Agusztus 7-én 0:00 órától Spanyolország a korábbi zöld besorolásból a sárgába lépett át. Mivel bizonyos okokból figyelő szememet a spanyol helyzeten is rajta tartom, eljutott hozzám, hogy a döntés, az időzítése mekkora felháborodást keltett például a szintén "sárgába borult" Kanári-szigeteken, az ott élők, lakók, tartózkodók körében és valljuk be, volt is ennek alapja. Azonban van az éremnek egy másik oldala is, amit az élet gyorsan igazolt, megmutatva, hogy jogos döntés született. A következő cikkben egy általános áttekintés után, a spanyol és különösen az egyes régiókat érintő sárgítással kapcsolatban mondom el a szubjektív véleményemet és természetesen nyitott vagyok a kulturált vitára is.

Sok film és sorozat készül felépített díszletek között, filmstúdiókban. Aki járt az Etyek melletti, a Korda Filmstúdióban láthat számos szép példát erre, de a világ több részén (hogy még egy példát említsek, Marokkóban és ez nem a legnépszerűbb Hollywood) látogathatunk meg olyan stúdiókat, ahol korábban világhírű alkotások forogtak. Legtöbbször azonban nem éri meg költöztetni a stábot és az egész forgatás során szinte el sem hagyják a filmstúdió területét. Azt gondolom, hogy aki nem az elmúlt 10-15 évben született, az legalább halott a Dallas című filmsorozatról, akik pedig ennél idősebbek, azoknak világszerte ismerős a Ewing név. A Dallas egyik fő helyszíne, a Southfork Ranch, az említett család otthona, nem egy felépített, kreált stúdió-helyszín volt, hanem a valóságban is létezett és létezik a mai napig is.   

Negyven perccel későbbre kérem a taxit, mint máskor. Ma úgysem olyan semmi, mint amilyen lenni szokott. Pedig még fogalmunk sincs, inkább csak elképzeléseink arról, ami következik. Negyven perc sok, főleg ha a reptérre igyekszik az ember, de így is időben fogok érkezni, viszont több időnk marad, hogy Szandival még egyszer átbeszéljük a dolgokat, azt, hogy hogyan próbálunk talpon maradni, megóvni a munkahelyeiket, életben tartani azt, amiért ő az elmúlt években, én az elmúlt évtizedekben dolgoztam. Azt mondom neki, hogy inkább talpon haljunk meg, mint térden állva, nyüszítve éljünk túl és egyetért velem. Nem mindenki, ő igen.

Január utolsó napján publikáltuk a Budapesti Liszt Ferenc Repülőtéren megesett "kalandjainkat", és közben némi kritikát is megfogalmaztunk Budapest légikikötőjével kapcsolatban. A poszt eddigi rövid "történelmünk" legtöbb oldalletöltését generálta és helyenként elég kemény kritikákat eredményezett hozzászólások formájában a diszkont légitársaságokkal illetve azok utazóközönségével kapcsolatban. Éppen ezért úgy döntöttem, hogy elmondom a véleményemet arról, hogy miért is van létjogosultságuk a "low-cost" légitársaságoknak, sőt, miért is van szükség rájuk és miért nem baj, hogy mind többen használják őket. Természetesen az elkövetkezendők az én véleményemet tartalmazza és nem az egyetlen és megmásíthatatlan igazságot. Mindezek előtt azonban nézzük meg, hogy hogyan is jutottunk el idáig, miért és milyen alapon vannak egyáltalán diszkont légitársaságok. Történelemóra következik!

Az előző posztunkban elkezdtük végigvenni, hogy milyen lépéseken kell végigmennünk, ha saját magunknak tervezünk meg egy utazást, akár Európától messze is. Ebben a befejező részben megnézzük, hogy mi maradt még hátra, mielőtt belemerülhetünk ezekbe a lépésekbe részletesen is.

Előző kétrészes írásomban (aki nem olvasta, az megteheti itt és itt) összefoglaltam, hogy mikor, milyen feltételek fennállása mellett érdemes utazási irodához fordulnunk és milyen esetekben szervezzük magunknak az utunkat. A szervezett utakkal egyelőre nem foglalkozunk, hiszen blogunk elsősorban a saját szervezésről szól. Ha nem veszünk igénybe külső segítséget, ahhoz, hogy sikeres, szép utazásunk legyen, számos előkészületre van szükségünk. Egy komplett út valódi, teljes megszervezése, különösen akkor, ha a munkánk mellett csináljuk és csak a délutánt vagy az estét tudjuk rászánni, akár több hetes elfoglaltságot is jelenthet, azonban attól a pillanattól kezdve, hogy eldöntjük, hogy belevágunk, utazásunk máris kezdetét vette. Igen, ezekkel a hetekkel kibővül a turisztikai élmény, képzeletben ott járunk a távoli tájakon, repülőzünk, autózunk, vagyis átélünk mindent, ami ránk vár, ahogy például a nyaralásunk kósza ötletből e-mail-eken, repülőjegyeken, szállásfoglalásokon keresztül, komplett egésszé áll össze, hogy nyugodtan elindulhassunk.

Valamikor a nyári szünet előtt megpróbáltam bevezetni a Módszertan sorozatot, érzékeltetni szerettem volna, hogy mekkora változást is hozott az utazók életében az, hogy az internet az életünkbe való betörésével szabadon rendelkezünk egy végtelen információmennyiséggel, illetve hogy a szolgáltatók és szolgáltatások bővülésével és szabaddá válásával - és persze a határok megnyitásával - mekkorát változott az utazás szerelmeseinek élete.

Mivel ebben a rovatban privát utazásszervezésről lesz szó - vagyis arról, amikor mi magunk találjuk ki az úti célt, vásároljuk meg a repülőjegyeket, ha szükséges, bérlünk autót, találjuk ki az útvonalat, adott esetben keresünk sofőrt, guide-ot, foglalunk szállást és intézünk annyi mindent, amire egy kész úthoz szükség van -, szeretnénk elmondani, hogy ezeket mi hogyan és miért pont úgy csináljuk.

Nem gondoljuk, hogy birtokoljuk a "Bölcsek Kövét" és csak az a jó módszer, ahogy mi szoktuk csinálni, minden cikkünkben véleményeket, saját módszereket olvashattok, ha nem értetek egyet velünk és ennek akár a kommentek között, akár e-mailben, kulturáltan hangot adtok, annak örülünk, és ha ütköztethetjük a véleményünket, az is jó, biztosan mi is tanulhatunk.

Ebben a kétrészes posztsorozatban arról lesz szó, hogy mi mit gondolunk jobbnak: menjünk be egy utazási irodába és válasszunk az ajánlataik közül, vagy éppen szerveztessünk meg velük mindent vagy legalább részben az utunkat, vagy mi magunk álljunk neki az utazás egyes "alkotóelemeit" megálmodni, megszervezni, majd átélni. Arról is szót fogok az alábbiakban ejteni, hogy milyen esetben van egyik vagy másik módszernek szerintem egyértelmű létjogosultsága.

Habár La Gomera nem kecsegtet annyi csodálatos látnivalóval, mint a szigetcsoport többi tagja, könnyű elérhetősége illetve Európa egyik legcsodálatosabb és legsejtelmesebb erdője, mely a Garajonay Nemzeti Parkban terül el, mindenképpen érdemessé teszi rá, hogy legalább egyetlen napra, de inkább minimum egy éjszakát is itt töltve, Teneriféről átlátogassunk a szigetre. Posztsorozatunk első részében általánosságban jártuk körbe a szigetet és vizsgáltuk meg a legfontosabb tudnivalókat, ebben a második részben, pedig bejárjuk La Gomerát és megnézzük, hogy miért érdemes ide áthajóznunk, milyen látnivalók várnak ránk a szigeten.