Immáron többé-kevésbé megismerkedtünk az Égei-tengeri ékszerdoboz tartalmával, végigvettük a Milosra utazás lehetőségeit, illetve a szárazföldön bejártuk a szigetet, itt az idő, hogy ebben a harmadik, befejező részben hajóra szálljunk és körbeutazzunk a szigetet a partvonalat követve. Aki esetleg nem olvasta az előző két részt, azt ide és ide kattintva megteheti. Szóval akkor vitorlát fel és induljunk!

Miután az előző részben megismertük Milos szigetének legfontosabb archeológiai leletét, a Milói Vénuszt (ebben a posztban majd megismerkedünk a másik fontos régészeti területtel, amit szerencsére nem lehetett elmozdítani a szigetről), majd megvizsgáltuk, hogy mikor érdemes ide utazni és hogyan, illetve szót ejtettem az autóbérlési lehetőségekről, hiszen nagy valószínűséggel legtöbben repülővel fognak érkezni, autóra pedig szükség lesz a sziget bejárásához. Ebben a részben azt is elmondom, hogy miért érdemes felvenni a bakancslistánkra Milost. Végig fogjuk venni, hogy melyek azok a látnivalók, melyek miatt - annak ellenére, hogy a sziget infrastruktúrája elmaradott, sok szempontból nem is egyszerű ide eljutni és nem a legkényelmesebb célpont, például Santorinivel összevetve, amely sokkal inkább ki van hegyezve a turizmusra, mégis -, megéri ide ellátogatni.

Habár blogunkon távolabbi tájakat (is) szeretnénk bemutatni és tanácsokat adni akár amerikai, akár ázsiai utazásokhoz, úgy döntöttünk, hogy az első posztokban nem hagyjuk el az Öreg Kontinenst, igaz az ez utáni helyszínünkkel már csak közigazgatásilag maradunk Európában. Ezúttal – és a következő helyszínnel is - a turisták által kevésbé látogatott és közismert területeket mutatunk be, vagyis igazi felfedezetlen kincseket. Ebben a posztban nem utazunk nagyon messzire, amikor meglátogatjuk a szigetet, melynek földje a világ egyik leghíresebb műalkotását rejtette, nagyjából kétezer éven át.