Valamikor a nyári szünet előtt megpróbáltam bevezetni a Módszertan sorozatot, érzékeltetni szerettem volna, hogy mekkora változást is hozott az utazók életében az, hogy az internet az életünkbe való betörésével szabadon rendelkezünk egy végtelen információmennyiséggel, illetve hogy a szolgáltatók és szolgáltatások bővülésével és szabaddá válásával - és persze a határok megnyitásával - mekkorát változott az utazás szerelmeseinek élete.

Mivel ebben a rovatban privát utazásszervezésről lesz szó - vagyis arról, amikor mi magunk találjuk ki az úti célt, vásároljuk meg a repülőjegyeket, ha szükséges, bérlünk autót, találjuk ki az útvonalat, adott esetben keresünk sofőrt, guide-ot, foglalunk szállást és intézünk annyi mindent, amire egy kész úthoz szükség van -, szeretnénk elmondani, hogy ezeket mi hogyan és miért pont úgy csináljuk.

Nem gondoljuk, hogy birtokoljuk a "Bölcsek Kövét" és csak az a jó módszer, ahogy mi szoktuk csinálni, minden cikkünkben véleményeket, saját módszereket olvashattok, ha nem értetek egyet velünk és ennek akár a kommentek között, akár e-mailben, kulturáltan hangot adtok, annak örülünk, és ha ütköztethetjük a véleményünket, az is jó, biztosan mi is tanulhatunk.

Ebben a kétrészes posztsorozatban arról lesz szó, hogy mi mit gondolunk jobbnak: menjünk be egy utazási irodába és válasszunk az ajánlataik közül, vagy éppen szerveztessünk meg velük mindent vagy legalább részben az utunkat, vagy mi magunk álljunk neki az utazás egyes "alkotóelemeit" megálmodni, megszervezni, majd átélni. Arról is szót fogok az alábbiakban ejteni, hogy milyen esetben van egyik vagy másik módszernek szerintem egyértelmű létjogosultsága.

Mindenkinek ízlése szerint

Mindenekelőtt előrebocsájtom, hogy ennek a posztnak az írója egyértelműen a saját szervezést részesíti előnyben, mégpedig az ötlet megszületésétől egészen addig, hogy elindulunk, átéljük az élményt, majd hazaérkezünk. Ennek ellenére nem vagyok utazási iroda ellenes és azt gondolom, hogy velük is tökéletes élményben lehet részetek. Szóval nem szeretnék senkit erről a fajta utazásról sem lebeszélni, mégis a blogunk Módszertan részében általában a saját magunknak történő útszervezés előnyeiről, nehézségeiről, mószereiről fogok írni.

Amikor az utazási iroda a jobb megoldás

Mindezek előtt azonban nézzük meg, hogy kiknek érdemes mindenképpen ilyen irodák szolgáltatásait igénybe venni. 

Először felsorolásszerűen: 

1. Akinek nincs ideje vagy kedve megszervezni az utazását
2. Aki nem rendelkezik társalgási szintű angol nyelvtudással vagy legalább nem érteti meg magát angolul.
3. Aki olyan országba szeretne utazni, ahol biztonságosabb csoportos utazáson részt venni, vagy egyszerűen komfortosabban, nagyobb biztonságban érezné magát, ha csoporttal lenne és bármikor profi segítséget kaphatna.
4. Kiemelkedően jó (pld. last minute) ajánlat esetén. 

Ezek után pedig nézzük ezeket kicsit részletesebben

1. Ha nincs időnk vagy kedvünk megszervezni az utazást:

Aki csak a pihenést akarja élvezni és nincsen kedve sok órát, napot a szervezéssel tölteni, annak mindenképpen az utazási iroda a jó választás. (Forrás: Free-Photos képe a Pixabay -en.)

Egy több hetes távol-keleti, vagy amerikai út megszervezése A-tól Z-ig például, rengeteg "munkaórát" emészt fel, vagyis senki ne gondolja azt, hogy leül egy este munka után és összedobja az utat. Ez is egy lehetőség, de ebben az esetben készüljünk fel arra, hogy valamennyi áldozata lesz ennek a módszernek.

Én magam is csináltam már ezt, nem volt időm a minden részletre kiterjedő tervezésre, kitaláltam, hogy mikor és hova fogunk érkezni (Bangkok), illetve mikor és honnan fogunk hazautazni (Kuala Lumpur), lefoglaltam a bangkoki szállást (amit ismertem, mert korábban már voltunk itt) és egyeztetve életem párjával, arra jutottunk, hogy a közte lévő három hetet majd kitöltjük ott szervezve a helyszínen a programokat. Meg lehet tenni, csodálatos utunk volt, jártunk Thaiföldön, Kambodzsában, Szingapúrban és Malajziában, de ehhez kell gyakorlat, nagyjából azért egy alap úti tervnek kell lennie és áldozatot kell hozni, hiszen esténként, a program után, repülőjegyet, szállást kell foglalni. És vesztünk is ezen, egyrészt némi pénzt, de ez nem feltétlenül jelentős, de az ennél is fontosabbat, időt. Kambodzsába például a fenti országok közül vízumra van szükség, ezt intézni kell, szerencsére on-line is lehet kérvényezni és e-mailben kapjuk meg a kinyomtatandó vízumot, általában néhány nap alatt. Szóval a vízum(ok)ra is gondolni kell mindenképpen.   

Összefoglalva, akinek nincsen ideje az utazását az elejétől a végéig megszervezni és nincsen nagy gyakorlata, illetve, aki csak az utazást akarja élvezni, az jobb, ha befizet egy irodánál egy csoportos útra vagy rájuk bízza a szervezést az ő iránymutatása alapján. Van egy köztes megoldás, utazási tanácsadóhoz fordulni, így szinte azt az élményt kapjuk, mintha utazási iroda szervezne mindent, azonban az utunkat teljesen testre szabhatjuk és jelentős összeget is spórolhatunk. 

2. Nyelvtudás nélkül:

Privát szervezésben utazni, hatalmas kaland, de véleményem szerint angol nyelvtudás nélkül nekivágni, felelőtlenség, hacsak nem beszéljük a célország hivatalos nyelvét. Erre sem mondom, hogy kizárt dolog és el lehet bukdácsolni a szállodai becsekkolásoknál, meg a repülőtereken, bajba akkor kerülünk, amikor az utunk a normál vágányról kisebb-nagyobb mértékben kisiklik. Szinte minden útnak van(nak) kritikus pontja(i), ezekre sokszor utólag vissza sem emlékszünk, vagy éppen nevetünk rajtuk, de képzeljük el, hogy ezekben a helyzetekben kézzel-lábbal mutogatva, lényegében süket-némaként kellene boldogulnunk. Mire gondolok? Jó esetben ezek apró viták egy taxissal, aki át akar verni, vagy egy sima alku, esetleg egy erőszakos árus elhárítása, vagy egy meg nem kapott, de kifizetett szolgáltatás kiharcolása. Ez még úgy, ahogy megy jelbeszéddel is, ráadásul a tétje is kisebb a dolognak, ha nem sikerül, akkor a bukás, ha nem is minden esetben elhanyagolható, de semmiképpen nem végzetes. De ha komolyabb bajba kerülünk - például orvosra szorulunk vagy kiraboltak, esetleg az útitársunk eltűnik -, akkor az, hogy megértessük magunkat, létfontosságú. Szó szerint, a megfelelő kommunikáció akár szélsőséges esetben életet menthet.

Elég nagy baj, ha ilyen helyzetbe kerülünk, képzeljük el, hogy nem értjük, amit mondanak és nem tudjuk elmondani azt sem, hogy mi a baj. Erre még a mindenre kiterjedő - egyébként mindig megkötendő - utasbiztosítás sem nyújt teljes értékű megoldást akkor sem, ha esetleg baj esetén tolmácsszolgáltatást biztosít, hiszen odáig is el kell jutnunk, hogy ehhez a tolmácshoz eljussunk, nem fog minket követni az utunkon, hogy valahol, ahol bajba kerülünk, segítsen.

Arról nem beszélve, hogy már a szervezés során is nehézségekbe ütközünk, a programokat le kell levelezni, a szolgáltatásokat, autót lefoglalni, információt kell szerezni, ennek a nyelve pedig az angol és/vagy az adott ország hivatalos nyelve lesz. Ha nem tudunk angolul, marad az utazási iroda vagy az utazási tanácsadó cégek.

3. Bizonyos országokba utazva: 

A harmadik eset, amikor érdemes lehet utazási iroda szolgáltatásait igénybe venni, ha olyan országba utazunk, ahol jobb, ha gyakorlott vezetővel, szervezett körülmények között tesszük ezt. Az, hogy hol húzzuk meg a határt, ami még rendben van egyedül is és honnan nem vállaljuk be, az mindenkinél egyedi. Az a lényeg, hogy az utunk ne abból álljon, hogy félünk valamilyen bajtól, amit majd az adott helyen nem tudunk megoldani. Ha rossz érzésünk van egy célországgal kapcsolatban, akkor inkább vegyünk igénybe professzionális segítséget és adott esetben csoporttal utazzunk.

Azonban itt (is) felhívom a figyelmet, hogy a Külgazdasági és Külügyminisztérium (a továbbiakban: KKM) a konzuli védelemről szóló 2001. évi XLVI. törvény alapján egy folyamatosan aktualizált listát tesz közzé az Utazásra nem javasolt (I.) és a Fokozott biztonsági kockázatot rejtő (II.) országokról és térségekről. A mindenkor érvényes lista elérhető a Konzuli Szolgálat ezzel a témával foglalkozó, Utazásra nem javasolt térségek című oldalán. Megjegyzem, hogy a Konzuli Szolgálat honlapján minden egyes ország esetében alapvető és ami a legfontosabb, naprakész információt találhatunk ezen a linken. Érdemes elolvasni az itt lévő tudnivalókat, rengeteg tanácsot találunk itt például a beutazási feltételekről, a biztonsági, az egészségügyi, a közlekedési helyzetről és egyéb aktuális körülményekről. Nagyon nagy segítség egy út szervezésénél, kiválóan szerkesztett honlap, le a kalappal a készítők előtt. 

Visszatérve az Utazásra nem javasolt és a fokozott biztonsági kockázatot rejtő térségek listájára, a KKM ezeket  nem véletlenül teszi közzé, vagyis az I-es kategóriába sorolt országokba és térségekbe ne utazzunk. Sem saját szervezésben, sem utazási irodával. A listán olyan országok szerepelnek, mint Afganisztán, Irak, Jemen, Szíria, stb. Gondolom, nem kell magyarázni, ezekben az országokban háború, polgárháború dúl, vagy olyan magas a terrorfenyegetettség, illetve olyan rossz a közbiztonság, hogy normálisan mérlegelve messzire elkerüljük ezeket a területeket. Az azonban nagyon fontos tudnivaló, hogy számos utasbiztosító kizárja ezeket az országokat és területeket a biztosítási övezet hatályából, teljesen érthető módon, vagyis ha itt esik bajunk, a biztosításunk mindössze egy papírdarab. Amennyiben mégis ilyen területre utaznánk, ellenőrizzük a biztosítási feltételek között, hogy ez nem kizáró ok-e.

Észak-Koreán biztosan sokan vitatkoznának, hiszen jelenleg ez az ország is az I. Utazásra nem javasolt térségek között szerepel, én magam is ismerek olyat, akik minden baj nélkül visszatért onnan, és biztosan nagyon nagy élmény ide elutazni, de jelenleg én magam sem mennék oda, hiszen baj esetén - akár azért mert politikai okokból letartóztatnak - a Magyar Kormánynak nincsen eszköze segíteni. Nem korlátozottak ezek az eszközök, hanem - sarkítva - egy "légyszi, légyszi"-n kívül lényegében nem léteznek. Gondoljunk az amerikai Otto Warmbier esetére, az amerikai diplomácia sem tudta megmenteni a diákot, kiadták ugyan, de napokkal később meghalt. 

A jövőben egy poszt erejéig mindenképpen vissza fogok térni még ehhez a listához, illetve a Konzuli Szolgálat honlapján található információkhoz.

Összefoglalva: vannak olyan területek, ahova az ember inkább nem saját szervezésben utazna. Mi is például Myanmar-ban (Burma, és ez volt az első utunk Ázsiába) az azóta becsődölt Aeroviva Utazási Iroda szervezésében voltunk, last minute út volt, olyan áron, amiért én nem tudtam volna kihozni (ennek okairól kicsit később lesz szó, itt és a következő részben) és kiváló utunk volt, szerencsére egy jó csoport is jött össze, kivéve egyetlen házaspárt, de rossz útitárs minden csoportos úton van. 

4. Kiemelkedő ajánlat esetén

Kiemelkedően jó ajánlat esetén, ha meggyőződtünk az ajánlat minden körülményéről, csapjunk le a kiváló utazási irodás ajánlatokra is.
(Forrás: Pexels.com)

Az egyértelmű, hogy senkinek nem áll rendelkezésre végtelen pénz (vagy csak a kivételezett keveseknek, akiknek annyi van, amit több generáció sem tud elkölteni), ráadásul az életünkben és a havi költségvetésünkben számos kiadás előzi meg az utazásra félretehető pénzösszeget és amikor ezeket kifizettük, akkor gondolhatunk egyáltalán utazásra. Mindenképpen egy adott összeg fog - szerencsés esetben is - maximálisan rendelkezésünkre állni, amit erre a célra fordíthatunk. (Megjegyzés: Természetesen tisztában vagyok vele, hogy sokaknak a számlák kifizetése és az életben maradás után már nem marad ilyen célra pénzük és tiszta szívemből sajnálom őket, és ezt nem azért írom, mert menő ezt leírni, hanem valóban így van, úgy gondolom, hogy a mindennapok mókuskerekéből ki kell szabadulni és erre pont ezek az utazások a legalkalmasabbak, ráadásul visszatérve a "mókuskerékbe" ezek az emlékek adnak részben erőt, hogy hajtsuk tovább a kereket. Csak remélni tudom, hogy akinek erre nincsen lehetősége, az megtalálhatja ezt a fajta kikapcsolódást máshol és segítséget kaphat a legfontosabb helyről, a családjától).  

Azt gondolom és mindig azt mondom, hogy az, hogy ebből az adott összegből mennyit utazhatunk, két dologtól függ: mennyire vagyunk "szabadok" és ezáltal rugalmasak, illetve hogy egy adott útra mennyi pénzt költünk el. Éppen ezért arra kell törekedni, ha van lehetőségünk, hogy egy adott helyre a legolcsóbban jussunk el, úgy, hogy az út minőségéből, a látnivalók számából ne, vagy csak minimálisat, bőven az elfogadhatóság szintjén belül engedjünk.

Sajnos a magyar utazási piac átalakult és valóban "csoda"-ajánlatok kevésbé vannak, mint régebben, azok is inkább a nyaralóutakra vonatkoznak, a szezon elejére vagy legvégére, amikor még időjárási szempontból kockázatosabb indulni, vagy sokan nem tudnak, mert a gyerkőc még/már az iskolapadot koptatja. Régebben, elsősorban a fapados légitársaságok megjelenése előtt, azonban más volt a helyzet.

Akkoriban az utazási irodák charter-járatokkal repültek és kontingenseket kötöttek le, melyeket akkor is ki kellett fizetni, ha az adott helyen nem ült senki, az adott szobában nem aludt senki. Ehhez az utazási irodának terveznie kellett egy utasszámmal és ha ez nem jött össze, az utolsó pillanatban bármilyen pénz nettó nyereség volt. Ezért lehetett nagyon jókat "horgászni" a last-minute ajánlatokból, az említett myanmari utunk jóval kevesebb, mint a felébe került, mint azoknak az útitársainknak, akik időben befizették (inkább a harmadához volt közelebb) és így utaztunk el egy ultra last minute útra Jordániába jó néhány éve személyenként 30000 Ft-ért (ami akkor is iszonyatosan olcsónak számított), amikor a Rákóczi úton autózva észrevettük az egyik kirakatba kifüggesztett plakátot: Last minute Jordánia 30000 Ft-tól. Ebbe a repülőjegy és a 3 *-os szállás volt benne 8 napra. Azonnal kerestem parkolóhelyet és befizettünk az útra. Másnap este, pedig elindultunk (ahogy írtam, ehhez nagy szabadság kell, hogy ezt megtehessük).

A másik ilyen lehetőség volt repülőjegy esetében a nyaralójáratoknál az első és az utolsó járatok. Régebben, amikor pld. a Wizz Air nem repült Tenerifére, az egyik nagy utazási iroda charterekkel reptette az utasait. Mivel nem egész évben repültek, hanem mondjuk májustól január végéig, az első májusi gépre Teneriféről Budapestre, az utolsó januári gépre pedig Budapest-Tenerife viszonylatban lehetett elképesztő olcsón jegyet kapni, mert a gép tulajdonképpen üresen repült és minden pénz ajándék volt az irodának. 

Mivel ma már sok utazási iroda, speciális feltételekkel a menetrendszerű járatokra foglal, így nem nagyon vannak charterek, amiket meg kell tölteni, ezért maradtak a nagy akciók elsősorban azoknál az utaknál, melyek például busz+szállás vagy szállás ajánlatok, hiszen ezek ugyanúgy lekötöttek, az el nem adott ülés, szoba nettó veszteség. Ezekre nyugodtan csapjunk le, ha tehetjük, de csak ha tényleg jó az ajánlat, ne csak abból induljunk ki, hogy nekünk mennyire éri meg, hanem hasonlítsuk össze más ajánlatokkal a piacon. Azért nem érdemes márciusba pld. az elég közkedvelt Sartiba (Görögország) utazni, hogy spóroljunk személyenként 5000 Ft-ot (ha nem muszáj, természetesen, vagy ha nem ezen múlik az, hogy tudunk-e menni), mert lehet, hogy ezt az összeget esernyőre fogjuk költeni és a tengerbe a lábujjunkat sem dugjuk be. 

Annak ellenére, hogy Magyarországon kevésbé vannak ilyen ajánlatok, érdemes külföldön is körbenézni, mert a nagyobb vásárlóerővel és népességgel rendelkező országból időnként kiváló árakat találunk. Egy bécsi indulás pedig egy autóval rendelkező családnak, ha spórolhatunk egy úton akár 100 vagy 150 ezer Ft-ot szerintem vállalható alternatíva, különösen, ha nem Miskolcról, hanem akár Budapestről kell indulni (busszal kijutunk 10-20 €-ért személyenként).

Viszont itt is gyanakodjunk, mert sokszor oka van annak, hogy annyiba kerül a jegy, amennyibe és az ok nem az, hogy maradt 2 hely a gépen, hanem az, hogy a fél gép üres, annak pedig megint csak oka van. Itt az a lényeg, hogy latra tegyük az olcsóságot és azt, hogy mit kockáztatunk.

Viszont sokszor azért olcsó a felajánlott út, mert pld. rosszkor megy. Én nem azt mondom, hogy szezonban kell utazni, sőt! De mondjuk ha látunk egy repülőjegyet irányonként 120 €-ért Chiang Mai-ba (Thaiföld) szeptember közepén, akkor az nem véletlenül olyan olcsó, bizony jó eséllyel semmit nem fogunk tudni itt csinálni, mert folyamatosan ömleni fog az eső. Egy barátom április elején akart Norvégiába utazni, de lebeszéltem róla, akármilyen olcsó lett volna, ennek is oka van, a magasabban fekvő utakat lezárják és járhatatlanok, nem láttak volna semmit ebből a csodalatos országból, elmentek júniusban és a helyi viszonyokhoz képest jó időben járták be az egészet. 

Nem régen az egyik kiváló ajánlatokat felvonultató oldalon láttam egy szuper árat, repülőjegy Belgrád-Honolulu viszonylatban május 1-5. 470 € volt. Elképesztően jó ár, de könyörgöm: 5 nap. Ebből nagyjából 2,5-3 napot utazunk, egyszerűen hülyeség, vagy arra jó, hogy lefényképezzem magam a Waikiki Beach-en és kitegyem a Facebookra, meg az Instára, hogy milyen menő "csávó" vagyok, mert Hawaii-n jártam. Erre a 470 € is sok. Közben beledöglünk, mert bizony ennyit a levegőben lenni megterheli a szervezetünket és utána kell a regenerálódás, de ha 40-48 óra múlva el kell indulni vissza, nos... (az a furcsa, hogy ugyanekkor hegyekben állt jó pár hónappal későbbre hasonló áron a repülőjegy normális időtartamra, ami Hawaii esetében, ha látni is akarunk valamit 2-3 hét, mára elfogytak ezek a jegyek, de érdemes figyelni).

A harmadik kategória, ami most nagyon megy, Sri Lankára lehet mindenhonnan nagyon olcsón utazni (aki később jut el egyszer erre az oldalra, annak a részére: a 2019. évi Húsvét vasárnapi robbantások után írom ezt a posztot nagyjából 2 héttel). 130 €/irány áron láttam Európa->Colombo repülőjegyeket, dögivel vannak. Naná, ki akarna most Sri Lankára utazni?

Azonban láttam pár hónapja ajánlatot az Azori-szigetekre Madridból repülőjegy+szállás 8 napra 100 €-ért. Ha hozzáadjuk a rászállító gép árát, az bizony megéri (sajnáltam, hogy nem tudtam elmenni). 

A későbbiekben tervezzük, hogy próbálunk hasonló ajánlatokat hozni nektek, de természetesen akinek van ideje, az maga is találhat ilyeneket. Viszont nézzük meg jól, hogy miért annyiba kerül egy utazás, amennyibe, nehogy elvileg olcsón a szállodai szoba négy falát nézegethessük, és a felfedezőút pedig a fürdőszobába vezessen maximum.

Ha viszont van jó ajánlat és tehetjük, csapjunk le rá.

Végezetül

Ennek az első résznek itt most vége van, azonban néhány nap múlva jövök vissza és arról próbálok értekezni, hogy mik az előnyei a saját szervezésnek, mert rengeteg van. Ezt a posztot vitaindítónak is szántam, biztos vagyok benne, hogy nem mindenki ért velem egyet illetve van még a tarsolyotokban ok, amiért az utazási iroda által szervezett utakat részesítitek előnyben. A kommentek között szívesen veszem, ha leírjátok ezeket az okokat vagy éppen vitába szálltok velem, természetesen kulturált formában, elsősorban egymással, én bírom a kritikát (vagy legalábbis úgy gondolom).

Hamarosan - remélem - találkozunk a privát szervezés előnyeiről szóló posztban.

(Borítókép: rawpixel.com from Pexels; Bon Voyage fotó: Oberholster Venita képe a Pixabay -en.)