Őszintén szólva nem így terveztem a Vélemény rovat indulását, azonban egyrészt a tegnapi hajószerencsétlenség mélyen megérintett engem is, másrészt úgy gondolom, egy utazási blog nem mehet el szó nélkül amellett, ami tegnap este történt.

2019. május 29-e mindenképpen gyásznapként kell, hogy bevonuljon a magyar idegenforgalom történelmébe. Ezen az estén, zuhogó esőben, az általam is nem régen a világ legszebb épületének kikiáltott Országház közelében, tragédia történt. Egy baleset, amely utazókat, nyaralókat, egy másik kultúrát - minket magyarokat, a gyönyörű országunkat, álomszép fővárosunkat - megismerni vágyókat ért. Olyan embereket, amilyenek mi magunk is vagyunk, akik szomjazták a világ felfedezését, hiszen ezért utaztak el a Föld másik felére. Hozzánk! És már nem térnek haza!  

Az előző posztban a Kanári-szigetek hét nagy szigetét utaztuk körbe, hogy általános képet kapjunk a szigetcsoportról, ezúttal pedig hajóra szállunk, hogy eljussunk a legkisebb "kanári-szigetre", El Hierro-ra, azonban aki velünk tart, nemcsak térben utazhat velünk, hanem egy kicsit az időben is, mert El Hierro-n mintha néhány évtizeddel ezelőtt megállt volna az idő. Igazából, ha megnézzük az autókat, az épületeket, a házakat, a falvakat talán semmi különöset nem látunk, minden a megszokott, mégis, bár nem lehet megmagyarázni, azt érezzük, hogy ezen a vulkanikus földdarabon a mai rohanó világban csak vánszorog az idő. Aztán elmegyünk az Ecomuseo de Guinea-ba és egy kicsit megértünk mindent. De ne rohanjunk ennyire előre. A mai posztunk helyszíne El Hierro, szálljunk be az időgépünkbe és induljunk!