Az előző posztunkban elkezdtük végigvenni, hogy milyen lépéseken kell végigmennünk, ha saját magunknak tervezünk meg egy utazást, akár Európától messze is. Ebben a befejező részben megnézzük, hogy mi maradt még hátra, mielőtt belemerülhetünk ezekbe a lépésekbe részletesen is.

Előző kétrészes írásomban (aki nem olvasta, az megteheti itt és itt) összefoglaltam, hogy mikor, milyen feltételek fennállása mellett érdemes utazási irodához fordulnunk és milyen esetekben szervezzük magunknak az utunkat. A szervezett utakkal egyelőre nem foglalkozunk, hiszen blogunk elsősorban a saját szervezésről szól. Ha nem veszünk igénybe külső segítséget, ahhoz, hogy sikeres, szép utazásunk legyen, számos előkészületre van szükségünk. Egy komplett út valódi, teljes megszervezése, különösen akkor, ha a munkánk mellett csináljuk és csak a délutánt vagy az estét tudjuk rászánni, akár több hetes elfoglaltságot is jelenthet, azonban attól a pillanattól kezdve, hogy eldöntjük, hogy belevágunk, utazásunk máris kezdetét vette. Igen, ezekkel a hetekkel kibővül a turisztikai élmény, képzeletben ott járunk a távoli tájakon, repülőzünk, autózunk, vagyis átélünk mindent, ami ránk vár, ahogy például a nyaralásunk kósza ötletből e-mail-eken, repülőjegyeken, szállásfoglalásokon keresztül, komplett egésszé áll össze, hogy nyugodtan elindulhassunk.

A nyári szünet előtti úti célokkal foglalkozó posztjainkban először megismerkedtünk általánosságban a Kanári-szigetekkel, majd egy posztsorozatban ellátogattunk a legkisebbre, a Meridián szigetre, El Hierro-ra (aki nem olvasta, itt megteheti: első rész, második rész, harmadik rész). Most pedig tovább kalandozunk az Atlanti-óceán e csodálatos szigetei közül egy újabbat célba véve, mely bizony - bár nem kényeztet el annyi és olyan csodálatos látnivalóval, mint a többi, mégis - komoly érdeklődésre tarthat számot a magyar utazók körében. Ennek pedig igen prózai oka van, La Gomera a legnépszerűbb kanári-szigeteki célponttól, Tenerifétől mindössze egyórás hajóútra található és informatív bejárásához akár egy nap is elegendő, így ha nem akarunk itt aludni, a legfontosabb látnivalókat akkor is meg tudjuk nézni.

Az előző posztban a Kanári-szigetek hét nagy szigetét utaztuk körbe, hogy általános képet kapjunk a szigetcsoportról, ezúttal pedig hajóra szállunk, hogy eljussunk a legkisebb "kanári-szigetre", El Hierro-ra, azonban aki velünk tart, nemcsak térben utazhat velünk, hanem egy kicsit az időben is, mert El Hierro-n mintha néhány évtizeddel ezelőtt megállt volna az idő. Igazából, ha megnézzük az autókat, az épületeket, a házakat, a falvakat talán semmi különöset nem látunk, minden a megszokott, mégis, bár nem lehet megmagyarázni, azt érezzük, hogy ezen a vulkanikus földdarabon a mai rohanó világban csak vánszorog az idő. Aztán elmegyünk az Ecomuseo de Guinea-ba és egy kicsit megértünk mindent. De ne rohanjunk ennyire előre. A mai posztunk helyszíne El Hierro, szálljunk be az időgépünkbe és induljunk!

Habár blogunkon távolabbi tájakat (is) szeretnénk bemutatni és tanácsokat adni akár amerikai, akár ázsiai utazásokhoz, úgy döntöttünk, hogy az első posztokban nem hagyjuk el az Öreg Kontinenst, igaz az ez utáni helyszínünkkel már csak közigazgatásilag maradunk Európában. Ezúttal – és a következő helyszínnel is - a turisták által kevésbé látogatott és közismert területeket mutatunk be, vagyis igazi felfedezetlen kincseket. Ebben a posztban nem utazunk nagyon messzire, amikor meglátogatjuk a szigetet, melynek földje a világ egyik leghíresebb műalkotását rejtette, nagyjából kétezer éven át.