Őszintén szólva nem ezt a történetet szántam az első Wizz Air Sztorinak, de az aktualitása mindenképpen megváltoztatta a sorrendet. Ez a konkrét eset tulajdonképpen kórképet mutat a jelenlegi járványhelyzetben a magyar társadalom viselkedéséről és mivel a következő cikkem is szorosan kapcsolódni fog a témához, így ez a sztori előlépett az első helyre. Azt gondolom és remélem, hogy az a július 20-i délutánból éjszakába nyúló repülés sokaknak tanulság volt, és információink szerint - bár ezek nem saját tapasztalatok - már nem ez a helyzet a Wizz Air gépein, amit itt leírtam, talán pont azoknak a kérdéseknek köszönhetően, amelyeket feltettem a Sajtóirodájuknak. Mindez pedig igazán korrekt és előremutató a Wizz Air részéről. Ettől függetlenül azonban érdemes elgondolkodni azon, hogy az utasok viselkedése illetve az, hogy mindez nem igazán zavarta a személyzetet, mekkora veszélyt is hordozott magában, ebből pedig tanulságokat levonni a mindennapjainkra vonatkozóan is. Nézzük, mit tapasztaltunk 2020. július 20-án a Tenerife-Budapest járaton.

Negyven perccel későbbre kérem a taxit, mint máskor. Ma úgysem olyan semmi, mint amilyen lenni szokott. Pedig még fogalmunk sincs, inkább csak elképzeléseink arról, ami következik. Negyven perc sok, főleg ha a reptérre igyekszik az ember, de így is időben fogok érkezni, viszont több időnk marad, hogy Szandival még egyszer átbeszéljük a dolgokat, azt, hogy hogyan próbálunk talpon maradni, megóvni a munkahelyeiket, életben tartani azt, amiért ő az elmúlt években, én az elmúlt évtizedekben dolgoztam. Azt mondom neki, hogy inkább talpon haljunk meg, mint térden állva, nyüszítve éljünk túl és egyetért velem. Nem mindenki, ő igen.

Január utolsó napján publikáltuk a Budapesti Liszt Ferenc Repülőtéren megesett "kalandjainkat", és közben némi kritikát is megfogalmaztunk Budapest légikikötőjével kapcsolatban. A poszt eddigi rövid "történelmünk" legtöbb oldalletöltését generálta és helyenként elég kemény kritikákat eredményezett hozzászólások formájában a diszkont légitársaságokkal illetve azok utazóközönségével kapcsolatban. Éppen ezért úgy döntöttem, hogy elmondom a véleményemet arról, hogy miért is van létjogosultságuk a "low-cost" légitársaságoknak, sőt, miért is van szükség rájuk és miért nem baj, hogy mind többen használják őket. Természetesen az elkövetkezendők az én véleményemet tartalmazza és nem az egyetlen és megmásíthatatlan igazságot. Mindezek előtt azonban nézzük meg, hogy hogyan is jutottunk el idáig, miért és milyen alapon vannak egyáltalán diszkont légitársaságok. Történelemóra következik!