Az előző posztunkban elkezdtük végigvenni, hogy milyen lépéseken kell végigmennünk, ha saját magunknak tervezünk meg egy utazást, akár Európától messze is. Ebben a befejező részben megnézzük, hogy mi maradt még hátra, mielőtt belemerülhetünk ezekbe a lépésekbe részletesen is.

Előző kétrészes írásomban (aki nem olvasta, az megteheti itt és itt) összefoglaltam, hogy mikor, milyen feltételek fennállása mellett érdemes utazási irodához fordulnunk és milyen esetekben szervezzük magunknak az utunkat. A szervezett utakkal egyelőre nem foglalkozunk, hiszen blogunk elsősorban a saját szervezésről szól. Ha nem veszünk igénybe külső segítséget, ahhoz, hogy sikeres, szép utazásunk legyen, számos előkészületre van szükségünk. Egy komplett út valódi, teljes megszervezése, különösen akkor, ha a munkánk mellett csináljuk és csak a délutánt vagy az estét tudjuk rászánni, akár több hetes elfoglaltságot is jelenthet, azonban attól a pillanattól kezdve, hogy eldöntjük, hogy belevágunk, utazásunk máris kezdetét vette. Igen, ezekkel a hetekkel kibővül a turisztikai élmény, képzeletben ott járunk a távoli tájakon, repülőzünk, autózunk, vagyis átélünk mindent, ami ránk vár, ahogy például a nyaralásunk kósza ötletből e-mail-eken, repülőjegyeken, szállásfoglalásokon keresztül, komplett egésszé áll össze, hogy nyugodtan elindulhassunk.

Az első részben arról értekeztem - illetve próbáltam megosztani a saját gondolataimat -, hogy melyek azok az esetek, amikor utazásunkhoz mindenképpen érdemes utazási iroda segítségét igénybe venni vagy befizetni egy csoportos útra, de legalábbis utazási tanácsadóhoz fordulni. Ebben a második részben arról fogok írni, hogy milyen előnyei vannak a saját szervezésnek, és mi magunk miért preferáljuk, ha csak lehet az utazásnak ezt a módját. Azonban most is elmondom, hogy nem vagyok/vagyunk utazási iroda ellenesek, elismerem, hogy van egy nagyon is tág célközönség, mely igényli a szolgáltatásukat, azonban én csak az előző posztban részletezett három esetben (ha nincs időm a szervezésre, ha olyan országba utaznék, amelyben nem érezném magam komfortosan egyedül és szuper ajánlat esetén utaznék/utaztam így, különösen csoportosan - az angol nyelvtudásom, ha messze nem is anyanyelvi szintű, már bizonyított jó pár úton és esetben). Azonban ez egy véleménycikk és ezúttal is bíztatlak, Téged, Kedves és Tisztelt Olvasóm, vitatkozzunk, cseréljünk eszmét, osszuk meg egymással gondolatainkat a cikk alatt, kommentek formájában, de most is kérlek, hogy ezt kulturáltan tegyük, különösen a többi olvasóval szemben tanúsítsatok megértést és toleranciát.

És akkor felteszem a kérdést, hogy aztán az alábbiakban válaszolhassak rá: miért érdemes magunknak szervezni az útjainkat?

Valamikor a nyári szünet előtt megpróbáltam bevezetni a Módszertan sorozatot, érzékeltetni szerettem volna, hogy mekkora változást is hozott az utazók életében az, hogy az internet az életünkbe való betörésével szabadon rendelkezünk egy végtelen információmennyiséggel, illetve hogy a szolgáltatók és szolgáltatások bővülésével és szabaddá válásával - és persze a határok megnyitásával - mekkorát változott az utazás szerelmeseinek élete.

Mivel ebben a rovatban privát utazásszervezésről lesz szó - vagyis arról, amikor mi magunk találjuk ki az úti célt, vásároljuk meg a repülőjegyeket, ha szükséges, bérlünk autót, találjuk ki az útvonalat, adott esetben keresünk sofőrt, guide-ot, foglalunk szállást és intézünk annyi mindent, amire egy kész úthoz szükség van -, szeretnénk elmondani, hogy ezeket mi hogyan és miért pont úgy csináljuk.

Nem gondoljuk, hogy birtokoljuk a "Bölcsek Kövét" és csak az a jó módszer, ahogy mi szoktuk csinálni, minden cikkünkben véleményeket, saját módszereket olvashattok, ha nem értetek egyet velünk és ennek akár a kommentek között, akár e-mailben, kulturáltan hangot adtok, annak örülünk, és ha ütköztethetjük a véleményünket, az is jó, biztosan mi is tanulhatunk.

Ebben a kétrészes posztsorozatban arról lesz szó, hogy mi mit gondolunk jobbnak: menjünk be egy utazási irodába és válasszunk az ajánlataik közül, vagy éppen szerveztessünk meg velük mindent vagy legalább részben az utunkat, vagy mi magunk álljunk neki az utazás egyes "alkotóelemeit" megálmodni, megszervezni, majd átélni. Arról is szót fogok az alábbiakban ejteni, hogy milyen esetben van egyik vagy másik módszernek szerintem egyértelmű létjogosultsága.

Egyszer édesapám, aki - túlzás nélkül állíthatjuk, hogy - bejárta a világ nagyobb részét, úgy döntött, hogy ír egy könyvet az utazásairól. Mivel nem szeret számítógépen írni (igen, még a Google keresőt is rámondással használja, akkor is, ha csupán egy szóra kell keresni), kézzel írta meg az első másfél oldalt. Akkor mi, a családja nagyon lehurrogtuk, így a könyvből ez a másfél, kézzel írt oldal készült el. Mai eszemmel hozzáteszem: sajnos. Talán hagynunk kellett volna, hogy megírja az egészet, az emlékezéseit, talán most meg kellene írnia, úgy, ahogy visszaemlékszik. Nem baj az sem, ha nem lesz nagy olvasottsága, ha meg mégis... Nos, az csak nyereség. 

Sajnos az a másfél oldal is elveszett - legalább is, én nem tudok róla, hogy meglenne -, de emlékszem, hogy ilyenképpen kezdődött (idézőjelben, noha nem tudom szó szerint idézni): "Emlékszem, a szocialista időkre, ahogy remegő kézzel és lábbal álltunk a Hivatalban, kezünkben az útlevelünkkel, hogy vajon megkapjuk-e a kiutazási engedélyünket vagy visszautasítják a kérelmünket. Emlékszem, hogy milyen érzés volt átlépni a határt Hegyeshalomnál". És így tovább. Nos, most megírom én a bevezetőt, vagy inkább összefoglalót, a magam módján, Apu, itt az idő folytatni az elkezdett könyvet, például a Miki Papa Titkai blogon.

Ezzel kezdjük el a módszertan rovatunkat, amolyan bevezetésként és természetesen tisztelgésként az Apáink és az emlékeik előtt.

A Módszertan fejezetben az utazásokkal, elsősorban azok önálló megszervezésével kapcsolatos tanaácsokat fogjuk összegyűjteni. Olyan dolgokról lesz itt szó, hogy miért érdemes magunknak szervezni utazásokat és mikor nem érdemes ebbe belekezdeni, milyen esetekben jobb inkább utazási irodához fordulni. Elsősorban a saját szervezést részesítjük előnyben, azt is le fogjuk írni, hogy miért, mégis vannak esetek, amikor - ha lehet - érdemesebb irodához fordulni. 

Fogunk írni arról, hogy hogyan válasszunk uticélt, milyen típusú partnert vegyünk igénybe, hogyan keressünk repülőjegyet, autót - már ahol lehet -, szállást, hogyan állítsuk össze a programjainkat, hol együnk, igyunk, beszélünk az ár-érték arányról, az utazás során a legnagyobb értékről (a biztonságunk mellett, és nem a pénzről van szó, majd meglátjátok, hiszen nyilvánvaló, hogy ha nem áll rendelkezésre egy adott összeg utazásra, bele sem tudunk kezdeni), a "mikor utazzunk kérdéséről?", hogyan hozhatjuk ki egy adott összegből a legtöbbet vagy éppen hogyan felezhetjük meg az utazásra fordított összeget, mikörben a színvonal marad vagy még jobb is. Beszélünk majd arról, hogy milyen különbség van a között, hogy feltuszkolnak egy 40 fős buszra, ahol 38-39 emberhez kell alkalmazkodnunk (mindig késik valaki, stb., stb.), vagy a megbeszélt időben ott vár a saját, privát, arra a napra "kibérelt" vezetőnk, aki elrepít oda, ahova kérjük és mindezt hogyan kell leszervezni, hogy ne legyen benne nagyobb rizikó, mintha a 40 fős buszon ülnénk és még ne is kerüljön többe, sőt inkább kevesebbe. Beszélünk a biztonságról is, belátva, hogy azzal, hogy elindulunk, mindenképpen nagyobb veszélynek tesszük ki magunkat, mintha nem utaznánk, sajnos a mai világban és helyzetben a biztonságunkból fel kell adni, ha útra indulunk.

Ilyenekről fog szólni ez a fejezet. Néhány utazási irodás úton (igen, voltunk ilyenen is) és nagyon sok saját szervezésen túl, megpróbáljuk átadni, amit mi megtanultunk, kitapasztaltunk, úgymond megmutatjuk az ösvényt, amit mi kitapostunk. Bármikor el lehet kezdeni!

Aki azonban nem akarja, nem tudja, nem meri, annak a jövőben segíteni is fogunk, tanácsokat is adunk az utazása megszervezéséhez, akár személyes találkozó keretében is, vagy telefonon, skype-on. Ez azonban még a jövő.

Ezek a tanácsok elsősorban nem azoknak fognak szólni, akik az úgynevezett "hátizsákos" turisták, nekik rengeteg oldal, blog fut, kiváló tanácsokkal. Ezek az oldalak megmutatják, hogyan lehet stoppal eljutni A-ból B pontba ingyen, hol lehet 2 USD-ért megszállni Ázsiában nagy dormitory-kban. Sok ilyen oldal van, mi azt akarjuk megmutatni (bár ezeket a lehetőségeket is megemlítjük, ahol lehet), hogy egy kicsit többért, hogyan lehet például Ázsiában luxus vagy ahhoz közeli körülmények között utazni és még mindig messze azon ár alatt, mint amit egy utazási irodának fizetnénk, közepes szinvonalú ellátásért.

De írunk majd arról is, hogy az egyes repülőjegy, szállásfoglaló, stb. rendszereket hogyan lehet használni. Remélem, ha velünk tartotok, sok jó és hasznos tanácsot adhatunk.

Várunk Titeket!