Az előző posztunkban elkezdtük végigvenni, hogy milyen lépéseken kell végigmennünk, ha saját magunknak tervezünk meg egy utazást, akár Európától messze is. Ebben a befejező részben megnézzük, hogy mi maradt még hátra, mielőtt belemerülhetünk ezekbe a lépésekbe részletesen is.

Előző kétrészes írásomban (aki nem olvasta, az megteheti itt és itt) összefoglaltam, hogy mikor, milyen feltételek fennállása mellett érdemes utazási irodához fordulnunk és milyen esetekben szervezzük magunknak az utunkat. A szervezett utakkal egyelőre nem foglalkozunk, hiszen blogunk elsősorban a saját szervezésről szól. Ha nem veszünk igénybe külső segítséget, ahhoz, hogy sikeres, szép utazásunk legyen, számos előkészületre van szükségünk. Egy komplett út valódi, teljes megszervezése, különösen akkor, ha a munkánk mellett csináljuk és csak a délutánt vagy az estét tudjuk rászánni, akár több hetes elfoglaltságot is jelenthet, azonban attól a pillanattól kezdve, hogy eldöntjük, hogy belevágunk, utazásunk máris kezdetét vette. Igen, ezekkel a hetekkel kibővül a turisztikai élmény, képzeletben ott járunk a távoli tájakon, repülőzünk, autózunk, vagyis átélünk mindent, ami ránk vár, ahogy például a nyaralásunk kósza ötletből e-mail-eken, repülőjegyeken, szállásfoglalásokon keresztül, komplett egésszé áll össze, hogy nyugodtan elindulhassunk.

Az első részben arról értekeztem - illetve próbáltam megosztani a saját gondolataimat -, hogy melyek azok az esetek, amikor utazásunkhoz mindenképpen érdemes utazási iroda segítségét igénybe venni vagy befizetni egy csoportos útra, de legalábbis utazási tanácsadóhoz fordulni. Ebben a második részben arról fogok írni, hogy milyen előnyei vannak a saját szervezésnek, és mi magunk miért preferáljuk, ha csak lehet az utazásnak ezt a módját. Azonban most is elmondom, hogy nem vagyok/vagyunk utazási iroda ellenesek, elismerem, hogy van egy nagyon is tág célközönség, mely igényli a szolgáltatásukat, azonban én csak az előző posztban részletezett három esetben (ha nincs időm a szervezésre, ha olyan országba utaznék, amelyben nem érezném magam komfortosan egyedül és szuper ajánlat esetén utaznék/utaztam így, különösen csoportosan - az angol nyelvtudásom, ha messze nem is anyanyelvi szintű, már bizonyított jó pár úton és esetben). Azonban ez egy véleménycikk és ezúttal is bíztatlak, Téged, Kedves és Tisztelt Olvasóm, vitatkozzunk, cseréljünk eszmét, osszuk meg egymással gondolatainkat a cikk alatt, kommentek formájában, de most is kérlek, hogy ezt kulturáltan tegyük, különösen a többi olvasóval szemben tanúsítsatok megértést és toleranciát.

És akkor felteszem a kérdést, hogy aztán az alábbiakban válaszolhassak rá: miért érdemes magunknak szervezni az útjainkat?

Habár La Gomera nem kecsegtet annyi csodálatos látnivalóval, mint a szigetcsoport többi tagja, könnyű elérhetősége illetve Európa egyik legcsodálatosabb és legsejtelmesebb erdője, mely a Garajonay Nemzeti Parkban terül el, mindenképpen érdemessé teszi rá, hogy legalább egyetlen napra, de inkább minimum egy éjszakát is itt töltve, Teneriféről átlátogassunk a szigetre. Posztsorozatunk első részében általánosságban jártuk körbe a szigetet és vizsgáltuk meg a legfontosabb tudnivalókat, ebben a második részben, pedig bejárjuk La Gomerát és megnézzük, hogy miért érdemes ide áthajóznunk, milyen látnivalók várnak ránk a szigeten.

A nyári szünet előtti úti célokkal foglalkozó posztjainkban először megismerkedtünk általánosságban a Kanári-szigetekkel, majd egy posztsorozatban ellátogattunk a legkisebbre, a Meridián szigetre, El Hierro-ra (aki nem olvasta, itt megteheti: első rész, második rész, harmadik rész). Most pedig tovább kalandozunk az Atlanti-óceán e csodálatos szigetei közül egy újabbat célba véve, mely bizony - bár nem kényeztet el annyi és olyan csodálatos látnivalóval, mint a többi, mégis - komoly érdeklődésre tarthat számot a magyar utazók körében. Ennek pedig igen prózai oka van, La Gomera a legnépszerűbb kanári-szigeteki célponttól, Tenerifétől mindössze egyórás hajóútra található és informatív bejárásához akár egy nap is elegendő, így ha nem akarunk itt aludni, a legfontosabb látnivalókat akkor is meg tudjuk nézni.

Az El Hierro-ról szóló, immáron posztsorozattá duzzadt leírásom első részében áttekintettem az alap tudnivalókat a szigetről, írtam a történelméről, az őslakosairól, hogy hogyan juthatunk el ide és mikor érdemes ide utaznunk, illetve megnéztük az itt található jelentősebb strandokat, annak ellenére, hogy El Hierro nem igazán ideális az ilyen jellegű időtöltésre. A második részben aztán elkezdtük közösen bejárni a szigetet és a látnivalókat vettük sorba. Ezt a körutazást és egyben a posztsorozatot is befejezzük az alábbiakban. 

Habár az  El Hierro-ról szóló posztomat egy részesre terveztem, sajnos terjedelembeli korlátokba ütköztem, így mindenképpen két három részre kellett bontanom az erről szóló bejegyzést. Az előző részben általánosságban tekintettük át, hogy mi érdemes tudni erről a szigetről, illetve megnéztünk néhányat az amúgy nem túl bő strandolási kínálatból, ezúttal pedig körbejárjuk a szigetet és áttekintjük, hogy milyen látnivalókért érdemes ezt az eldugott földdarabot felkeresni és ha már a méretbeli korlát külön posztokba kényszerítette a látnivalókról szóló mondandómat, bizony ezúttal (is) bőbeszédűbb leszek.

Az előző posztban a Kanári-szigetek hét nagy szigetét utaztuk körbe, hogy általános képet kapjunk a szigetcsoportról, ezúttal pedig hajóra szállunk, hogy eljussunk a legkisebb "kanári-szigetre", El Hierro-ra, azonban aki velünk tart, nemcsak térben utazhat velünk, hanem egy kicsit az időben is, mert El Hierro-n mintha néhány évtizeddel ezelőtt megállt volna az idő. Igazából, ha megnézzük az autókat, az épületeket, a házakat, a falvakat talán semmi különöset nem látunk, minden a megszokott, mégis, bár nem lehet megmagyarázni, azt érezzük, hogy ezen a vulkanikus földdarabon a mai rohanó világban csak vánszorog az idő. Aztán elmegyünk az Ecomuseo de Guinea-ba és egy kicsit megértünk mindent. De ne rohanjunk ennyire előre. A mai posztunk helyszíne El Hierro, szálljunk be az időgépünkbe és induljunk!

Immáron többé-kevésbé megismerkedtünk az Égei-tengeri ékszerdoboz tartalmával, végigvettük a Milosra utazás lehetőségeit, illetve a szárazföldön bejártuk a szigetet, itt az idő, hogy ebben a harmadik, befejező részben hajóra szálljunk és körbeutazzunk a szigetet a partvonalat követve. Aki esetleg nem olvasta az előző két részt, azt ide és ide kattintva megteheti. Szóval akkor vitorlát fel és induljunk!