Agusztus 7-én 0:00 órától Spanyolország a korábbi zöld besorolásból a sárgába lépett át. Mivel bizonyos okokból figyelő szememet a spanyol helyzeten is rajta tartom, eljutott hozzám, hogy a döntés, az időzítése mekkora felháborodást keltett például a szintén "sárgába borult" Kanári-szigeteken, az ott élők, lakók, tartózkodók körében és valljuk be, volt is ennek alapja. Azonban van az éremnek egy másik oldala is, amit az élet gyorsan igazolt, megmutatva, hogy jogos döntés született. A következő cikkben egy általános áttekintés után, a spanyol és különösen az egyes régiókat érintő sárgítással kapcsolatban mondom el a szubjektív véleményemet és természetesen nyitott vagyok a kulturált vitára is.

Már napok óta tervezgetem ennek a blogposztnak a megírását és őszinte leszek, ha ez valamikor múlt hét pénteken vagy szombaton megjelenik, rövidebb lett volna jó néhány bekezdéssel és más lett volna a végén a konklúzió. Azonban teltek a napok és a helyzet változott, méghozzá jelentősen.

Előzmények

Tisztázzuk le, a véleményem szerint, akárhogy is vérzik a szívem a spanyolokért, a döntés teljesen jogos volt. Én nagyjából hetek óta mondogattam a környezetemben, hogy "Spanyolország heteken, ha nem napokon belül besárgul". Nem lehetett másképpen. Rohamosan romlottak a fertőzöttségi adatok. Az újabb hullám Katalóniából indult, Barcelona pedig a magyarok körében az egyik legkedveltebb turisztikai célpont, de Barcelonán kívül is számos népszerű látnivaló található a tartományban (pld. Girona, hogy csak egyet említsek). Aztán a szomszédos tartományokban is romlani kezdett a helyzet és bár a többi tartomány, beleértve a korábbi hullámban gócpontnak tekinthető Madridot, akkor még nem volt súlyosan fertőzött, én minden héten arra számítottam, hogy bevezetik a korlátozásokat Spanyolországgal szemben. Őszinte leszek, én korábbra vártam.

Hogy mi vezetett ide ismét? Egy korábbi cikkemben, az első hullámmal kapcsolatban már ostoroztam a spanyol politikai vezetést és a lakosságot is, akik igencsak félvállról vették a fenyegetést (hozzáteszem, ehhez minden támogatást megkaptak kívülről is) és ezért hatalmas árat fizettek, mind emberéletben mérhetőt, mind gazdaságit. Ne legyenek kétségeink, Spanyolország óriási pofont kapott és óriási bajban van. Mivel vannak kint ismerőseim, sőt, néhány hete én is jártam az országban, emellett egyéb beszámolók is erről szólnak: a spanyol lakosság tanult az előző hullámból, azt kell mondanom, hogy meglehetősen komolyan veszik a korlátozásokat, a zárt térben történő maszkviselést, sokkal-sokkal komolyabban, mint itt Magyarországon (erről is fogok hamarosan írni). 

Ha pedig ennek ellenére úgy tűnik, hogy a járvány újra berobban, abból két következtetést vonhatunk le: vagy a kormányzati/helyi intézkedések nem elegendőek és/vagy hibásak, illetve - ez viszont lényegében biztos - ameddig nincsen vakcina, a vírus velünk marad és a korlátozások/lezárások vagy bármilyen intézkedés csak lassítani tudja a terjedését, megszüntetni a veszélyt nem fogja, vagyis ez egy "húzd meg-ereszd meg"-történet. 

Spanyolország kényszerhelyzetben van, számukra - különösen egyes területeken, például a szigeteiken, ahol lényegében létérdek - nagyon fontos ágazat a turizmus. Az agonizáló gazdaságnak szüksége volt "levegőre", ezért kénytelenek voltak az elsők között nyitni (hogy ez mennyire sikerült, az egy másik kérdés) és az én szerény véleményem szerint az ország már nem is igen bír ki egy újabb lezárást. A turisztikai szektornak szintén bevételre van szüksége (egyes területeken ez lassan létérdekké válik). Azonban láthatóan hiába állt ki a a miniszterelnök azt bizonygatva, hogy mindent megtesznek, hogy a turisták biztonságban érezzék magukat, nem indult meg az áradat feléjük, hiszen közben a hazai kormányok - a spanyol is - arra biztatnak mindenkit, hogy otthon biztonságosabb, mindezt tagadhatatlanul azért is teszik, hogy az emberek otthon költsék a pénzüket, ne külföldön. Ezek után, mivel láthatóan a második hullámot nem sikerül elkerülnie az országnak, drasztikusan emelkednek az esetszámok, amikor ennek vége lesz, vajon a turisták elhiszik-e majd ugyanennek a kormánynak, hogy legközelebb már sikerülni fog, ha addig nem lesz vakcina vagy gyógyszer.

Viszont a legégetőbb kérdés, hogy miképpen jut el a spanyol idegenforgalom odáig. Hiszen turisztikai szempontból az egyik legfontosabbnak számító Egyesült Királyság már előttünk bezárta a kapuit Spanyolország felé (korábban leírtam, hogy szerintem a karanténkötelezettség nem igen kompatibilis a turizmussal), ráadásul a britek a szigetekre (Baleár- és Kanári-szigetek) utazókat is karanténkötelezettséggel sújtották, amit például a svájciak, akik szintén léptek, nem tettek meg. 

Így érkeztünk meg a magyar korlátozásokhoz. Nézzük meg először magát a besorolási rendszert, majd konkrétan a spanyol példát.

Besorolás

Egyesektől rengeteg bírálat éri ezt a módszert, amelyben színekkel különböztetik meg az egyes országokat és a különböző színekhez különböző beutazási szabályok tartoznak, annak ellenére, hogy a legtöbb ország ugyanígy jár el.

Egy ideig mindenki saját szája íze szerint próbálta magyarázni, hogy miért nem jó illetve igazságtalan a besorolás. Sokan politikai, gazdasági és lobbi érdekeket sejtve emögött (éljenek az összeesküvés-elméletek!). Ez még a kisebb probléma lenne, minden kormányzati intézkedésbe vannak, akik próbálnak ilyen okokat belelátni, nemcsak nálunk, mindenhol. Az azonban már nagyobb gond (sőt, baj!), hogy egyeseknél ebből a belemagyarázott összeesküvésből kiindulva, beindult az "ősi", még a szocializmusban genetikailag "beléjük égett" reflex: játsszuk ki a korlátozásokat! Keressünk kerülőutakat, hogy a magyar határt akkor is zöld ország felől lépjük át, ha amúgy heteket, hónapokat töltöttünk sárga vagy piros országban. Ez pedig már kimondottan veszélyes!

Nyilvánvaló, hogy vannak "érdekes" besorolások a listán. Ennek egyik legékesebb példája volt egy ideig az USA (sárga) és Kanada (piros) helyzete, hiszen a két szomszédos ország közül az Egyesült Államok a világ legfertőzöttebb országa volt (az összes esetszámot tekintve és az ma is), míg Kanada jelenleg is csak a 24. helyen áll ezen a listán, a 100 ezer lakosra jutó aktív fertőzöttek száma pedig 12 fő, míg az Egyesült Államokban ez az érték 734. Aztán a kormány gyorsan meg is oldotta ezt az anomáliát, Kanadát átsorolta a sárga kategóriába és a Kormányinfót nézve megtudhattuk, hogy az USA besorolásánál azt is figyelembe vették, hogy sok magyar vagy magyar kötődésű személy él ott és nem akarták a piros besorolással kizárni őket a Magyarországra utazás alól (halkan jegyzem meg, hogy ez egyébként Kanadára is igaz, de ismétlem jelenleg mind a két ország sárga besorolás alá esik). 

Szintén némi - mondjuk úgy - értetlenséget váltott ki Horvátország besorolása. A hivatkozási alap mindig az volt, hogy az összes fertőzöttek száma magasabb, mint sok sárga, vagy piros országé. Horvátországban jelen cikk írásának napján 6420 az összes regisztrált fertőzött száma, a sokszor hivatkozott Montenegró vagy éppen Albánia esetében pedig 3930 illetve 7260. Láthatjuk, hogy ez az érték Montenegró esetében jelentősen alacsonyabb, míg Albánia esetében nem annyival magasabb, hogy feltétlenül indokolja a piros besorolást a zölddel szemben. Ha az új esetek grafikonját nézzük meg, akkor sem feltétlenül lelünk magyarázatra. Azonban, ha megnézzük a 100 ezer főre eső aktív fertőzöttek számát: Horvátország/Montenegró/Albánia esetében ezt látjuk: 23/184/114. Ahol pedig nagy az aktív fertőzöttek aránya, ott nagyobb a megfertőződés esélye (ez matematika, nem járványtan). 

Ráadásul itt politikai, uniós, gazdasági, stb. szempontokat is figyelembe kell venni, látható például, hogy elsősorban az uniós országok felé nyitottunk, ami - ha belegondolunk - teljesen érthető, már csak ezért is, mivel abból az irányból nyilván egyfajta jogos nyomás is érkezik.Természetesen ebben az országban mindenki ért a foci mellett a vírusokhoz, a járványokhoz is, mondhatnám, hogy nemcsak tízmillió fociszakértő, hanem tízmillió virológus országa is vagyunk. Pedig nem! Én sem, így a fentieket nem én találtam ki, a hivatalos információkból próbáltam leszűrni azt, hogy mi lehet a döntések alapja (a horvátországi példát konkrétan az egyik Kormányinfón vezette le Gulyás Gergely az akkori adatokkal és én magam is ekkor értettem meg konkrétan a döntés ezen alapjait).

Ezzel pedig el is érkeztünk oda, amiről ennek a cikknek ez a fejezete és majd a következő egyik cikkem is szólni fog: a Kormány döntései jók, de a kommunikáció véleményem szerint nem teljesen megfelelő. Pedig a kettő együtt működne igazán hatékonyan.

Azon szerintem kár vitatkozni, hogy a döntések jók voltak, időben születtek és az első hullám során - bár sokan nem értettek ezzel egyet, meg az Operatív Törzs tájékoztatóiból mémeket, vicceket faragtak (bár ez egy ilyen műfaj) - a kommunikáció is többé-kevésbé jó volt. Az Operatív Törzs napi televíziós tájékoztatásán, a Kormányinfón, a péntek reggeli miniszterelnöki interjún, stb. keresztül a kormányzat napi, folyamatos kapcsolatban volt a lakossággal. Az pedig, hogy a járványügyi döntések jók voltak (biztos lehet találni bennük hibát utólag, majd a kommentekben jönnek is, de utólag mindent könnyű kritizálni), sima matematika: a görbe lapos maradt, a fertőzések száma meglehetősen kevés volt, az egészségügy felkészítése megtörtént, egy nagyobb hullámot is kibírtunk volna anélkül, hogy emberek például lélegeztetőgép nélkül maradjanak. Kellett ehhez a lakosság fegyelmezettsége is, a magyarok pedig együttműködtek. Ennek pedig szerintem részben az volt az oka, hogy az intézkedések mögé láthattunk, megértettük, mi miért történik, elmagyarázták azt, hogy miért kell így vagy úgy cselekednünk és úgy is tettünk. Az eredmény ismert: az első hullámot az egyik legjobban vészeltük át Európában, akkor is, ha az ezt hivatalból tagadók mást is mondanak.

Azonban most ez a transzparencia visszaszorult. Az országok színekkel jelölésekor igazából nem magyarázta el senki, hogy mi alapján történt mindez (a járványügyi adatokat figyelembe véve, ennyi volt a magyarázat).

És nem szerettük, hiszen a magyar ember olyan, hogy alapból nem szereti azt, ami fentről jön, csak azért, mert fentről jön. Negyvenöt év rossz tapasztalata van ebben benne! Különösen akkor nem, ha találhatunk is rajta anomáliákat (említettem Kanadát, de felhozhatnám Norvégiát is, amelynek az esetében a mai napig nem kaptunk megnyugtató indokokat a sárga besorolásra, hiszen az új esetek száma pld. az elmúlt héten 33 és 83 között mozgott, az aktív fertőzöttek száma: 15/100 ezer lakos, a görbe határozottan lapos és így sokan gondolhatják azt, hogy ennek politikai okai vannak, hiszen Norvégia néhány hete pirosba sorolta Magyarországot arra hivatkozva, hogy mi nem szolgáltatunk adatot az EU-nak, ami valószínűleg vagy tévedés, vagy nettó rosszindulat volt, a magyar adatok minden publikus felületen megjelentek, nem hiszem, hogy pont az Uniónak ne jelentettünk volna.  Mindenesetre Norvégia magyarországi besorolása mögött még mindig hatalmas kérdőjel van szerintem).

Az én véleményem szerint ez az átláthatóság borzalmas fontos lenne! Kellene talán egy külön Kormányinfó, amely csak a járvánnyal foglalkozik, ahol az embereknek elmondanák, hogy a behurcolás hatalmas veszély, mindannyiunk, az idősebbek, a betegek, igen, a mi szüleink, nagyszüleink érdeke, hogy ne hozzuk nekik haza a fertőzést, ezért ilyen és ilyen alapon, ilyen és ilyen intézkedésekre van szükség, ilyen és ilyen szankciókkal (erre a következő cikkben fogok kitérni). Akkor sokan talán nem azon törnék a fejüket, hogy melyik országon át lehet tranzitálni szabadon, hogy elkerüljük a teszteket és a karantént is. 

Mivel utazási blogot írok, így utazási szempontból tekintve - de levezethető a többi intézkedésre is - igenis egyszer ki kellene állni, el kellene mondani, érthetően a besorolási szempontokat, elmondani az adott országokról, hogy miért vannak azon a listán, amelyiken (és most nem arra gondolok, hogy külön országonként, mert Angola nyilván kevésbé fontos, mint az említett Norvégia) és aztán ha változás van, akkor azt kellene megmagyarázni. 

A későbbiekben pedig a listával kapcsolatos tájékoztatásra már csak az átsorolásoknál lenne szükség (akkor is leginkább, a visszasorolások esetében). Hiszen a Kormány bizonyította, hogy képes a vírushelyzetet kezelni, a magyar emberek pedig bizonyították, hogyha megmondják nekik, hogy mit, miért kell tenni, akkor képesek fegyelmezettek lenni. Így győztünk közösen az első hullámnál is.

Magyarország Spanyolországot sárga övezetbe sorolja

Augusztus 5-én, késő este - éjszaka - érkeztek az első hírek a közösségi oldalakon, hogy az Országos Tisztifőorvos Spanyolországot a zöldből, sárga kategóriába sorolta, erről mi is megemlékeztünk egy Facebook-posztban. Augusztus 6-án, a rendszeres Kormányinfón Gulyás Gergely, Miniszterelnökséget vezető miniszter, bejelentette - ami már előző éjszakától a Közlönyben is olvasható volt -, hogy augusztus 7-től Magyarország a zöldből, a sárga országok közé sorolta át Spanyolországot. Semmilyen területi kivétel nem volt és jelen cikk írásakor nincs is.

Különösen a Kanári-szigeteken élő magyarok között szinte azonnal megindult egy elégedetlenségi hullám, sőt hírek érkeztek arról is, hogy aláírásgyűjtésbe kezdtek azért, hogy a szigeteket Magyarország sorolja vissza a zöld kategóriába, mivel a fertőzöttség alacsony (volt) és mivel - különösen Tenerifén - viszonylag sok magyar ér, a hazautazásukat húzta keresztül az új rendelet. Én magam ismerek két olyan magyart, aki nem tudott hazajutni a rendelet hatálybalépése miatt. Az aláírásgyűjtésről aztán több hír nem érkezett.

Területi hatály, időzítés és társai

Azt gondolom, hogy annak jogosságát, hogy Spanyolország a sárga zónába került vitatni nem lehet. Sok szót nem érdemes erre vesztegetni, a drasztikusan emelkedő új esetszám és az egyre nagyobb terület, ahol eszkalálódott a helyzet, egyértelművé tette, hogy lépni kell. Számomra inkább az jelentett meglepetést, hogy mindez nem előbb következett be. Hiszen augusztus 5-én már 1772 új diagnosztizált fertőzöttet jelentettek a spanyol hatóságok, de már egy héttel korábban is ezer feletti számot láthattunk (1153). Fentiek alapján a döntés teljesen jogos és egyáltalán nem tűnik túlzottnak vagy elhamarkodottnak, ráadásul ha az új adatokat (aug.14.) is megnézzük ez a szám: 2987. Szomorúan írom ezt, de úgy tűnik, hogy Spanyolország rálépett ugyanarra az útra, amelyen az első hullám során végigment és mintha most sem nagyon tudnák megfékezni a terjedést. Egy adat adhat okot a reményre: egyelőre nincsen drasztikusan sok halálos áldozat, mint korábban volt, reméljük ez így is marad, bízzunk benne, hogy a második hullám felkészültebben éri a spanyolokat (is), mint az első.

Ahogy az első hírek megjelentek a sárga besorolásról, a Kanári-szigeteken élő magyarok elégedetlenkedni kezdtek a döntés miatt. Ez sem volt váratlan, hiszen az egész autonóm közösség felhördült, amikor a britek a szigetekre is érvénybe helyezték a korlátozásaikat és karanténkötelezettséget vezettek be az innen (haza)érkezőknek. Mindez érthető, az amúgy is "agonizáló" idegenforgalomnak újabb hatalmas csapást jelentett a brit döntés - hiszen az itteni turizmus egy jelentős szeletét adják az angol turisták -, különösen azt figyelembe véve, hogy sok kanári-szigeteki szálloda napokkal az előtt nyitott újra, hogy a szigetországi hírek megérkeztek. 

A kanári-szigeteki morgolódásnak két táptalaja volt, amiből bizony könnyedén szárba szökött az elégedetlenség, hiszen akkor úgy látszott, hogy mind a két dolognak látszólag volt alapja. Az egyik a területi hatály, a másik az időzítés volt. Most pedig visszautalnék az előbb tárgyalt transzparenciára, senki nem magyarázta el, hogy mi miért történik, szerda éjjel megjelent a rendelet, csütörtökön a Kormányinfón is elhangzott, pénteken életbe lépett és kész.

Nézzük a területi hatályt! Ahogy augusztus 5-én olvastam a rendeletet, én is döbbenten álltam az előtt, hogy a Kanári-szigetekre miért vonatkozik a sárga besorolás és már másnap billentyűzetet akartam ragadni, hogy írjak arról, hogy a szigeteken jó a helyzet, alig van fertőzött, hetek óta nincsen halálos áldozat, semmi ok egy kalap alá venni a szárazföldi területekkel. (Szerencsére erre nem volt időm akkor, és lesznek, akik utálni fognak az ottani magyarok közül, amiért ezt leírom!)

Amikor a magyar Kormány bevezette, hogy már nem csak teljes országokat lehet egy adott színnel jelölni, azt gondoltam, hogy remélem, nem fognak ezzel élni és pontosan Spanyolország miatt. Akkoriban a legfertőzöttebb Katalónia volt, miközben a szomszédos Valenciana tartományból töredékszámú fertőzöttet jelentettek. Számomra félő volt, hogyha mondjuk csak Katalóniát és Aragóniát sárgítják be, akkor valaki Valenciába érkezve, ott autót bérelve, heteket tölthet el Katalóniába, majd visszaautózva, hazaérkezhetett volna zöld tartományból. Ne feledjük el, ezekben az időkben (is) egyesek képesek lettek volna fél Európát körbe utazni, hogy zöld országból érkezzenek haza, miközben sárgában, pirosban nyaraltak. Mennyire könnyű lenne ez két szomszédos vagy közeli tartomány esetében!

Azonban ha ez a lehetőség valamire jó lett volna, akkor az a Kanári-szigetek lett volna és augusztus elején úgy is tűnt, hogy alkalmazni kellene ezt a kivételt, hiszen a fertőzöttek száma minimális volt, a tartomány teljesen elkülönül a szárazföldi területektől (több ezer km-re van, ráadásul az óceán közepén, teljesen izolált és a többi). Gondoltam én és sokan mások, hiszen augusztus 5-én még "csak" 16 új fertőzöttet jelentettek a hét szigeten összesen (Magyarországon 11-et). Mi indokolja, hogy a Kanári-szigetek sárga legyen?

Augusztus 7-én már 55 új fertőzöttet láthatunk a hivatalos oldalon, tegnap pedig már 108-at. 10 nap alatt nagyjából hétszerese lett az új fertőzöttek száma. Azt gondolom, hogy a szakemberek modellezni tudták, amit mi - átlagemberek - nem feltétlenül tudunk, vagy olyan adatokhoz is hozzáfértek, amihez mi nem és tudták, hogy emelkedés várható. 

Azonban a transzparenciáról leírtak most is igazak! Azon a napon csak és kizárólag Spanyolországot sorolták sárga kategóriába, el lehetett volna magyarázni nekünk, hogy mi az oka, miért éppen az egészet és a többi. Az nem elég, hogy a "járvány alakulását figyelembe véve hoztuk meg döntésünket", mert például a tenerifeiek azt látták (és csak ezt látták, mert csak ezt nézték), hogy náluk kevesebb új fertőzött van, mint Magyarországon és mégsem jöhetnek haza. Ha megmagyarázzuk, hogy miért nem, akkor talán nem kellene azt olvasni, amit most is lehet, hogy honnan melyik repülőtérre kell érkezni, ahonnan simán be lehet buszozni Magyarországra, minden gond és kérdés nélkül. (Én továbbra sem adok ötleteket!) 

A másik kérdés az időzítés kérdése! Azt gondolom, hogy ezért még többen haragszanak, talán még jogosabban.

Ha tőlem az utóbbi időben bárki megkérdezte, hogy vegyen-e Teneriféről Budapestre repülőjegyet, mindig azt tanácsoltam, hogy várjon ki az utolsó pillanatig (most is ezt tanácsolnám a legtöbb esetben). Tenerifén élő magyarok is kérdezték ugyanezt, és mindig azt mondtam, várni kell, várni kell! Közben persze múlt hónap végén a jegy egyre drágább lett (nem sokkal, de azért mégiscsak) és pár naponta jött valamilyen 20 %-os akció, aminek meglehetősen nehéz volt ellenállni. Az alapárra persze rájött egy család esetén a bőrönd ára és minden földi (légi) jó, így könnyen feltornázhattuk pár száz €-ra a jegy árát. Persze ezt látva a Wizz Flex-et már nem nagyon volt kellemes venni. Az egyik ismerősöm 7-én érkezett volna Magyarországra, a másik 10-én. De nem jöttek természetesen, mind a ketten több száz €-t buktak az ügyön. Pedig egyikük kivárt 7-8 nappal az utazás előttig.

Még kellemetlenebb helyzetbe kerülhettek azok a magyarok, akik nyugodtan kiutaztak a Kanári-szigetekre, és mondjuk augusztus 7-i géppel tértek haza. Ha ők 6-án az internetről értesültek róla, hogy Spanyolország besárgult, esélyük sem volt ezt legálisan megoldani. Ők nyugodtan utaztak ki egy zöld országba mondjuk július 31-én, hogy aztán augusztus 7-én már 2 hét karantén vagy éppen 64 ezer Ft/fő kiadás várjon rájuk (30500/teszt kétszer + 3000 Ft a kérvényért, hogy kiengedjék őket). Ez egy 4 fős családnak kemény pénz. És esélyük sem volt helyben teszteltetni, hiszen életszerűen a nyaralásuk utolsó néhány órájában értesültek az új szabályról. Ha szombaton lép életbe a korlátozás, ők még hazajöhettek volna. Tudom, hogy utazni kockázatos, de mondjuk a Kanári-szigeteket nem a gép érkezésének napjától besárgítani nem hiszem, hogy nagyon az lett volna, ráadásul, aki két hete ment ki, nyugodtan gondolhatta, hogy nem nagyon lesz gond.

Azt gondolom, hogy a gyakorlat, miszerint az Országos Tisztifőorvos kedden tesz javaslatot, azt szerdán a Kormány elfogadja, majd szerda este nyilvánosságra kerül, és pénteken 0:00 órától hatályba lép, felül lehetne vizsgálni azokban az esetekben, amikor nem rendkívüli és indokolt az ilyen gyors beavatkozás. Ahogy írtam, Spanyolország esetében már július 29-én is 1000 feletti esetszámot láttunk, vagy be lehetett volna ekkor vezetni a korlátozást a következő hét péntekétől vagy legalább kiadni egy figyelmeztetést, hogy Magyarország figyeli a spanyol helyzetet és elképzelhető, hogy a sárga/piros zónába kerül. Így az emberek birtokában lennének azoknak az információknak, amik alapján felelősen dönthetnek, de lényegében 24-36 óra kevés bármilyen lépés megtételére is, különösen egy idegen országban.

Szerintem most sok mérges ember egy vörös matrica mögött éppen azt várja, hogy leteljen a két hetes karanténja és a mérges emberek egy másik csoportja fogcsikorgatva fizetett ki esetleg közel annyit (vagy fele annyit, vagy harmad annyit) a tesztekért és hogy szabaduljon, mint a nyaralásáért. A mérges emberek pedig nem jók egy ilyen helyzetben, ahogy a nem tájékoztatott emberek sem, mert az azt fogja eredményezni itthon, hogy a szabályok alól ki akarnak majd bújni. Ez nem mentség számukra, mert most tényleg nem kellene ezt tenni, ez most tényleg komoly, de ahogy az első hullám mutatta, ha az embereknek a kormányzat elmagyarázza, hogy mit miért tesz és mit kell tenniük az állampolgároknak, ha tényleg partnerként tekint az ország lakosaira és ha a vezetés hiteles, komoly és kompetens, akkor az emberek meg fogják tenni, amit várnak tőlük. 

Jelen esetben pedig minden adott ehhez, képesek is rá az említett felek, hiszen már bizonyítottak. Csak újra alkalmazni kell a jól bevált receptet és hiszek benne, hogy ha megint összefogunk, akkor mi magyarok képesek vagyunk a második hullámban is helytállni.

<Update: Mintha csak az itt leírtak találtak volna részben meghallgatásra, az augusztus 19-i Kormányinfón szeptember 1-től érvényes szigorításokkal kapcsolatban kaptunk figyelmeztetést, kérést, felhívást - hogy melyiket,  azt jelen pillanatban még nem tudjuk. A részletekről a Facebookon írtunk. Jelenleg mindenki azt találgatja, hogy mi következik azután, hogy Gulyás Gergely a Kormány nevében megkérte a magyar lakosságot, hogy szeptember 1 után ne tervezzenek külföldi nyaralást. Várjuk a fejleményeket, de nagy örömmel láttuk, hogy a változásoknak legalább az érkezéséről tudunk több, mint egy héttel azok életbelépése előtt. Köszönjük!>

<-- Bár ennek a témának vége, egy hasonló írással folytatjuk, egy egészen más témában, összehasonlító elemzéssel és újabb kéretlen tanácsokkal, az összehasonlítás megint gyönyörű hazánk és Spanyolország főszereplésével fog történni! -->

<Megjegyzés: az Utazz Okosan Blog általában igyekszik távol tartani magát (különösen az aktuál)politikától. Természetesen az utazás, vagy éppen a külföldre tekintés a jelen vírushelyzetben nehezen vonatkoztatható el ettől, így mindenképpen érintenünk kell ezt is. Elvileg írhatnánk úti célokról, helyekről, ahova most vagy el lehet jutni, vagy nem - dolgozunk ilyen posztokon is -, de vannak témák, amik mellett nem tudunk elmenni szó nélkül. Ilyen volt a fenti eset is és ilyen lesz a következő cikkünk, a mostani folytatása is. Amikor a vírushelyzet megszűnik, terveink szerint visszatérünk ahhoz az elvünkhöz, hogy az aktuálpolitikát nem érintjük. Hacsak meg nem tetszik a téma :)>

 <Jelen cikk írásához a Worldometers.info 2020. augusztus 15-18-i adatait, illetve a hivatalos spanyol adatokat vettük alapul>

A jelen posztban - ahogy a Vélemény Rovat többi cikkében is - leírtak a mi személyes tapasztalatainkon alapulnak egy adott időpontban. Mások tapasztalatai esetleg, vagy a más időpontban tapasztaltak, a leírtaktól akár lényegesen eltérhetnek. A leírtak a mi szubjektív véleményünket tükrözik, ami nem zárja ki, hogy másnak akár ugyanebben az időpontban, akár más időpontban, más tapasztalatai legyenek az adott helyen, szolgáltatással és/vagy áruval kapcsolatban. Amennyiben a cikkben megemlített személy(ek) és/vagy cég(ek), vállalat(ok) szeretnék bármely a Vélemény Rovatban megjelent írásunkkal kapcsolatban a saját álláspontjukat megjelentetni, kérjük, hogy küldjék el azt írásos formában az e-mail címünkre (utazzokosanblog@gmail.com), a véleményt/álláspontot vagy az adott poszt végén vagy egy külön, az eredeti posztra mutató linket tartalmazó cikkben részben vagy egészben megjelentetjük.  

Amennyiben tetszett ez a poszt vagy bármelyik másik, kérjük, keressétek fel a Facebook oldalunkat, ahol mindig friss híreket találtok a blogról illetve ide kerülnek ki az itt meg nem jelenő anyagok. Amennyiben gondoljátok és ráklikkeltek a Tetszik gombra, azt pedig külön köszönjük. 

A 'VÉLEMÉNY' rovat további cikkeit pedig ezen az oldalon találjátok meg.