A nyári szünet előtti úti célokkal foglalkozó posztjainkban először megismerkedtünk általánosságban a Kanári-szigetekkel, majd egy posztsorozatban ellátogattunk a legkisebbre, a Meridián szigetre, El Hierro-ra (aki nem olvasta, itt megteheti: első rész, második rész, harmadik rész). Most pedig tovább kalandozunk az Atlanti-óceán e csodálatos szigetei közül egy újabbat célba véve, mely bizony - bár nem kényeztet el annyi és olyan csodálatos látnivalóval, mint a többi, mégis - komoly érdeklődésre tarthat számot a magyar utazók körében. Ennek pedig igen prózai oka van, La Gomera a legnépszerűbb kanári-szigeteki célponttól, Tenerifétől mindössze egyórás hajóútra található és informatív bejárásához akár egy nap is elegendő, így ha nem akarunk itt aludni, a legfontosabb látnivalókat akkor is meg tudjuk nézni.

Egyszer édesapám, aki - túlzás nélkül állíthatjuk, hogy - bejárta a világ nagyobb részét, úgy döntött, hogy ír egy könyvet az utazásairól. Mivel nem szeret számítógépen írni (igen, még a Google keresőt is rámondással használja, akkor is, ha csupán egy szóra kell keresni), kézzel írta meg az első másfél oldalt. Akkor mi, a családja nagyon lehurrogtuk, így a könyvből ez a másfél, kézzel írt oldal készült el. Mai eszemmel hozzáteszem: sajnos. Talán hagynunk kellett volna, hogy megírja az egészet, az emlékezéseit, talán most meg kellene írnia, úgy, ahogy visszaemlékszik. Nem baj az sem, ha nem lesz nagy olvasottsága, ha meg mégis... Nos, az csak nyereség. 

Sajnos az a másfél oldal is elveszett - legalább is, én nem tudok róla, hogy meglenne -, de emlékszem, hogy ilyenképpen kezdődött (idézőjelben, noha nem tudom szó szerint idézni): "Emlékszem, a szocialista időkre, ahogy remegő kézzel és lábbal álltunk a Hivatalban, kezünkben az útlevelünkkel, hogy vajon megkapjuk-e a kiutazási engedélyünket vagy visszautasítják a kérelmünket. Emlékszem, hogy milyen érzés volt átlépni a határt Hegyeshalomnál". És így tovább. Nos, most megírom én a bevezetőt, vagy inkább összefoglalót, a magam módján, Apu, itt az idő folytatni az elkezdett könyvet, például a Miki Papa Titkai blogon.

Ezzel kezdjük el a módszertan rovatunkat, amolyan bevezetésként és természetesen tisztelgésként az Apáink és az emlékeik előtt.

Az El Hierro-ról szóló, immáron posztsorozattá duzzadt leírásom első részében áttekintettem az alap tudnivalókat a szigetről, írtam a történelméről, az őslakosairól, hogy hogyan juthatunk el ide és mikor érdemes ide utaznunk, illetve megnéztük az itt található jelentősebb strandokat, annak ellenére, hogy El Hierro nem igazán ideális az ilyen jellegű időtöltésre. A második részben aztán elkezdtük közösen bejárni a szigetet és a látnivalókat vettük sorba. Ezt a körutazást és egyben a posztsorozatot is befejezzük az alábbiakban. 

Habár az  El Hierro-ról szóló posztomat egy részesre terveztem, sajnos terjedelembeli korlátokba ütköztem, így mindenképpen két három részre kellett bontanom az erről szóló bejegyzést. Az előző részben általánosságban tekintettük át, hogy mi érdemes tudni erről a szigetről, illetve megnéztünk néhányat az amúgy nem túl bő strandolási kínálatból, ezúttal pedig körbejárjuk a szigetet és áttekintjük, hogy milyen látnivalókért érdemes ezt az eldugott földdarabot felkeresni és ha már a méretbeli korlát külön posztokba kényszerítette a látnivalókról szóló mondandómat, bizony ezúttal (is) bőbeszédűbb leszek.

Az előző posztban a Kanári-szigetek hét nagy szigetét utaztuk körbe, hogy általános képet kapjunk a szigetcsoportról, ezúttal pedig hajóra szállunk, hogy eljussunk a legkisebb "kanári-szigetre", El Hierro-ra, azonban aki velünk tart, nemcsak térben utazhat velünk, hanem egy kicsit az időben is, mert El Hierro-n mintha néhány évtizeddel ezelőtt megállt volna az idő. Igazából, ha megnézzük az autókat, az épületeket, a házakat, a falvakat talán semmi különöset nem látunk, minden a megszokott, mégis, bár nem lehet megmagyarázni, azt érezzük, hogy ezen a vulkanikus földdarabon a mai rohanó világban csak vánszorog az idő. Aztán elmegyünk az Ecomuseo de Guinea-ba és egy kicsit megértünk mindent. De ne rohanjunk ennyire előre. A mai posztunk helyszíne El Hierro, szálljunk be az időgépünkbe és induljunk!

Kanári-szigetek Magyarországon mindig is népszerű célpontnak számított. Kezdetben legtöbben Gran Canaria-ra utaztak, későbbiekben aztán Tenerife szigetének turisztikai felfutása is megfigyelhető volt, azonban a magyar tömegturizmus térképére a Kanári-szigetek igazából akkor került fel, amikor a Wizz Air 2015 október végén elindította első tenerifei járatát.

Immáron többé-kevésbé megismerkedtünk az Égei-tengeri ékszerdoboz tartalmával, végigvettük a Milosra utazás lehetőségeit, illetve a szárazföldön bejártuk a szigetet, itt az idő, hogy ebben a harmadik, befejező részben hajóra szálljunk és körbeutazzunk a szigetet a partvonalat követve. Aki esetleg nem olvasta az előző két részt, azt ide és ide kattintva megteheti. Szóval akkor vitorlát fel és induljunk!

Miután az előző részben megismertük Milos szigetének legfontosabb archeológiai leletét, a Milói Vénuszt (ebben a posztban majd megismerkedünk a másik fontos régészeti területtel, amit szerencsére nem lehetett elmozdítani a szigetről), majd megvizsgáltuk, hogy mikor érdemes ide utazni és hogyan, illetve szót ejtettem az autóbérlési lehetőségekről, hiszen nagy valószínűséggel legtöbben repülővel fognak érkezni, autóra pedig szükség lesz a sziget bejárásához. Ebben a részben azt is elmondom, hogy miért érdemes felvenni a bakancslistánkra Milost. Végig fogjuk venni, hogy melyek azok a látnivalók, melyek miatt - annak ellenére, hogy a sziget infrastruktúrája elmaradott, sok szempontból nem is egyszerű ide eljutni és nem a legkényelmesebb célpont, például Santorinivel összevetve, amely sokkal inkább ki van hegyezve a turizmusra, mégis -, megéri ide ellátogatni.

A Módszertan fejezetben az utazásokkal, elsősorban azok önálló megszervezésével kapcsolatos tanaácsokat fogjuk összegyűjteni. Olyan dolgokról lesz itt szó, hogy miért érdemes magunknak szervezni utazásokat és mikor nem érdemes ebbe belekezdeni, milyen esetekben jobb inkább utazási irodához fordulni. Elsősorban a saját szervezést részesítjük előnyben, azt is le fogjuk írni, hogy miért, mégis vannak esetek, amikor - ha lehet - érdemesebb irodához fordulni. 

Fogunk írni arról, hogy hogyan válasszunk uticélt, milyen típusú partnert vegyünk igénybe, hogyan keressünk repülőjegyet, autót - már ahol lehet -, szállást, hogyan állítsuk össze a programjainkat, hol együnk, igyunk, beszélünk az ár-érték arányról, az utazás során a legnagyobb értékről (a biztonságunk mellett, és nem a pénzről van szó, majd meglátjátok, hiszen nyilvánvaló, hogy ha nem áll rendelkezésre egy adott összeg utazásra, bele sem tudunk kezdeni), a "mikor utazzunk kérdéséről?", hogyan hozhatjuk ki egy adott összegből a legtöbbet vagy éppen hogyan felezhetjük meg az utazásra fordított összeget, mikörben a színvonal marad vagy még jobb is. Beszélünk majd arról, hogy milyen különbség van a között, hogy feltuszkolnak egy 40 fős buszra, ahol 38-39 emberhez kell alkalmazkodnunk (mindig késik valaki, stb., stb.), vagy a megbeszélt időben ott vár a saját, privát, arra a napra "kibérelt" vezetőnk, aki elrepít oda, ahova kérjük és mindezt hogyan kell leszervezni, hogy ne legyen benne nagyobb rizikó, mintha a 40 fős buszon ülnénk és még ne is kerüljön többe, sőt inkább kevesebbe. Beszélünk a biztonságról is, belátva, hogy azzal, hogy elindulunk, mindenképpen nagyobb veszélynek tesszük ki magunkat, mintha nem utaznánk, sajnos a mai világban és helyzetben a biztonságunkból fel kell adni, ha útra indulunk.

Ilyenekről fog szólni ez a fejezet. Néhány utazási irodás úton (igen, voltunk ilyenen is) és nagyon sok saját szervezésen túl, megpróbáljuk átadni, amit mi megtanultunk, kitapasztaltunk, úgymond megmutatjuk az ösvényt, amit mi kitapostunk. Bármikor el lehet kezdeni!

Aki azonban nem akarja, nem tudja, nem meri, annak a jövőben segíteni is fogunk, tanácsokat is adunk az utazása megszervezéséhez, akár személyes találkozó keretében is, vagy telefonon, skype-on. Ez azonban még a jövő.

Ezek a tanácsok elsősorban nem azoknak fognak szólni, akik az úgynevezett "hátizsákos" turisták, nekik rengeteg oldal, blog fut, kiváló tanácsokkal. Ezek az oldalak megmutatják, hogyan lehet stoppal eljutni A-ból B pontba ingyen, hol lehet 2 USD-ért megszállni Ázsiában nagy dormitory-kban. Sok ilyen oldal van, mi azt akarjuk megmutatni (bár ezeket a lehetőségeket is megemlítjük, ahol lehet), hogy egy kicsit többért, hogyan lehet például Ázsiában luxus vagy ahhoz közeli körülmények között utazni és még mindig messze azon ár alatt, mint amit egy utazási irodának fizetnénk, közepes szinvonalú ellátásért.

De írunk majd arról is, hogy az egyes repülőjegy, szállásfoglaló, stb. rendszereket hogyan lehet használni. Remélem, ha velünk tartotok, sok jó és hasznos tanácsot adhatunk.

Várunk Titeket!

Habár blogunkon távolabbi tájakat (is) szeretnénk bemutatni és tanácsokat adni akár amerikai, akár ázsiai utazásokhoz, úgy döntöttünk, hogy az első posztokban nem hagyjuk el az Öreg Kontinenst, igaz az ez utáni helyszínünkkel már csak közigazgatásilag maradunk Európában. Ezúttal – és a következő helyszínnel is - a turisták által kevésbé látogatott és közismert területeket mutatunk be, vagyis igazi felfedezetlen kincseket. Ebben a posztban nem utazunk nagyon messzire, amikor meglátogatjuk a szigetet, melynek földje a világ egyik leghíresebb műalkotását rejtette, nagyjából kétezer éven át.