Habár La Gomera nem kecsegtet annyi csodálatos látnivalóval, mint a szigetcsoport többi tagja, könnyű elérhetősége illetve Európa egyik legcsodálatosabb és legsejtelmesebb erdője, mely a Garajonay Nemzeti Parkban terül el, mindenképpen érdemessé teszi rá, hogy legalább egyetlen napra, de inkább minimum egy éjszakát is itt töltve, Teneriféről átlátogassunk a szigetre. Posztsorozatunk első részében általánosságban jártuk körbe a szigetet és vizsgáltuk meg a legfontosabb tudnivalókat, ebben a második részben, pedig bejárjuk La Gomerát és megnézzük, hogy miért érdemes ide áthajóznunk, milyen látnivalók várnak ránk a szigeten.

A nyári szünet előtti úti célokkal foglalkozó posztjainkban először megismerkedtünk általánosságban a Kanári-szigetekkel, majd egy posztsorozatban ellátogattunk a legkisebbre, a Meridián szigetre, El Hierro-ra (aki nem olvasta, itt megteheti: első rész, második rész, harmadik rész). Most pedig tovább kalandozunk az Atlanti-óceán e csodálatos szigetei közül egy újabbat célba véve, mely bizony - bár nem kényeztet el annyi és olyan csodálatos látnivalóval, mint a többi, mégis - komoly érdeklődésre tarthat számot a magyar utazók körében. Ennek pedig igen prózai oka van, La Gomera a legnépszerűbb kanári-szigeteki célponttól, Tenerifétől mindössze egyórás hajóútra található és informatív bejárásához akár egy nap is elegendő, így ha nem akarunk itt aludni, a legfontosabb látnivalókat akkor is meg tudjuk nézni.

Az El Hierro-ról szóló, immáron posztsorozattá duzzadt leírásom első részében áttekintettem az alap tudnivalókat a szigetről, írtam a történelméről, az őslakosairól, hogy hogyan juthatunk el ide és mikor érdemes ide utaznunk, illetve megnéztük az itt található jelentősebb strandokat, annak ellenére, hogy El Hierro nem igazán ideális az ilyen jellegű időtöltésre. A második részben aztán elkezdtük közösen bejárni a szigetet és a látnivalókat vettük sorba. Ezt a körutazást és egyben a posztsorozatot is befejezzük az alábbiakban. 

Habár az  El Hierro-ról szóló posztomat egy részesre terveztem, sajnos terjedelembeli korlátokba ütköztem, így mindenképpen két három részre kellett bontanom az erről szóló bejegyzést. Az előző részben általánosságban tekintettük át, hogy mi érdemes tudni erről a szigetről, illetve megnéztünk néhányat az amúgy nem túl bő strandolási kínálatból, ezúttal pedig körbejárjuk a szigetet és áttekintjük, hogy milyen látnivalókért érdemes ezt az eldugott földdarabot felkeresni és ha már a méretbeli korlát külön posztokba kényszerítette a látnivalókról szóló mondandómat, bizony ezúttal (is) bőbeszédűbb leszek.

Az előző posztban a Kanári-szigetek hét nagy szigetét utaztuk körbe, hogy általános képet kapjunk a szigetcsoportról, ezúttal pedig hajóra szállunk, hogy eljussunk a legkisebb "kanári-szigetre", El Hierro-ra, azonban aki velünk tart, nemcsak térben utazhat velünk, hanem egy kicsit az időben is, mert El Hierro-n mintha néhány évtizeddel ezelőtt megállt volna az idő. Igazából, ha megnézzük az autókat, az épületeket, a házakat, a falvakat talán semmi különöset nem látunk, minden a megszokott, mégis, bár nem lehet megmagyarázni, azt érezzük, hogy ezen a vulkanikus földdarabon a mai rohanó világban csak vánszorog az idő. Aztán elmegyünk az Ecomuseo de Guinea-ba és egy kicsit megértünk mindent. De ne rohanjunk ennyire előre. A mai posztunk helyszíne El Hierro, szálljunk be az időgépünkbe és induljunk!

Kanári-szigetek Magyarországon mindig is népszerű célpontnak számított. Kezdetben legtöbben Gran Canaria-ra utaztak, későbbiekben aztán Tenerife szigetének turisztikai felfutása is megfigyelhető volt, azonban a magyar tömegturizmus térképére a Kanári-szigetek igazából akkor került fel, amikor a Wizz Air 2015 október végén elindította első tenerifei járatát.

Immáron többé-kevésbé megismerkedtünk az Égei-tengeri ékszerdoboz tartalmával, végigvettük a Milosra utazás lehetőségeit, illetve a szárazföldön bejártuk a szigetet, itt az idő, hogy ebben a harmadik, befejező részben hajóra szálljunk és körbeutazzunk a szigetet a partvonalat követve. Aki esetleg nem olvasta az előző két részt, azt ide és ide kattintva megteheti. Szóval akkor vitorlát fel és induljunk!

Miután az előző részben megismertük Milos szigetének legfontosabb archeológiai leletét, a Milói Vénuszt (ebben a posztban majd megismerkedünk a másik fontos régészeti területtel, amit szerencsére nem lehetett elmozdítani a szigetről), majd megvizsgáltuk, hogy mikor érdemes ide utazni és hogyan, illetve szót ejtettem az autóbérlési lehetőségekről, hiszen nagy valószínűséggel legtöbben repülővel fognak érkezni, autóra pedig szükség lesz a sziget bejárásához. Ebben a részben azt is elmondom, hogy miért érdemes felvenni a bakancslistánkra Milost. Végig fogjuk venni, hogy melyek azok a látnivalók, melyek miatt - annak ellenére, hogy a sziget infrastruktúrája elmaradott, sok szempontból nem is egyszerű ide eljutni és nem a legkényelmesebb célpont, például Santorinivel összevetve, amely sokkal inkább ki van hegyezve a turizmusra, mégis -, megéri ide ellátogatni.

Habár blogunkon távolabbi tájakat (is) szeretnénk bemutatni és tanácsokat adni akár amerikai, akár ázsiai utazásokhoz, úgy döntöttünk, hogy az első posztokban nem hagyjuk el az Öreg Kontinenst, igaz az ez utáni helyszínünkkel már csak közigazgatásilag maradunk Európában. Ezúttal – és a következő helyszínnel is - a turisták által kevésbé látogatott és közismert területeket mutatunk be, vagyis igazi felfedezetlen kincseket. Ebben a posztban nem utazunk nagyon messzire, amikor meglátogatjuk a szigetet, melynek földje a világ egyik leghíresebb műalkotását rejtette, nagyjából kétezer éven át.