az újabb utazásainkon.
Amennyiben tetszett ez a poszt vagy bármelyik másik, kérjük, keressétek fel a Facebook oldalunkat, ahol mindig friss híreket találtok a blogról illetve ide kerülnek ki az itt meg nem jelenő anyagok.
<Azok a fotók, melyeknél nincsen forrás megjelölve, saját fényképek>
