Az elmúlt napokban, hetekben felgyorsultak az események, bevezették a határzárat, a "majdnem saturól" kiderült, hogy bizony a fémpofák szorosan összezártak, majd egyből el is kezdek résnyire nyílni, elindult a személyes találkozáson alapuló oktatás és sajnos bizony elindult a járványgörbe is felfelé. Itt a koronavírus második hulláma, ezt immáron senki nem is tagadja. Közben közvetlen kapcsolatba kerültem - a családomon keresztül - magával a rettegett kórral is, így önkéntes házi karanténba vonultam (minderről majd később a Koronavírus Naplóban). Aztán eljött a mai este, a szokásos sajtószemle és szembe jött egy hír, amely arra késztetett, hogy végre megírjam, amit már nagyon régen akartam és amit már próbálok elmondani egy ideje. Rám nem jellemzően, egy gyors, rövid poszt következik, melyben szeretnék ébresztőt fújni, immáron sokadszorra.

Őszintén szólva nem ezt a történetet szántam az első Wizz Air Sztorinak, de az aktualitása mindenképpen megváltoztatta a sorrendet. Ez a konkrét eset tulajdonképpen kórképet mutat a jelenlegi járványhelyzetben a magyar társadalom viselkedéséről és mivel a következő cikkem is szorosan kapcsolódni fog a témához, így ez a sztori előlépett az első helyre. Azt gondolom és remélem, hogy az a július 20-i délutánból éjszakába nyúló repülés sokaknak tanulság volt, és információink szerint - bár ezek nem saját tapasztalatok - már nem ez a helyzet a Wizz Air gépein, amit itt leírtam, talán pont azoknak a kérdéseknek köszönhetően, amelyeket feltettem a Sajtóirodájuknak. Mindez pedig igazán korrekt és előremutató a Wizz Air részéről. Ettől függetlenül azonban érdemes elgondolkodni azon, hogy az utasok viselkedése illetve az, hogy mindez nem igazán zavarta a személyzetet, mekkora veszélyt is hordozott magában, ebből pedig tanulságokat levonni a mindennapjainkra vonatkozóan is. Nézzük, mit tapasztaltunk 2020. július 20-án a Tenerife-Budapest járaton.

Agusztus 7-én 0:00 órától Spanyolország a korábbi zöld besorolásból a sárgába lépett át. Mivel bizonyos okokból figyelő szememet a spanyol helyzeten is rajta tartom, eljutott hozzám, hogy a döntés, az időzítése mekkora felháborodást keltett például a szintén "sárgába borult" Kanári-szigeteken, az ott élők, lakók, tartózkodók körében és valljuk be, volt is ennek alapja. Azonban van az éremnek egy másik oldala is, amit az élet gyorsan igazolt, megmutatva, hogy jogos döntés született. A következő cikkben egy általános áttekintés után, a spanyol és különösen az egyes régiókat érintő sárgítással kapcsolatban mondom el a szubjektív véleményemet és természetesen nyitott vagyok a kulturált vitára is.

A koronavírus-járvány minden szempontból "odavágott" Spanyolországnak, valószínűleg ők maguk sem gondolták - beleértve az ország vezetését is -, hogy mi következik a számukra, amikor Lombardiában is terjedni kezdett a vírus. Jelen sorok írásának napján tért vissza jogilag az élet az újfajta régi kerékvágásba, vagyis szűnt meg a rendkívüli állapot Spanyolországban, ezen jeles alkalomból szeretném elmesélni, hogy mi mit tapasztaltunk ebből az egészből és a véleményemet is megosztanám a helyzetről, a válságkezelésről, illetve arról, hogy hova jutottak ők el. Nem szakemberként, csak gondolkodó emberként, aki ismeri a spanyol embereket (elsősorban a kanáriókat) és testközelből látta az elmúlt néhány hónapban azt, ami Tenerifén történt és figyelte párhuzamosan a magyar eseményeket is.

Negyven perccel későbbre kérem a taxit, mint máskor. Ma úgysem olyan semmi, mint amilyen lenni szokott. Pedig még fogalmunk sincs, inkább csak elképzeléseink arról, ami következik. Negyven perc sok, főleg ha a reptérre igyekszik az ember, de így is időben fogok érkezni, viszont több időnk marad, hogy Szandival még egyszer átbeszéljük a dolgokat, azt, hogy hogyan próbálunk talpon maradni, megóvni a munkahelyeiket, életben tartani azt, amiért ő az elmúlt években, én az elmúlt évtizedekben dolgoztam. Azt mondom neki, hogy inkább talpon haljunk meg, mint térden állva, nyüszítve éljünk túl és egyetért velem. Nem mindenki, ő igen.