Néhány napja írtunk róla, hogy a European Best Destinations utazási oldala által indított szavazáson a Budapest Advent lett Európa legszebb és legjobb karácsonyi tematikájú vására. Akkori cikkünkben néhány képet is közöltünk, mely az Budapest Adventen készült. Mivel nagyjából egy héttel később lehetőségünk volt a tenerifei San Cristóbal de La Laguna városában is jó pár fotót készíteni, úgy gondoltuk, hogy a karácsonyi készülődés finisében megmutatjuk, hogy hogyan készülnek a tenerifeiek a karácsony ünnepekre, a napsütésben és a kellemes - de "karácsonyi-hangulat"-gyilkos - 25 fokban. 

Először azt gondoltam, hogy írok néhány bekezdést San Cristobal de La Lagunáról, majd feltöltöm a La Lagunában készült képeket és elbúcsúzok a Kedves Olvasóktól illetve a 2019-es évtől itt a blogon. Aztán eszembe jutott, hogy talán még érdekesebb, ha elmesélem, hogy Tenerifén hogyan várják és ünneplik ezt a csodálatos ünnepet, hiszen az számos ponton különbözik a Magyarországon megszokottól. Az alábbiakban egy időnként vicces hangvételűre sikerült cikk következik, azonban most szeretném jelezni, hogy azzal sem a Karácsony szent ünnepét, sem a spanyol vagy kanári szokásokat nem szerettem volna kifigurázni vagy bárkit megbántani.

Ahogy említettem, Tenerifén - és a Kanári-szigeteken - a karácsonyi ünneplés egy kicsit más rendszerben zajlik, mint amit mi Magyarországon megszoktunk. A karácsonyfát már jóval december 24-e előtt feldíszítik és a házak (különösen az erkélyek) karácsonyi fényekbe borulnak, vagyis itt nincsen december 23-án éjjel a tévé előtt térden dobolás, hogy "aludjon már el a gyerek és végre elkezdhessük már a díszek, a lámpafüzérek és miegymás felrakását a fára" és nem is december 24-én délután passzolják el a legkisebbeket a nagyihoz, míg anya és apa díszít. Tulajdonképpen nem is a Szenteste a csúcspontja az ünnepnek, mint nálunk.

A legtöbb háznál (itt a 99 %-ot értsünk) nincs is igazi fenyő, hanem - az elsősorban kínai üzletekben mindenféle színben beszerezhető - műfenyőket díszítik fel. Itt jegyzem meg, hogy néha elgondolkozom rajta, hogy ki akarhat rózsaszín vagy lila karácsonyfát a nappalijába, nem azért, mert bármelyik színnel bajom lenne, csak a tanulmányaim szerint a fenyőfa nem piros, nem lila és nem rózsaszín, hanem zöld. Azonban biztos, hogy van fizetőképes kereslet ezekre is, mert mindenhol árulnak ilyet és nem hiszem, hogy megéri kicserélni a zöld festéket valamilyen természetellenes színre a gyártósoron, de a poszt alján kommentben írjátok meg, ha Nektek is ilyen van és hogy az milyen szép. Ha már nem igazi fenyő, akkor próbálnék a természeteshez legközelebbit választani és nem olyat, amiről a szomszéd utcából, kutyasétáltatás közben is látszik, hogy utánzat. Persze én ilyen begyepesedett és maradi vagyok.

 Műfenyő karácsonyfa Tenerifén

Nem mondom, hogy nem lehet Tenerifén igazi fenyőhöz jutni, néhány bevásárlóközpontban a nagyobb virágboltokban árulnak, nem is megfizethetetlen (még ha nem is olcsó, egyébként egy rendes műfenyő is 100 €-t vagy többet kóstál), de nagy kereslet nincsen rájuk, így karácsony előtt se keressünk az Alcampo (itt így hívják a madaras T....-t de nem akarom egyik céget sem reklámozni) parkolójába kitelepült fenyőfaárusokat. Természetesen szaloncukrot sem akasztanak a fára, ha Tenerifén ér a karácsony és megvan a műfa, nos akkor se keressünk ilyet a bevásárlóközpontokban. Más édességek kerülnek a fára, alá, de a szaloncukor ismeretlen.

A karácsonyi készülődéssel kapcsolatban szeretnék megemlíteni egy szép hagyományt, amellyel én Puerto de Santiago-ban találkoztam, de lehet, hogy máshol is működik. A legkisebbek, jellemzően az óvodások szépen lerajzolják, hogy mit is szeretnének kapni a... nem, nem a Jézuskától, erre mindjárt visszatérek, majd beteszik borítékba és elvonulnak vele közösen a postára és fel is adják, hogy a helyi "Ajándékozók" (hogy ne spoilerezzem el a cikk további részét) pontosan tudják, hogy a kis nebuló minek örülne a legjobban. Természetesen mivel a kicsik még nem tudnak írni, az összeszedett borítékokat a tanárnők címzik meg és természetesen arra a család címe kerül, vagyis a levél a családi postaládában landol, azonban tényleg a posta hozza ki. Nekem tetszik ez a szokás, esetleg, ha egy óvónő/óvóbácsi olvassa ezt a cikket, próbálok ötletet adni, ha pedig hasonló már működik valahol, szerintem üdvözölendő. Az amúgy is túlterhelt postásoktól pedig elnézést kérek!

Az óvodákban és az általános iskolákban (ahol egy intézményben működik, ott együtt) természetesen van ünnepi műsor, amelyre az osztályok meghívják egymást és a szüleiket is. A műsor során a gyerekek különböző karácsonyhoz köthető dalokat énekelnek illetve táncolnak, vagy egy-egy jelenetet előadnak, mely a kicsi Jézus születésével kapcsolatos. Végül aztán megérkeznek az itteni Ajándékozók - továbbra sem szeretném elárulni, hogy kik ők - és cukorkákat dobálnak, illetve ajándékcsomagokat adnak a kicsiknek és a nagyobbaknak is. Mindez hasonlítana a távoli múlt homályába vesző gyerekkorom karácsonyi műsoraihoz, ahol mi is szavaltunk, énekeltünk, ha ezt az ünnepséget a fűtött osztályterem helyett nem a napfényben fürdő iskolaudvaron tartanák, ahol a szülők egyáltalán nem fázósan húzzák össze magukon a télikabátot, hanem spanyol legyezővel legyezik magukat a 25-27 fokos késő délelőtti, déli napsütésben. Ne értse félre senki, nem viccelődni szeretnék sem az ünnepen, sem a gyerekeken, és tudom, hogy ez egy adottság egy szubtrópusi szigeten, de karácsonyi hangulatot ilyen időben bizony nehezen tud teremteni a színpad közepére, rövidnadrágban beszökellő Rudolf, aki csengő hangon elénekli, hogy "Cascabel cascabel son de cascabel..."  (Jingle Bells). Legalábbis számunkra, közép-európaiak számára biztosan kevésbé, akik abban nőttek fel és a mai napig decemberben azt kérdezgetik egymástól, hogy "szerinted lesz fehér karácsony!", még akkor is, ha az elmúlt években egyre ritkábban volt ebben részünk (hiszen a reményhal makacs állat!).

Szubtrópusi karácsonyi ünnepség - mikulásjelmez, rövidnadrág és az előtérben azért egy 
hóember is, igaz az elkészítéséhez egy gramm havat sem használtak fel, nincs is a 
téli melegben. 

Mindenesetre szép dolog, hogy erre a szubtrópusi szigetre is megpróbálják elhozni a téli, karácsonyi hangulatot, vattával, papírból kivágott hópelyhekkel és hasonló módokon, több-kevesebb sikerrel.

Ahogy említettem, a karácsonyi ünnep és ajándékozás csúcspontja nem a Szenteste, hanem január 6-a (amikor mi ugye Vízkeresztkor lebontjuk a fát, jelezve, hogy az ünnep véget ért). Alapvetően az ajándékozás szempontjából is a hangsúly ez utóbbi napon van. Sok helyen Szenteste csak összeül a család, esetleg együtt ebédelnek vagy vacsoráznak, aztán az ajándékok átadása január 6-án történik meg. Ennek azonban van egy hátulütője, mégpedig, hogy a karácsonyi szünet az iskolákban nagyjából ugyanakkor van, mint nálunk, csak kicsit tovább tart, általában a tanítás január 8-a körül kezdődik, hogy a 6-án megkapott ajándékokkal a gyerekek legalább egy napot játszhassanak, foglalkozhassanak. Hogy ez jó-e? Nos, néhány helyen felismerték ezt a szülők és sokakkal beszéltem, akik megosztják az ajándékot és hoz egy adagot Papá Noel is (ő a Mikulás) a szünet elejét jelentő, számunkra egyértelmű, Szentestén, vagy december 25-én, és egy másik részt január 6-án kapnak meg a kicsik, így a gyerekeknek az egész szünetre nem csak a "boldog" várakozás jut.

Miután a helyiek kiheverték a szilveszteri fiesta utóhatásait (mert ugye a legfőbb két dolog, ami a Kanári-szigetek lakosait érdekli a szieszta és a fieszta, nem én mondom, egy helyi mondta nekem), január 5-én egyből újabb bulira készülnek. Ekkor ugyanis a Három Királyok (vagy napkeleti bölcsek, a Kanári-szigeteken Los Reyes Magos) megérkeznek a szigetre (általában hajóval, de olvastam olyanról is, hogy helikopterrel!) és - általában - teveháton (igen, szereznek igazi, élő tevéket, ami azért a földrajzi elhelyezkedést tekintve nem olyan nagy kihívás, mint mondjuk Norvégiában lenne, ráadásul ugye vannak "tevegelő" helyek is Tenerifén) körbejárnak a városban, cukorkát dobálnak, fotók készülnek a gyerekekkel és - természetesen - egy hatalmas fieszta van a nagyobb városokban.

A három királyok vagy napkeleti bölcsek (illusztráció, a kép nem Tenerifén készült)
(Forrás:Pxhere / CC0 Public Domain)

Január 6-án pedig a gyerekek - végre - megkapják a várva várt ajándékaikat, melyeket itt nem a Jézuska, nem az Angyalka, nem a Mikulás, hanem - most már elárulom - a Három Királyok hoznak. Ha pedig a viccet félretesszük és egy kicsit belegondolunk, van ennek a "menetrendnek" is létjogosultsága, hiszen ezzel a bibliai történet játszódik le évről-évre. A Bibliában ugyanis a napkeleti bölcsek (hiszen a Biblia így említi őket, nem ír arról, hogy királyok lettek volna, sőt a számukat sem említi) a betlehemi csillagot követve indultak útnak, hogy megkeressék az újszülött Jézust. Ők vittek ajándékot - aranyat, tömjént és mirhát - az újszülöttnek (innen ered egyébként a hármas szám a Szentháromsággal való kapcsolat mellett, hiszen háromfajta ajándékhoz kötik a három királyt/bölcset, miszerint mindegyik egyet hozott volna).

Vagyis, ha innen nézzük, az, hogy Tenerifén valamivel Jézus születésének napja után (bár ugye nem egyértelmű ez sem, hiszen a Biblia ezt nem határozza meg pontosan, sőt... arra lehet következtetni belőle, hogy Jézus biztosan nem december 25-én született), a napkeleti bölcsek adnak ajándékot a gyermekeknek, jobban fedi a Bibliában leírtakat, mint az, ahogy mi ajándékozunk.

Mindenesetre, ha valaki a január elejei időszakot Tenerifén tölti, mindenképpen érdemes ellátogatni vagy a fővárosba, Santa Cruz de Tenerifébe vagy délen Los Cristianosba és megtekinteni egy ilyen ünnepséget, ahogy a három királyok teveháton végigvonulnak az ünneplő emberek sorfala között és cukorkákat dobálnak a gyerekeknek. 

Néhány évvel ezelőtt voltunk egy ilyen ünnepségen, néhány fényképet fel fogunk tölteni vagy a Facebook oldalunkra illetve lehetséges, hogy egy rövidebb posztot is szentelünk valamikor neki. Idei képekkel sajnos nem fogunk tudni szolgálni.

Most pedig kanyarodjunk vissza az ünnepi készülődéshez és várakozáshoz. Ahogy említettem nagyjából december közepétől már minden város, nagyobb utca, körforgalom karácsonyi fényekbe borul. Volt alkalmunk néhány fotót készíteni a kivilágított San Cristobal de La Laguna városában és e hosszú bevezető után meg is mutatjuk őket, hiszen Karácsony előtt, illetve 2019-ben már biztosan nem jelenik meg több posztunk.

Ezekkel a képekkel és ezzel a poszttal kívánunk minden Kedves Olvasónknak, akik - kizárólag - itt olvasnak minket illetve természetesen a Blog.hu oldal és az Index.hu szerkesztőinek és munkatársainak - akik oly' sokszor tették ki a posztjainkat a címlapra -, nagyon-nagyon boldog és békés karácsonyi ünnepet.

Köszönjük szépen Olvasóinknak, hogy olvasnak minket - szerencsére sokan vannak -, ezzel fenntartva a lelkesedésünket, hiszen azért ülünk le a billentyűzetet püfölni, azért válogatjuk ki az összegyűlt több tízezer fotónkból a megfelelőnek tartottakat, azért szerkesztjük őket, hogy abból a rengeteg csodaszép élményből, amit mi átélhettünk, megtapasztalhattunk az életünk során, valamennyit legalább betűk és fényképek formájában átadhassunk, ennek pedig akkor van értelme, ha el is jutunk az olvasóinkhoz. Mert a világ hatalmas, ezerarcú és megéri megismerni. Ha mi ebben csak egy kicsit is segíthetünk, ha eljuttathattunk akár egyetlen embert virtuálisan valahova, ahová amúgy - bármilyen okból - nem jutott, juthatott el, már volt értelme. 

Egyben mivel a blogon már új poszt idén nem valószínű, hogy megjelenik, így itt kívánunk sikerekben gazdag új évet 2020-ra mindenkinek, aki velünk volt 2019-ben és ez a poszt eljut hozzá. Jövőre is tartsatok velünk, mert mi visszajövünk, folytatjuk ott, ahol most abbahagytuk.

A Facebook oldalunkat figyeljétek, oda még lehet, hogy teszünk ki fotókat, itt viszont búcsúzunk 2019-től és találkozunk 2020-ban. 

Most pedig jöjjenek a karácsonyi fényekben fürdő San Cristobal de La Lagunában készült fotók!

Amennyiben tetszett ez a poszt vagy bármelyik másik, kérjük, keressétek fel a Facebook oldalunkat, ahol mindig friss híreket találtok a blogról illetve ide kerülnek ki az itt meg nem jelenő anyagok. Amennyiben gondoljátok és ráklikkeltek a Tetszik gombra, azt pedig külön köszönjük.