Az El Hierro-ról szóló, immáron posztsorozattá duzzadt leírásom első részében áttekintettem az alap tudnivalókat a szigetről, írtam a történelméről, az őslakosairól, hogy hogyan juthatunk el ide és mikor érdemes ide utaznunk, illetve megnéztük az itt található jelentősebb strandokat, annak ellenére, hogy El Hierro nem igazán ideális az ilyen jellegű időtöltésre. A második részben aztán elkezdtük közösen bejárni a szigetet és a látnivalókat vettük sorba. Ezt a körutazást és egyben a posztsorozatot is befejezzük az alábbiakban. 

El Hierro látnivalói - az időutazás vége

Még néhány érdekes, de kihagyhatatlan látnivaló maradt ezen az apró földdarabon. A térkép, ahol megkereshetjük a megfelelő érdekes pontokat az előző részben említett. Ahogy korábban is leírtam a térképhez nyomtatott formában számos helyen hozzájuthatunk, mi a szállásunkon kaptuk meg.

Hotel Puntagrande - világrekorder a világ végén

El Hierro rendelkezik egy Guinness Rekord látnivalóval is, Fronterában, Las Puntas-nál található ugyanis a világ legkisebb szállodája. Ezen címet 1984-ben regisztrálták a világrekordokat listázó könyvben, és bárhol is nézünk utána a hotelnek, akár a saját oldalán, akár a népszerű szállásfoglalási oldalon, a Booking.com-on, láthatunk minderről egy oklevelet is, nyilván joggal büszkék a címre.

Hotel Puntegrande - a világ legkisebb szállodája

Az apró szálloda valóban a világ végén helyezkedik el egy, az óceánba benyúló lávanyelven, melyet három irányból körbevesz a víz. Egyébként a környező part valóban vadregényes, a hullámok folyamatosan ostromolják a közeli sziklákat, a szobákból valóban olyan lehet a kilátás, mintha lebegnénk a víz felett.

Szobából pedig néggyel rendelkezik, ebből egyhez egy terasz is tartozik, ahova kiülhetünk, hogy a tökéletes nyugalomban élvezzük az óceán hangját. Hogy ez a nyugalom mennyire teljes, azt azok tudnák megmondani, akik aludtak itt, mivel amikor mi ott jártunk, szép számmal sétáltak a szálloda körül turisták, mivel ebben semmi nem akadályozza meg az erre tévedőket. A szobákon kívül még egy étterem is szolgálja a vendégek kényelmét.

A hírnévnek bizony ára van, megnézve az árakat a Booking.com-on láthatjuk, hogy minimum két napra kell foglalnunk, a terasz nélküli szobák 340 €-ba, a teraszos szoba, pedig még ennél is 100 €-val többe kerül 2 éjszakára. Akárhogy nézzük, ez a terasz nélküli szobáért is 55 ezer forint körüli összeget jelent éjszakánként, igaz ezért kiváló reggelit is kapunk. Ha ezért 4 vagy 5 csillagos luxus lakosztályokat várnánk, sajnos csalódni fogunk, hiszen a kisebb 3 szoba 16 négyzetméteres, a nagyobb teraszos 18, van bennük fürdőszoba, azonban teljesen átlagos szállodai szobákról beszélhetünk. Itt nyilván a hírnév és az elhelyezkedés mellett azt kell megfizetnünk, hogy ezen 4 szobát majdhogynem annyi embernek kell működtetnie, mint egy 15-20 szobás egységet, ezt a költséget pedig ki kell termelni. Azonban nem hiszem, hogy félteni kellene a helyet, ha lehet hinni a szállásfoglalási rendszereknek, nincs probléma a telítettséggel és azok, akik itt szálltak meg nagyon jó véleménnyel vannak a hotelről.

Mi nem itt aludtunk, egyrészt mert hárman voltunk, vagyis kapásból 2 szobát kellett volna kivennünk, másrészt egy kutya is volt a társaságunkban, háziállat pedig nem vihető be a szállásra, amúgy pedig hárman, kutyástól jóval kevesebbet fizettünk Las Restingában egy 52 négyzetméteres apartmanért, 3 éjszakára, mint itt egy szoba egyetlen éjszakára került volna. Azonban kétszer is eljöttünk ide, először sajnos esett az eső, másodszor azonban gyönyörű napsütés és heves szél fogadott minket, de gyanítom, hogy ez utóbbiból itt soha nincsen hiány. Valóban érdekes és szép élmény megtekinteni a világ legkisebb szállodája cím Guinness Rekordjának tulajdonosát és a környezetét, mindenképpen ajánlom, hogy a szigeten járva, ne hagyjuk ki. Már csak azért sem, mert egyesek szerint a hotel és az annak helyet adó lávanyelv megsínylette a hullámok folyamatos ostromát, és az állapotromlás elvileg visszafordíthatatlan.

 Hotel Puntegrande

Garoé fa

A Garoé fa El Hierro szent fája és egyik jelképe, melyet még a sziget címerében is megjelenítenek, a lombkoronája felett a felhővel, a fát pedig a címeren víz veszi körül (a címert ld. balra, forrás: Wikipedia - Erik Streb [CC BY-SA 3.0], via Wikimedia Commons). 

Már a sziget őslakosai, a bimbacsék is szent fának tekintették, hiszen az életet jelentette nekik, mivel elegendő ivóvizet biztosított a túlélésükhöz. Valószínűleg az eredeti példány egy hatalmas babérfa volt. A legenda szerint a fa levelei képesek voltak annyi vizet összegyűjteni, ami az őslakosoknak a teljes szigeten elegendő volt, mivel az alacsonyan száló felhőkből a fa sűrű koronája felfogta és összesűrítette a párát, a helyieket napi több liternyihez ivízhez juttatva. Egy másik legenda szerint a fa egy önmaga által létrehozott tóban állt, ez jelenik meg a címeren is.

Sajnos az eredeti fát nem láthatjuk, mivel 1610-ben egy hatalmas szélvihar gyökerestől kitépte a földből. 1949-ben azonban az eredeti fa helyére egy újat ültettek, igaz a mai pédány csak hét méter magas, szemben a régi - legendák szerinti - negyven méteres magasságával. A fa törzsét ma moha és zúzmó borítja, ami igazán széppé és kisértetiessé teszi. 

A mai napig a Szent Garoé fa környezetében lyukakat láthatunk, melyek vízzel teltek meg, és természetesen számos legenda kapcsolódik ezekhez a lyukakhoz is. Az egyik ilyen ösi törénet szerint, a fa a kasztiliaiak egyik ostroma során a vizet a gyökerénél lévő lyukba vezette, ahol az őslakosok ezt elfogyasztva mágikus erőhöz jutottak és sokkal eredményesebbek voltak a harcban. Nem is buktak volna el és legyőzték volna a szomjas támadókat, ha egy fiatal bimbacse el nem árulja őket.

A Garoé fa San Andres-nél található, de nem egyszerű elérni. A közelében ma egy információs központ áll, ahol mindent megtudhatunk a "csodafáról" és amin keresztül haladva (és a belépőjegyet megvéve), megtekinthetjük a fát és a körülötte lévő vízzel - és békanyállal - teli lyukakat a földben. Kivételesen ne ijedjünk meg, ha ideérve szitál az eső és ködbe burkolózik a táj - minket ilyen idő fogadott -, mert ilyenkor igazán csodálatos és kísérteties az út a fáig és maga a Szent Garoé is.

Mindenképpen érdemes megtekinteni ezt a helyet, mert - különösen ködös időben - utánozhatatlan hangulata van magának a fának és a környezetének, meg az oda vezető útnak is, ami nem könnyű, óvatosan haladjunk, mivel a nyirkos időben a talaj csúszhat. Ahogy a köd körbeölel minket, tényleg érezzük a múlt leheletét a nyakunkon, és szinte várjuk, hogy valahonnan a fehér pára mögül előbukkan egy bimbacse. 

A Szent Garoé fa

Nem régen, tisztelegve a legendáknak, a helyiek egy 16 km-es természetes utat alakítottak ki. A körúton, melyet Ruta del Agua-nak (a víz útjának) neveznek, tiszteleghetünk a természet csodálatos volta előtt, miközben megismerjük a szigetlakók vízzel kapcsolatos legendáit. Az út végén ugyanoda érkezünk vissza Valverdébe, ahonnan indultunk, útközben érintjük a Szent Garoé fát, a sziget első települését, La Abrada-t, és megtekinthetjük El Hierro jövőbeli vízi- és szélerőművének munkálatait, melyet a 21. századi Garoénak tartanak. Ha van erre a programra egy teljes napunk, érdemes a természetben és a legendák között tölteni.

El Hierro kilátói

El Hierro adottságaihoz és fő látnivalóihoz mindenképpen hozzátartoznak a kilátópontok, ahonnan nagy magasságokból egyrészt a sziget vadregényes tájait, másrészt akár más "kanári-szigetet" is láthatunk. Egy El Hierro-i utazás során mindenképpen jó pár ilyen kilátópontot érdemes felkeresni, hiszen a táj, a látvány tényleg gyönyörű és maguk a kilátók jól kiépítettek és könnyen elérhetők.

A következőkben hosszabban-rövidebben végigvesszük a fontosabb pontokat, ahonnan szép kilátás nyílik erről a csodálatos szigetről.

Mirador de la Peña

Nyilván ez személyes vélemény, de a sziget legjelentősebb kilátójának a Mirador De La Peña-t (La Peña Kilátó) gondolom, ezért is tettem az első helyre. Amellett, hogy az egyik - ha nem a - legszebb kilátást ez nyújtja a sziget körül, rádaásul az itt található épületet és annak környezetét a világhírű kanári-szigeteki építész César Manrique tervezte (akinek számos munkája található a szintén a szigetcsoporthoz tartozó Lanzarote szigetén, erről a Kanári-szigetekről szóló általános posztomban írtam). A kilátóból, mely a sziget egyik legmagasabb pontján áll, láthatjuk az El Golfo-völgyet, a Salmor-sziklákat, a völgyet borító őshonos növényzetet, a partig lekúszó  rendezett szőlőültetvényeket és a gyümölcsfák sorát, meg persze a végtelen óceánt.

Maga az épület és a körülötte lévő terület is csodálatos. Manrique egész életét organikus terek kialakításának szentelte, ezen a helyen egy csodaszép kertet álmodott a kilátó épülete köré, melynek falaira hatalmas ablakokat tervezett, és különlegessége, hogy a falai egymásra rakott és gondosan összeillesztett kövekből, kötőanyag nélkül épültek. 

Az épületben működik a La Peña Étterem, ahol elsősorban a Kanári-szigetek ételeiből választhatunk.

Mirador de la Peña

Mirador de Bascos

Egy magas sziklán található a Mirador de Bascos (vagyis a Bascos kilátó), ahonnan az El Golfo völgyet a másik irányból tekinhetjük meg a magasból. Mivel sokáig a világ végének tartották El Hierro nyugati partjait (elsősorban az antik vágban), így innen beláthatjuk azt a területet is, ahonnan a régmúlt emberének nyugati irányban már nem volt más, csak a végtelen óceán.

Mirador El Julan

A kilátó gyönyörű panorámát nyújt, vízmosások, magas sziklák és meredek, a tengerbe zuhanó sziklafalak, a távolban pedig Las Restinga vulkanikus területei figyelhetők meg.

Mirador El Julan

Mirador de Las Playas

A Las Playas-nál lévő kilátót fenyőfák ölelik körbe, majd amikor kiérünk a kőkorláthoz a szédítő magasságból, mint egy ókori színház terül elénk a táj, a mélybe szakadó völgyek, a végtelen óceán és akár La Gomera és Tenerife szigete is látható, ha nem bújnak el a ködben.

Mirador de Las Playas

Mirador de Isora

Az előbbiehez némileg hasonló, bár még jobban kiépített és álomszép kilátópont, belátható innen az El Golfo-völgy nagy része. Innen indul egy nem túl hosszú gyalogút, amely Isorán és El Golfo-n keresztül érkezik a Parador Nacional de El Hierro-hoz, ahol akár ehetünk vagy ihatunk is, ha megfáradtunk vagy egyszerűen csak kedvünk van hozzá. Az út nagyon szép és nem túl hosszú.

Mirador de Isora

Túrázás

El Hierro-n számos lehetőség van gyalogtúrákra, gyönyörű körutak vannak itt. Ilyen a már említett Rute del Agua, vagy a Mirador de Isorától induló út, de La Llania-ból is indulhatunk túrázni vagy megemlíthetjük a Camino de Jinama-t, vagy Camino de la Virgen ősi ösvényét és még sok-sok túraútvonalat. 

Az elhierro.travel oldalon egy túraútvonalakat tartalmazó térképet is találunk, ezen a linken. Mi ezt a térképet megkaptuk papíralapon is. Sajnos a három napos utunkon nem tudtunk ilyen túrára elmenni. Én a túrázási lehetőségek gazdagságát tekintve a Kanári-szigetek közül La Palmát tartom a paradicsomnak, de El Hierro-n is káprázatos tájakat láttunk, biztos vagyok benne, hogy gyönyörű kirándulásokat tehetünk ezen a szigeten is.

Roque de La Bonanza - az Arkoudes tesó

Ezzel pedig el is érkeztünk El Hierro itt bemutatott utolsó látnivalójához, a La Bonanza-sziklához. Ahogy a Milosról szóló posztsorozatom végén jeleztem, ezen a szigeten van egy hasonló képződmény, mint a csodálatos görög földdarabon, sőt, ha pontos akarok lenni mellette, hiszen mind a két esetben a sziklák a tengerben állnak.

Nyilván lehet velem vitatkozni, hogy mi az azonos bennük és miért képzelem bele, hogy a két sziklaformáció rokon, számomra mégis azok. Hiszen mind a kettő a tengerben áll, közel a parthoz, igaz az Arkoudes csak hajóról látható, a Roque de la Bonanza a partról is. Az Arkoudes-szikla egy, a száját kitátó medvére hasonlít, erre is utal a neve (Arkoudes görögül medve). Nekem a La Bonanza-szikla is egy medvét ábrázol, amely egy nagy sziklát készül tovagördíteni, de ezen lehet vitatkozni, vagy pszichiáterek elemezhetik a lelki békémet vagy éppen békétlenségemet, hogy mit látok bele egy "sziklapacába".

A Roque de La Bonanza rendkívül közel található a parthoz és mivel a sziget egyik szimbóluma lett (a még fontosabb kifacsarodott borókafenyők és a hatvan centis "sárkánygyíkok" mellett), érdemes mindenképpen megnézni. Elvileg nagyon könnyen megtekinthető... lenne. Igen, csak lenne, mert ahhoz, hogy megnézzük némi kockázatot vállalnunk kell, ami egyszerűen érthetetlen és egyben bizonyos fokig felháborító az ezért felelősök felelőtlensége. 

A szikla közelében egy viszonylag újnak látszó, egysávos alagút található, melyben a váltakozó forgalmat jelzőlámpa irányítja. Egyébként nagyon jó a rendszer és a Kanári-szigetekre nem jellemzően, jól kitalált. A lámpa nem vált addig, ameddig azon az oldalon, ahol éppen piros jelzés van, a lámpához nem érkezik egy autó. Ki van jelölve, hogy hova kell állnunk, a jelenlétünket a rendszer érzékeli és egy számláló elkezd 90 másodpercről visszaszámolni. Ez a 90 másodperc bőven elegendő, hogy az alagúton az is átérjen, aki akkor ért oda a lámpához a túloldalon, amikor nálunk a számlálás elkezdődött, szerintem a fele is elég lenne, a többi a biztonsági ráhagyás. Amikor a számláló nullához ér, a lámpa itt zöld, a túloldalon piros lesz és megfordul a forgalom, mindaddig így is marad, míg a túloldalra meg nem érkezik egy autó és megint el nem telik máfél perc.

Ezek után érthetetlen, hogy a - több hivatalos oldalon is - jelképnek és kiemelt látnivalónak megjelölt sziklát, mi a fészkes... csudáért nem lehet biztonságosan megtekinteni. Ugyanis az alagút mellett egy rendkívül rossz, és keskeny aszfaltcsík fut, amely látszólag egykoron autóút lehetett (valószínűleg még az előtt, hogy az alagút megépült). Az út mellett még a szalagkorlát maradványai is látszanak, azonban az út több helyen leszakadt, nyilván a tenger kitartó munkájának köszönhetően és a szalagkorlát is meglehetősen rossz állapotban van, több helyen nagyobb sziklák vannak a mindenfelé megtekeredett fémkígyón. A régi út is kisebb nagyobb kövekkel van tele, amelyek egyértelműen az út melletti sziklafalról potyogtak le és a nagyobb sziklák is onnan származhatnak.

Az út elején látható egy figyelmeztetés, hogy nem kellene bemenni az útra az omlásveszély miatt. Őszintén szólva egy kb. 50 méteres szakasz az, ahol meglehetősen szűk az út, utána kiöblösödik és van hely, ha pár kő elindulna . Amikor mi ott jártunk, száraznak tűnt minden, mi kétszer is bementünk, de folyamatosan figyeltem felfelé, hogy nem indul-e meg a hegyoldal. 

Úgy gondolom, hogy a sziget egyik jelképének tekinthető látnivaló esetében a biztonságos odajutást biztosítani kellene, hiszen a turisták meg akarják és meg is fogják nézni. Ha pedig ezt nem akarják vagy nem tudják biztosítani (ez utóbbi érdekes lenne, hiszen az autóút láthatóan egy jó ideig működött), akkor a bejutási lehetőséget le kell zárni és nem hirdetni, mint fő látnivalót. Ismétlem, a turista egy tájékoztató táblától be fog menni! Mi is bementünk, ami nyilván nem helyes. Azonban valamit "orrba-szájba" a turisztikai csúcspontok egyikeként hirdetni, majd hagyni, hogy azt elérni veszélyes legyen, véleményem szerint szimpla gondatlanság.

Én senkit nem bíztatok arra, hogy menjen be erre az útra, sőt, jobb ha nem megyünk. Ha mégis, akkor pedig nézzük meg, hogy hol nincsen kő, ott menjünk is figyeljünk felfelé, hogyha potyogni kezdene valami, akkor tudjunk menekülni. De inkább természetesen ne menjünk be! Rengeteg kép van, amit olyanok készítettek, akik nem hallgattak rám. Mint például az alábbi képek készítői.

 Roque de La Bonanza, a jobb felső sarokban a milosi rokonnal

Búcsúzóul

Ezzel pedig az El Hierro-ról szóló, minden tervet meghaladó terjedelmű posztsorozatunk végére értünk. Zárásul mindenképpen azt gondolom, hogy aki nem csak a tenger miatt érkezik a Kanári-szigetekre, annak mindenképpen érdemes meglátogatni ezt a vadregényes szigetet, a gyönyörű tájakat, a különös növényeket, igen, még a mini-óriásgyíkot is (emlékszik még valaki Csipikére, a korombeliek gyermekkorának népszerű mesekönyvének a főszereplőjére, aki egy óriástörpe volt) és részt venni ezen a varázslatos időutazáson, akik pedig túrázni is szeretnek, ők is megtalálják itt a számításukat is. Szánjunk időt erre a kis szigetre, mert megéri.

Mi azonban már utazunk is tovább. Eredetlieg azt terveztem, hogy hosszabb repülőútra indulunk és el is hagyjuk nem csak Spanyolországot, de magát Európát is. Aztán ennek a posztsorozatnak az írása közben átruccantunk La Gomera szigetére, mely Tenerife szomszédságában található, ráadásul onnan ez a legkönnyebben elérhető sziget, így talán a magyar utazók érdeklődésére is számot tarthat, úgyhogy úgy döntöttem, hogy kipipálok még egyet a hét sziget közül, következő "Úti célok" posztomban ezt látogatjuk meg. Utána viszont tényleg hosszabb repülőútra készüljünk, mert egy jóval távolabbi helyet veszünk célba, és láss csodát, következő úti célunk is egy sziget lesz, hogy melyik, az derüljön ki akkor, amikor odaértünk (persze, aki olvassa a Facebook oldalunkat is vagy játszott velünk, láthatott képeket a szigetről). Közben pedig valamikor elindítjuk új rovatunkat is, "Módszertan" címmel, ahol az utazással illetve a saját magunknak történő utazásszervezéssel kapcsolatos tanácsokat, ötleteket osztjuk meg Veletek, amolyan "Mi hogyan szoktuk?"-formában.

Várunk vissza legközelebb is.

Update: Olvasónktól, 'averageuser'-től kaptuk a kiegészítést, miszerint említésre méltó, hogy La Restinga Európán belül a búvárkodás fővárosa. Őszintén szólva, mi nem szoktunk búvárkodni, így nekünk ez az információ kimaradt. Nagyon köszönjük Olvasónknak, hogy megosztotta velünk, így még teljesebb képünk lehet a szigetről, szóval aki a búvárkodás szerelmese, El Hierro-n kiváló élményekben lehet része.

<A forrásmegjelölés nélküli fényképek saját fotók!>