Kanári-szigetek Magyarországon mindig is népszerű célpontnak számított. Kezdetben legtöbben Gran Canaria-ra utaztak, későbbiekben aztán Tenerife szigetének turisztikai felfutása is megfigyelhető volt, azonban a magyar tömegturizmus térképére a Kanári-szigetek igazából akkor került fel, amikor a Wizz Air 2015 október végén elindította első tenerifei járatát.

Ez a járatindítás is megér néhány mondatot, hiszen a Wizz Air - bár ezt soha senki nem erősítette meg - jó eséllyel szándékosan "ültette hintába" a legnagyobb versenytársát, az ír Ryanair-t, hiszen szinte "egymást hátba veregetve" jelentették ki, hogy eszükben sincs Budapestről  ilyen távoli célpontra járatot indítani, ugyan már, dehogy, eszement dolog lenne, ennyi idő alatt kétszer megfordítják a gépüket Londonba vagy Párizsba, noha, valószínűsíthető, hogy a Wizz Airnél ekkor már nagyban szervezés alatt volt a tenerifei útvonal. Őszintén szólva, megnéztem volna az egyébként zseniális és kéretlen őszinteségéről híres (vagy hírhedt) Ryanair vezér, Michael O'Leary arcát, amikor a lilák valamivel később bejelentették, hogy összekötik Budapestet és Tenerifét. A Ryanair hamarosan rá is repült szigetcsoportra, de az írek Gran Canaria-t célozták meg, nem vállalták a versenyt, ami talán logikusnak is tűnik.

Mivel Magyarországról a Kanári-szigetek közül átszállás nélkül csak Tenerifére és Gran Canaria-ra lehet eljutni - igaz Lanzarote csak tavaly, Fuerteventura pedig csak idén került ki a Wizz Air foglalható járatai közül -, hajlamosak vagyunk csak ezeket a szigeteket meglátogatni. Pedig a szigetcsoport összesen hét nagyobb (egyesek szerint a Lanzarote mellett található La Graciosa szigetecskét is a fő szigetek közé illene sorolni, de ez valójában nem tűnik reálisnak) és több kisebb szigetből áll. Minden egyes sziget - noha egészen közel fekszenek egymáshoz - egészen más arcát mutatja az oda látogatónak mind földrajzilag, mind kulturálisan, így érdemes időt szánni a többi főszigetre felkeresésére is.

Mivel a Milosról szóló posztsorozatom végén azt ígértem, hogy ezúttal is egy kevésbé ismert helyszínre látogatunk el, így természetesen nem Gran Canaria és nem is Tenerife, de még csak nem is Fuerteventura vagy Lanzarote lesz a célpont. Jelen posztban általánosságban ismerkedünk meg a Kanári-szigetekkel, bevezetendő a következő időutazásunkat, amelyben a legkisebb szigetre látogatunk, és persze a tervek között szerepel a többi sziget is.

A Kanári-szigetek

A Kanári-szigetek az Atlanti-óceánban található szigetcsoport, - csak ismétlésként - 7 nagyobb (fő-)szigetből és több kisebb szigetecskéből áll (most maradjunk a hivatalos álláspontnál, hogy La Graciosa nem része a főszigetek csoportjának). Lakossága nagyjából 2 millió fő, a szigetek összterülete kb. 7500 négyzetkilométer. A kétmillió fő majdnem fele, csaknem 900 ezer ember a legnagyobb kiterjedésű (2058 négyzetkilométer területű) Tenerifén él, körülbelül 830 ezren laknak Gran Canariá-n, a maradék öt sziget osztozik a további lakosokon, úgy, hogy százezer feletti lakosszámmal rendelkezik még Fuerteventura és Lanzarote is. 

Földrajzilag a szigetek az afrikai kőzetlemezből emelkednek ki, így ebből a szempontból Afrika részét képezik,  azonban közigazgatásilag Spanyolországhoz tartoznak, annak legdélebbi tartományát alkotják, azonban a tartomány számos szempontból autonómiát élvez, pld. saját kormánnyal (Gobierno de Canarias), vám- és adórendszerrel rendelkezik. Két tartományra oszlik a hét sziget, Santa Cruz de Tenerifére (Tenerife, La Palma, La Gomera és El Hierro) illetve Las Palmasra (Gran Canaria, Fuerteventura és Lanzarote). A törvényhozás helye a két tartományban négyévente változik (négy évig Santa Cruz de Tenerifén, négy évig Las Palmason van a kormány székhelye).

Érdekesség, hogy Tenerifén található Spanyolország legmagasabb pontja, a Pico del Teide (3718 méter), mely egyben a világ harmadik legnagyobb vulkánja, de minden szigetnek saját vulkánja van (Adi21 hívta fel a figyelmemet, hogy a Földön számos, 3718 méternél magasabb vulkán található, amivel nehéz lenne vitatkozni. A posztban valóban pontatlanul fogalmaztam. A helyzet az, hogy a vulkánokat nyilvántartó NASA illetve UNESCO az ilyen struktúrákat az alapzatuktól méri, mely a Pico del Teide esetében az óceán szintje alatt található, innen mérve a Pico del Teide több, mint 7500 méter magas, ezzel pedig a fenti listákon valóban harmadik helyen áll. Adi21 kommentelőnknek nagyon szépen köszönöm a pontosítást és azt, hogy erre felhívta a figyelmemet).  Szintén érdekesség, hogy Gran Canaria-n homokdűnéket is találhatunk, de ha megnézzük az interneten található képeket és a szaharaihoz hasonló hullámos, végeláthatatlan dűnesort látunk, azért hűtsük le a várakozásainkat, különben csalódni fogunk.

(Spanyolország legmagasabb pontja a Pico del Teide, az El Teide vulkánikus kúpja - Forrás: VisualHunt.com)

Ha azt gondolnánk, hogy a Kanári-szigetek az apró, sárga kanári madárról kapta a nevét, tévedünk, hiszen a szigeteknek semmi közük ezekhez a madarakhoz. Spanyol neve, Islas Canarias a latin Canariae Insulae fordításából keletkezett, melynek jelentése a Kutyák Szigetei. Vannak olyan nézetek, hogy azért nevezték el így a szigetcsoportot, mert a helyi őslakosok, a guancsék (guanche) szent állatként tisztelték a kutyákat, bebalzsamozták és mumifikálták őket, és szigetek a nevüket eredetileg a rómaiaktól kapták, akik Canarii-nak (Kutyások) nevezték el, később ez alakult Kanári-szigetekké. Megint mások szerint az itteni kutyák nem is kutyák, hanem barátfókák voltak, mivel az eredeti latin név szó szerinti fordítása akár a Tengeri Kutyák is lehet és az itt élő, mára kihalt Kanári-szigeteki barátfókákra utalt. Emellett néhány egyéb teória is felvetődött, azonban egy biztos, a kis madárnak a szigetek nevéhez semmi köze nincsen, sokkal inkább a kutyákhoz (vagy a fókákhoz).  

Mikor utazzunk?

A Kanári-szigetek időjárására valóban az örök tavasz jellemző, ha Magyarországhoz hasonlítjuk, a tavasz legkellemesebb május végi vagy június eleji időszakára gondolhatunk. Az éghajlat szubtrópusi, erős óceáni hatással, érezhető párásság július közepétől-szeptember végéig figyelhető meg, de ne gondoljunk itt Thaiföldi nedvességre. Így ha a fenti, az utazás időpontjára vonatkozó kérdést feltesszük, akkor a válasz egyértelműen: bármikor, hiszen általában jó esélyünk van, hogy kellemesebb időjárást találjunk a szigetcsoporton, mint kis hazánkban. De! Természetesen semmire nincsen garancia. Én magam ismertem olyat, aki két alkalommal is eltöltött egy-egy hetet Tenerifén és mindkét alkalommal végig esett az eső, és nem tudtam meggyőzni összesítve több év tenerifei tapasztalattal a hátam mögött, hogy a déli részen nagyon ritkán esik. Igaz ezen ritka alkalmakkor viszont általában ömlik az égi áldás, láttam olyat, hogy egy barrancóba (a hegyekről leszáguldó, víz vájta völgy) telepített parkolóba leállított autókat vitte magával az áradat Playa San Juannál.

A Kanári-szigetek időjárása sokkal egyenletesebb hazánkénál, hiszen nyáron hűti, télen pedig fűti az óceán felől fújó szél (ha még emlékszünk földrajz óráról). Télen az átlagos nappali hőmérséklet 21-22 C fok (december-február), míg nyáron 27-29 C fok (június-augusztusig). Láthatjuk, az eltérés bőven 10 C fokon belül van. 

Csapadék tekintetében késő tavasztól kora őszig (nagyjából áprilistól októberig) a legjobb időszak, ilyenkor van a legkevesebb esélyünk arra, hogy nyaralásunkat elmossa az eső. A többi időszakban előfordulhat esőzés, bár ez közel sem olyan gyakori, mint például Magyarországon ősszel. 

Érdemes azonban figyelembe venni, hogy a magasabb hegycsúcsok (amilyen például az El Teide Tenerifén), jelentős éghajlatformáló hatással bírnak. Újra csak szép példa erre Tenerife, hiszen míg a déli-délnyugati parton nagyon ritka az eső (még január-februárban sem jellemző), addig az északi partvidéken sokkal sűrűbben, a hegyre felfelé haladva pedig még gyakrabban van esőzés. A magyarok körében népszerű Puerto del La Cruz városa környékén sokkal nagyobb az esélyünk például februárban, hogy úgy megyünk haza, hogy végig esett az eső, miközben a Los Gigantes és Los Cristianos közötti partszakaszon folyamatosan ragyogó napsütés volt. Érdemes összehasonlítani az északi part hegyeit és a Tenerife Sur repülőtér (ide érkezik például a Wizz Air) körüli területeket. Az előbbiek sokkal szebbek, zöldebbek, az utóbbiak kopárak, ennek oka azonban az eső mennyiségében keresendő. Bármelyik szigetre is utazunk, ezt vegyük figyelembe a szállás kiválasztásánál, különösen ha a strandolás a szállás közelében fontos tényező.

Az 1800 méter feletti hegycsúcsokon pedig, különösen télen, előfordulhat havazás is, így az is megszokott, hogy mi például a tenerifei Puerto de Santiagóban fürdünk a tengerben vagy éppen napozunk, feltekintve az El Teidére, láthatjuk, hogy a csúcs fehér, hiszen odafent havazott. A Teidére illetve a La Palma-i Roque de los Muchachos-hoz vezető utakat hó esetén biztonsági okokból sokszor lezárják, így amennyiben itt üdülünk és eszünkbe jut, hogy felautózunk valamelyik magasabb hegyre, mert kíváncsiak vagyunk, hogy milyen fél óra alatt a nyárból a télbe érni, nézzünk utána, hogy az utak nyitva vannak-e. Ha viszont sikerül feljutnunk, láthatjuk az annak az egyébként  veszélyes szokásnak hódoló helyieket, akik a hó látványától - és reménykedjünk, hogy csak attól (ld. később) - megrészegülve, az autójuk motorháztetőjére építenek egy kis hóembert, majd leszáguldanak a hegyről és próbálnak leérni a tengerpartra, mielőtt a hóember elolvad és összedől. Hozzáteszem, ez a próbálkozás többnyire sikertelen.

Aki a strandokért és a tengerparton sütkérezésért érkezik a Kanári-szigetekre, annak van néhány rossz hírem. Egyrészt a Kanári-szigetek strandjai közül sok egyáltalán nem olyan, mint amit a thai, karib-szigeteki vagy maláj (hogy csak néhányat említsek) tengerpartokat hirdető utazási prospektusokban láthatunk. A legtöbb itteni szigetnek vannak nagyon szép, - néhánynak akár sárga homokos - strandjai is (nem, fehér nincsen), de sok közülük fekete vagy ritkábban vörös homokkal borított, ráadásul sok sziklás is. Amennyiben ez a fontos, és esetleg zavar, ha fekete homokba kell leterítenünk a törölközőt, akkor nézzünk utána, hogy a szállásunk közelében milyen a part, hogy ne kelljen minden nap sok kilométert autóznunk egy kis tengeri fürdőzésért.

Azt is tudnunk kell, hogy a Kanári-szigeteknél vonul el egy hideg tengeri áramlat, aminek a következtében a tengervíz hőmérséklete még nyáron sem nagyon emelkedik 22 C fok fölé (igaz, télen sem sokkal hidegebb), akinek ez túl hideg, de fontos, hogy megmártózzon a vízben, annak nem ideális hely ez a szigetcsoport. :(  

Időjárásról írva, meg kell említeni még egy különleges jelenséget, a kalimát, mely meglehetősen gyakori ezen a területen, egy évben akár többször is előfordul. A kalima az Afrika partjai felől fújó szél, mely szaharai homokot hoz magával. Általában néhány órától akár néhány napig is eltarthat.  A többnapos kalima esetén a hőmérséklet rendkívül magas, akár 40 C fok is lehet, a látótávolság rendkívül lecsökken, mintha egy sárga köd ülne a tájra, amit a levegőben szálló rendkívül finom homok okoz. Őszintén szólva meglehetősen misztikus és különleges,  sőt elsőre érdekes jelenség, azonban ilyenkor lényegében semmit nem tudunk csinálni, hiszen strandolásra a nagy meleg ellenére alkalmatlan az idő a napfény teljes hiánya, illetve a fény minimális sárga volta miatt, kirándulni sem nagyon tudunk, hiszen körülbelül annyit látunk ilyenkor, mint egy nagyon ködös napon februárban az M1-esen, úgyhogy marad a társasjátékozás vagy a kártyázás, meg persze lehet nyomkodni a telefonunkat, csak hát nem igazán ezért jöttünk ide. Meg lehet próbálni óvatosan magasabb területekre autózni, mert 2000 méter fölött általában tiszta a levegő. Kalima esetén a szálló homok mennyiségét mérik, elvileg nem káros az egészségünkre, de azért ilyenkor nem árt minél kevesebbet tölteni a szabadban és mellőzni a szabadtéri sportokat, különösen a légúti problémákkal küzdőknek. A kalima sokszor szinte egyik pillanatról a másikra tűnik el, mintha csak felszállna a köd, kisüt a nap és fél órán belül nyoma sincs a korábbi sárgás homálynak.

(El Lago Verde, Lanzarote - Forrás: Visualhunt.com) 

Hogyan juthatunk el a Kanári-szigetekre?

Erről már ejtettem szót, most két mondatban, összefoglalva. Átszállás nélkül két szigetet érhetünk el a hétből, Tenerifét, amit a poszt írásakor hetente kétszer repül a Wizz Air, hétfőn és pénteken, illetve Gran Canaria-t, amit a Ryanair teljesít hetente egyszer, kedden. Érdemes megemlíteni még - különösen a nyugati országrészben élők miatt -, hogy Bécsből a Wizz Airnek jelenleg heti három járata van Tenerifére. Október végétől pedig a Laudamotion (aka Ryanair) köti össze Gran Canaria-t és Bécset (szerdánként és szombatonként), illetve Bécsből indul Tenerifére is járat ugyanekkortól, ráadásul hetente háromszor, hétfőn, szerdán és szombaton, ezt az útvonalat is a festését tekintve Lauda gépek fogják abszolválni. De természetesen más társaság, például az Austrian Airlines is repül az osztrák főváros melletti repülőtérről Tenerifére, csak ők általában magasabb áron, mint a fapadosok, igaz más szolgáltatást is kínálva.

Érdekesebb kérdés a Kanári-szigetekre kijutás tekintetében az, ha valaki ki szeretne költözni és pld. a Wizz Air ingyenesen szállítható kézipoggyászába nem fér bele a teljes jövőnk. Természetesen ilyenkor sok lehetőségünk van, vehetünk számos feladott poggyászt vagy dönthetünk úgy, hogy megvásárolunk mindent kint, azonban például ha a kedvenc autónkat is magunkkal hoznánk, akkor semmiképpen nem lesz opció a repülős utazás. Azonban érdemes meggondolni, hogy megéri-e az autót kihozni, arra új rendszámot rakatni, a magyar adminisztrációs ügyeket elintézni és a spanyol hivatalokban eljárni, illetve kifizetni a vámokat, adókat, illetékeket. Mindez több ezer €-t emészt fel, ha idősebb autóról van szó, akkor ez biztosan nem éri meg. Akkor van ennek a megoldásnak esetleg létjogosultsága, ha egy nagy értékű, viszonylag új autóról van szó, amit nem tudunk annyiért a szigeten megvásárolni, mint amennyibe ez a móka fájni fog és valószínűleg az autót nem is visszük már vissza, hiszen amennyiben mégis, az egész procedúrát csinálhatjuk elölről, csak most visszafelé. Biztosan vannak, akiknek vannak ötletei, hogy hogyan lehet mindezt megoldani "okosban", mert mindig vannak ilyenek, de ez nem ennek a blognak a témája. Érdemes a használt autók árait megnézni a Milanuncios oldalán, mielőtt a kivitel mellett döntünk.

Mielőtt azonban az autós utazásra rátérnénk, melynek tényleg csak kiköltözés esetén van létjogosultsága, megemlíteném, hogy amennyiben csak a holminkat szeretnénk kijuttatni, Tenerifére például többen is kihozzák azt és vissza is, az interneten rákeresve biztosan találunk ilyeneket (ezúttal nem feltétlenül a Google, hanem a Facebook a barátod). Nagyjából egy kg holmit 2-2,5 €-ért visznek el, de ez változhat.

Megemlíteném, hogy elvileg van arra is lehetőség, hogy becsomagoltatjuk az autónkat (miután előkészítettük az útra, leeresztettük az üzemanyagot és elvileg az olajat, hiszen erre biztonsági okokból szükség van), bekerül egy konténerbe, mi kiutazhatunk repülővel és Santa Cruz de Tenerife kikötőjében várjuk, hogy visszakapjuk, utána nézhetünk ennek is az interneten, de ez sem egyszerű, rengeteg adminisztrációval jár és drága. Persze egy autót eljuttatni az Atlanti-óceán egyik szigetére semmiképpen nem lesz olcsó.

Ha autóval szeretnénk abszolválni az utat a Kanári-szigetekig, a következőkre kell számítanunk. Mindenképpen Huelváig kell először is eljutnunk, ez nagyjából szűk 3000 km-es út Hegyeshalomtól, ehhez mindenki hozzá tudja adni a lakhelye és Hegyeshalom közötti távolságot. Ha valaki délebbre lakik és Szlovénián át menne, Lenti nagyjából 200 km mínuszt jelent.

Huelvából két társaság üzemeltet kompjáratokat, a Fred Olsen illetve az FRS Iberica. Közvetlenül (vagyis úgy, hogy nem kell hajót váltanunk) Tenerifére, Gran Canaria-ra és Lanzarotéra juthatunk el.

Felhívom a figyelmet, az alábbiak példák, májusi időpontokra ellenőriztem (a poszt írásakor, április elején), feltételezve, hogy még nem vagyunk rezidensek a Kanári-szigeteken (ha nem tudjuk, hogy ez mit jelent, akkor biztosan nem vagyunk azok).

A Fred Olsennel a Huelva-Tenerife vagy a Gran Canaria útvonal 2 főnek egy kétágyas kabinban, plusz egy 2 méternél nem magasabb autó ára étkezéssel 601 € májusban (14.). Ha lemondunk a kabin nyújtotta kényelemről, akkor a magasabb kategóriájú ülésben (VIP) 408 €-ért, a normál ülésben 378 €-ért utazhat a két fő + az autó. Az utóbbi két ár nem tartalmaz étkezést.

1 fő+2 m-nél alacsonyabb autó a Fred Olsennel ezen a napon a fenti kabin (+étkezés)/VIP ülés/normál ülés elosztásban: 478/292/278 €-ért utazhat. Döntésünknél azonban vegyük figyelembe, hogy a hajó Huelvából este 8-kor indul és Gran Canariára 36(!), Tenerifére 44 és fél(!) óra utazás után érkezik meg, ezt bármilyen székben eltölteni, a többi kényelmetlenségről nem is beszélve, szerintem kihívás.

A másik társaságnak május 11-én van hajója az előbbi időponthoz legközelebb.

Ha Lanzarotéra megyünk, akkor egy közepes autó (max. 2 m magas és 5 m hosszú) és 2 fő normál kabinban 714 €-ért utazik, ebben az esetben az FRS Iberica gyorshajója fog szállítani minket. Belső kabinban ez az ár 656 €. Az út Arrecife-be 26 és fél óra. Ha üléssel is megelégszünk, akkor a fenti ár: 463 € (VIP) illetve 399 € (normál). Egy főnek az autóval a kabinos árak ugyanazok, mint 2 főnek, a székek : 320 ill. 288 €-ba kerülnek. 

Ugyanezzel a társasággal Tenerifére vagy Gran Canaria-ra ugyanennyiért mehetünk, ugyanazon a hajón, amely először Lanzarotén, majd Gran Canaria-n, végül Tenerifén köt ki. Lanzarotéról Gran Canaria még valamivel több, mint 6 óra, Tenerife pedig további szűk 3 óra.

Ismétlem, ezek példák, arra szolgálnak, hogy egyáltalán fogalmunk legyen arról, hogy miképpen is néz ki egy ilyen kijutás. Természetesen más időpontokban ezektől szignifikánsan eltérő árakat találhatunk. 

További információkat a Fred Olsen és az FRS Iberica oldalán találhatunk.

(A Naviera Armas hajója az El Hierro-i Valverde kikötőjében)

Pénzügyek

A Kanári-szigeteki árakkal kapcsolatban tapasztalataim főleg Teneriféről vannak, ott töltöttem el a legtöbb időt. Tudni kell, hogy a szigeteknek saját adórendszere van, ami kiterjed a forgalmi adóra is (turistaként ez érint elsősorban - ez a magyarországi ÁFA). Míg a spanyol szárazföldön IVA nevezetű fogyasztási adó (Impuesto sobre el Valor Añadido) rakódik a termékek és szolgáltatások áraira, a Kanári-szigeteken nem ez, hanem a sokkal kedvezőbb IGIC (Impuesto General Indirecto Canario) számolódik a nettó árakhoz. Ahogy említettem az IGIC sokkal kedvezőbb az IVA-val összehasonlítva, az általános kulcs 6,5 % (2019-től), szemben a szárazföldi 21 %-kal (hozzáteszem, mi ez utóbbinak is örülnénk), de az alapvető termékek (pld. az alapvető élelmiszerek) és szolgáltatások, a legkedvezményesebb, úgynevezett cero (nulla) kulcs szerint (nem) adóznak. Ezen kívül van 3 %-os, 9 %-os, 13,5 %-os és néhány kiemelt termék esetében 20 %-os adókulcs. Éppen ezért az árak többnyire kedvezőbbek, mint a szárazföldön. Ez azt eredményezi, hogy míg a spanyol szárazföld drágább, mint Magyarország, addig a Kanári-szigeteken csak alig valamivel magasabb árakkal találkozunk (vagy átlagot vonva, talán azt mondhatjuk, hogy hasonlóak az árak). Tenerifén és Gran Canaria-n valamivel mérsékeltebbek az árak, mint a többi, kisebb szigeten, valószínűleg a szállítás nehezebb, ezáltal drágább volta miatt, de ez nagyjából 10 %-os eltérésen belül marad.

Nagyjából a következő árakra számíthatunk, néhány példa (Tenerife - 2019 március):

Gázolaj: 1-1,10 €/liter; a benzin hasonló áron van, egy kicsivel fölötte, 1,10 € körül.
Baguette: 0,35-1 €
Tej: 1-1,30 €
Csirkemell-filé: 6-6,50 €/kg.
Marhahús: 5,50-6 €-tól felfelé a csillagos ég a határ, viszont 6-7 €-ért nagyon szép és jó marhahúst lehet kapni.
Sajtok: kb. 10 €/kg-tól. (Masdamer, Gouda, stb.)
2 l-es Coca vagy Pepsi Cola: kb. 1,30 €
1 üveg bor: már 1 €-tól, de 2,50-3 €-tól vállalható bort lehet kapni, jobbat, mint legtöbbször Magyarországon ugyanennyiért, ennek oka szintén az adóban keresendő.
Égetett szeszek: kb. magyarországi áron.

A tengerparti strandokon többnyire ingyenesen fürödhetünk, de a legtöbb strandon, melyek a városokban vannak, nincsen olyan szolgáltatás rendszer kiépítve, büfével, "lángosozóval" :), mint mondjuk a Balaton partján, a közelben általában találunk boltot, éttermet, ahol ehetünk. Arra azonban készüljünk, hogy sok étteremben nem szeretik, vagy éppen nem is engedik meg, hogy például egy szál csöpögő fürdőgatyában, félmeztelenül, beüljünk. A spanyolok lazák, de nem ennyire. Ugyanilyen ruhában, vagy éppen anélkül, a Mercadonákból is kinézhetnek.  

(A Safari Bevásárló Központ szökőkútja, Playa de las Americas, Tenerife - Forrás: AndreiRosca on Visual Hunt / CC BY)

Étterem, szórakozóhelyek, ünnepek

Egy átlagos étteremben egy főétel kb. 8 €-tól 12-15 €-ba kerül, persze egy jobb étteremben ennél magasabb árakkal is találkozhatunk, de ez az átlag. 8-12 € között inkább pizzát kapunk, egy húst is tartalmazó főétel 10-12 €-tól indul. Az átlagos halételek szintén ebben az árban vannak, például a lenguado nevezetű nyelvhal nagyjából 12 €-ba kerül. A köretet sokszor 2-3 €-s áron pluszban kell kérni, érdemes kipróbálni a kanári krumplit, ami héjában főt speciális, apró burgonya, melyhez helyi szószokat, általában Mojo Rojo-t és Mojo Verde-t adnak, ezek fűszeres paprikakrémek, nem nagyon csípnek (kivéve a picante), de vigyázzunk vele, akinek nem tökéletes az epéje, megszenvedhet vele (én jártam így). A leves nem igazán jellemző a Kanári-szigeteken, sokkal inkább előételt esznek, ez lehet fűszeres vajas pirított baguette-től, fokhagymás olajban sült rákig (nagyon finom, de drága), vagy helyi kolbászig bármi. A morcilla nevezetű ételt azonban csak a bátrak és ínyencek próbálják ki (szerintem borzalmas), ez egy véres hurkához hasonló étel, azonban mandulát használnak az elkészítéséhez, így egy vér ízű édes valamit kapunk. A helyi ételek közül a gofio szintén nem az erős ízekhez szokott magyaroknak való (és most visszafogott voltam és tisztelettudó, szerintem ez is szörnyű). Ez egy speciális helyi lisztből, víz hozzáadásával készült valami. Van, hogy megsütik kekszszerű, íztelen étellé, de sokszor belekevernek valamit (speciel én főtt szalonna- és bőrkedarabokkal is kóstoltam), és így eszik az íztelen, csirizhez hasonlító krémet.

(Mintha véres hurka lenne, de nem az, hanem a helyi morcilla nevezetű étel, csak bátraknak ajánlom kipróbálásra
Forrás: BocaDorada on Visualhunt / CC BY-SA)

A magyar éttermekhez hasonló édesség kínálatot se keressünk, a külföldiek kedvéért általában van egy-kettő az étlapon, de ezek sokszor a szomszéd boltban, akár az akkor megvett fagyiból vagy jégkrémből állnak (tényleg láttam ilyet, hogy a megrendelt fagyiért akkor futott ki a pincér, majd a dobozból átkanalazták üvegkehelybe, tejszín és kész), melyet jókora felárral adnak el. Egyes helyeken kaphatóak rendes fagylaltkelyhek, ezek finomak, de nem olcsók, 5-6 €-tól indul egy kehely.

Kávét viszont ihatunk, ezek olcsók általában mindenhol 1-1,30 €-tól indulnak az árak, a kávéköltemények persze sokkal drágábbak. Helyi érdekesség a barraquito nevezetű kávé, melybe alkoholt és esetleg sűrített tejet is öntenek (fix recept nincsen), ez nagyon finom. 

Sok helyen az ebéd végén megkérdezik, hogy kérünk-e chupito-t, ez egy pici, nagyjából 2 cl méretű pohárba kiöntött valamilyen helyi ital, általában likőr. Sokszor ezt fizetés után kapjuk és ingyen van, különösen, ha elégedettek a borravalóval, melyet az én tapasztalataim szerint a helyiek kevésbé adnak, de a külföldiektől eléggé elvárják, nagyjából 10 %-nak már nagyon örülnek. 

A kínai éttermek a magyarhoz hasonlítanak és valamivel olcsóbbak, itt 5-6 €-tól kaphatunk főételt, azonban ehhez nincsen köret. A rízs általában 2-3 € és elég 2 embernek. Itt van néhány keleti leves (kukorica, édes-csípős, stb.), ezek kb. 2,50-3 €-ba kerülnek. 

A szórakozóhelyek egy részébe ingyenesen lehet belépni, vagy egyes napokon van csak belépődíj, azonban azt vegyük figyelembe, hogy 18 év alatt a diszkókat nem lehet látogatni - kivéve a fiataloknak szánt, általában délután kezdődő rendezvényeket -, ezt a tapasztalatom szerint komolyan is veszik, a bejáratnál a fiatalok igazolványát ellenőrzik. Természetesen az árak meglehetősen "szórnak", a belépő egy normál szórakozóhelyre (ha van), akkor nagyjából 5-6 €-tól indul, de ez sokszor egy italt is tartalmaz.

A Kanári-szigeteken lényegében minden hétre jut egy "fieszta". Vannak kisebbek és nagyobb volumenűek, de lényegében olyan ez, mintha a faluban leülnének, hogy "Te, Juan, régen buliztunk, kellene csinálni valamit, nem?", "Persze, Carlo, de mit ünnepeljünk meg?", "Hát, mondjuk, hogy öt éves a konyhaszekrény?" és tartanak egy bulit ebből az alkalomból. Egyik ünnepségből a másikba zuhannak, még ki sem heverték az előző party-t a városban, már "fieszta" van a szomszéd faluban. Eleve rengeteg egyházi ünnep van, amit felvonulásokkal ünnepelnek, de a városi ünnepek is jellemzőek (pld. a város védőszentje tiszteletére), de valóban bármilyen okból képesek valamilyen nagy bulit kerekíteni.

(Utcai felvonulás Puerto de La Cruz-ban - Forrás: secrettenerife.co.uk on Visualhunt / CC BY)

Ezek jelenthetik akár szimfonikus zenekarok fellépését, egyetlen szintetizátoros-énekes műsorát, vagy éppen több napos bulikat, amelyre Spanyolországban viszonylag híresebb DJ-ket és énekeseket hívnak meg (néhány hete Tenerifén pld. Tuto Duran lépett fel, akiről én soha nem hallottam, de állítólag a szigeten menő), de felvonulásokat is. melyeken mindenki szebbnél szebb jelmezekben táncol az utcán. Általában ezeken a bulikon lehet enni, inni, büfékocsikból árulják a sört, Arehucas-t (kiváló helyi rum), a mojitót, a Piña Colada-t és persze üdítőket, meg a külföldi szeszes italokat is. Nincs probléma a választékkal. Ha megkérdezik, hogy chupitót vagy a "grande" verziót kérjük, akkor tudni kell, hogy a chupito itt is a nagyjából 2 cl-es italka, a "grande" esetén viszont általában egy hosszú műanyag poharat töltenek meg jéggel és arra jócskán töltenek az italból, amiből jó pár percig kortyolhatunk, vagyis nem az a ledöntős műfaj. Egy epres mojito nagyjából 6 €-ba kerül egy ilyen utcai bulin, ez egy nagy pohárba készül, összetört mentalevéllel és citromszelettel, némi eperrel, amit jócskán felöntenek rummal, sziruppal és Sprite-tal. Én ez utóbbit szentségtörésnek tartom, de így készül és finom. Egy nagyobb pohár Arehucas 4-5 €, a kisebbet nem próbáltam. Egy Dorada vagy egy Heineken sör - általában ezek szoktak lenni, a külföldieknek előszeretettel adják az utóbbit, pedig a Dorada sem rossz (sőt!), de tapasztalatom szerint a helyiek inkább isszák a helyi sört, mint az importot -, 1,50, de inkább 2 €.

Tradicionálsi kanári-szigeteki női népviseletbe öltözött férfiak a tenerifei Puerto de Santiago-ban.
A Kanári-szigeteken divat a férfiaknak karneválok alkalmával női ruhába bújni, azonban ez sima bolondozás.  

Autóbérlés

A nagyobb repülőtereken a legnagyobb nemzetközi autókölcsönző cégek megtalálhatók, én magam a helyieket szoktam preferálni, mivel a bérlési feltételek sokkal jobbak náluk. A Rentalcars oldal a Canarias.com-ot listázza, ők a legnagyobb helyi értékesítők, de nem listázza a Cicar-t és az Autoreisen-t. Érdemes megnéznünk a helyieket is, a Canarias.com és a Cicar általában nem leharcolt autókat ad, az Autoreisen esetében inkább fordulnak elő már régebben használt autók, persze ez saját tapasztalat, kivételek bármikor lehetnek.

Azt azonban érdemes megnézni, hogy míg a Rentalcars szerint egy VW Polo-ra az Avis 1800 € letétet kér, addig a Canarias.com csak 100 €-t, amikor utoljára béreltem a Cicar 50 €-t kért tőlem, néhány hónapja elfogadták ezt készpénzben is, amit, amikor visszavittem az autót, visszakaptam készpénzben. Mivel full-full biztosítás volt az autón, önrész nélkül, lényegében az üzemanyagot biztosítják be. Az Autoreisen elvileg depozit-mentes foglalást ígér.

Ami még szokatlan lehet, az üzemanyag politika. Szinte soha nincsenek a helyi bérbeadók autói tele, hanem félig, negyedig, háromnegyedig adják át az autót, és ugyanennyivel kell visszavinni. Ha kevesebbel visszük, akkor fizetünk, ha többel, akkor így jártunk, ajándékoztunk némi üzemanyagot a cégnek, vagyis mi rosszul jöttünk ki a dologból, ők jól. Ügyes módszer egyébként, mert nem lehet pontosan kiszámítani és az attól való félelmünkben, hogy extra díjat kell fizetnünk, valószínűleg többel visszük vissza az autót.

Ez még olyan, ami belefér, az autóbérlés rendkívül olcsó a Kanári-szigeteken, ezért a pár €-ért, amit a cég nyer, valószínűleg nem lesznek álmatlan éjszakáink. Azonban egész Spanyolországban divat, és az én véleményem szerint, már a korrektség határán táncoló módszer (hogy melyik oldalon, azt mindenki ítélje meg, nekem is van véleményem), amikor teli tankkal kapjuk az autót és üresen kell visszavinni, éppen ezért kifizettetnek pluszban egy tank benzint, de nem ám 1 € körüli áron, hanem például azt mondják, hogy ez 50 vagy 60 €. Egy barátom Tenerifén bérelt autót a Goldcar-nál pár éve és segítettem átvenni neki, ott tapasztaltam ezt, hogy ezzel próbálkoztak. Gondoljuk csak el, egy Ford Fiesta a Rentalcars szerint 1 hétre náluk 57 € (május 2-9.), ha erre 40-50 € benzinpénzt ki kell fizetnünk, ráadásul úgy, hogy tuti benne hagyunk 10 liternyit, akkor megint csak ajándékoztunk, ráadásul nem is keveset és nem is egyszer.

Sokat gondolkoztam, hogy mit szólnának az ilyen cégek, ha fognám és kifogyasztanám nullára (megállásig) az üzemanyagot utolsó nap és tréleren vitetném vissza az autót (különösen dízeles kocsinál kellemes ez), de egyrészt a tréler drága, másrészt gyanítom, hogy valamelyik apró betűs bekezdésben benne foglaltatik, hogy ebben az esetben az ügyfél fizet. Ilyen esetben azonban ragaszkodni kell, hogy oké, tele adják a kocsit, tele is fogjuk visszahozni és nem üresen, általában belenyugszanak, és eltekintenek a plusz egy tank benzin árától, ha elég határozottak vagyunk. A Goldcar ilyen szempontból korrekt(ebb) volt, mint amivel én a szárazföldön találkoztam, mert belementek a tele-tele üzemanyag-politikába, csak "bepróbálkoztak".

Nekem a fenti három helyi céggel, nem volt rossz tapasztalatom Tenerifén, próbálok náluk foglalni, mert lehet, hogy az ajánlatuk egy kicsit drágább, mint sok másik cégé, de nem mindegy, hogy 50-100 € a depozit, szemben 1000-1800 €-val, hogy lényegében önrész nélküli biztosításuk van (néhány apró kivételtől eltekintve), hogy legalább annyi üzemanyaggal kell visszavinni az autót, amennyivel kaptuk, noha a tele-tele a legkorrektebb és egy csomó kiegészítő szolgáltatásuk ingyenes (ebből a szempontból kiemelkedő az Autoreisen, ahol lényegében minden ingyenes, beleértve a teljes, önrész nélküli biztosítást, nem kell depozitot fizetnünk, elfogadják a credit és a debit kártyát is, ingyenes a gyerekülés, ingyenes a hozzáadott vezető is, hozzáteszem a Canarias.com és a Cicar majdnem ugyanilyen jó feltételeket ígér). Fontos még, hogy nem minden társaságnak van a repülőtéren irodája, Tenerife Sur repülőtéren például az Autoreisennek és a Cicar-nak van, viszont sokaknak nincsen, ők a parkolóban intézik az adminisztrációt, ami egyeseknek zavart okozhat és nehezen találhatják meg a helyet, ahova menniük kell. Ennek nézzünk utána.

A Canarias.com nagyon nagy autóparkkal rendelkezik, Tenerifén például A5-ös kabrió Audit is bérelhetünk, vagy például Audi TT-t is béreltek már a barátaim. Ha ilyen igényeink vannak, náluk kezdhetjük a keresést, akár e-mailben is felvéve a kapcsolatot velük. Szeretném megjegyezni, hogy a Canarias.com többször bizonyította, hogy ügyfélbarát és korrekt cég.

A közlekedéssel kapcsolatban megjegyezném, hogy a helyi rendőrök és szabályok - hozzáteszem sajnos - sokkal rugalmasabbak az alkoholfogyasztással kapcsolatban, mint nálunk, jelen poszt írásakor nincs zéró tolerancia, elvileg egy pohár sör vagy bor még belefér, annál többet azonban itt is büntetnek, illetve büntetnének, ha ellenőriznék, de a nagy ünnepeket, elsősorban a szilvesztert leszámítva, szinte soha nincsen szondáztatás. Ennek meg is van az eredménye, én számos alkalommal tapasztaltam, hogy ennek a többszörösét fogyasztva, nyugodtan vezetnek. Mindenképpen azt javaslom a szigeteken is, hogy várjunk az esti vacsoráig az alkoholfogyasztással, ha vezetünk és akkor menjünk gyalog egy szállás közeli étterembe. Legalább nekünk legyen tiszta a fejünk, hiszen nem a büntetés miatt nem kell inni, ha vezetünk, hanem azért, hogy biztonságban haza is érjünk.

Azt is érdemes tudni, hogy a helyiek, amilyen nyugodtak és türelmesek a hétköznapi életben, annyira türelmetlenek, ha kormányt éreznek a kezükben. Azt jól tolerálják, ha például az út közepén megállunk egy barátunkkal néhány mondatot beszélgetni, ilyenkor nyugodtan várnak fél percet, de ha egy körforgalomba nem vágunk be, ha lett volna alkalmunk, azt egyből dudakoncerttel díjazzák. Ezt egészíti ki, hogy hamarosan az az érzésünk lehet, hogy nem szereltek a helyi autókba irányjelzőt, mert azt nem használják, legalábbis nem irányjelzésre. Minden másra igen. Ha hirtelen meg kell állniuk, akkor balra jeleznek (eltérően a máshol használt vészvillogó használatától, vagyis nem biztos, hogy be fognak kanyarodni balra) illetve, amikor tilosban parkolnak, néha kiteszik a vészvillogót. A körforgalomból kihajtáskor például szinte senki nem "indexszel".

Arra is készüljünk fel, hogy a gyalogátkelő szentség. Olyannyira az, hogy a gyalogosok sokszor körülnézés nélkül vagy éppen takarásból lépnek az úttestre, erre készüljünk fel. Ha nem látjuk a járdát a gyalogátkelőhelynél, mert például takarja egy parkoló autó, tekintsük úgy, hogy bármikor előttünk teremhet egy gyalogos és lassítsunk le annyira, hogy meg tudjunk szükség esetén állni.

Azt is tudnunk kell, hogy nem szokás beengedni egymást. Sem kereszteződésből kihajtáskor, sem sávváltáskor, semmikor. Ha valaki beenged vagy használja az irányjelzőt, az legtöbbször turista. Itt az tud besorolni vagy forgalmas útra kikanyarodni, aki türelmes vagy aki bátor. Jól tolerálják, ha biztonságosan eléjük kanyarodunk, nem rázzák az öklüket, ha el kell emelniük a lábukat a gázpedálról, de természetesen tombolnak, ha nagyobbat kell fékezniük. Viszont ők is bevágnak elénk, ezért ha kicsit fékeznünk kell, fogadjuk el, itt "farkastörvények vannak". Ha beengedünk valakit, vagy bejött elénk, nem fogja megköszönni, ezt úgy tekinti, hogy magának vívta ki a lehetőséget, ha megköszöni, feltehetően turista vagy itt elő külföldi. 

Figyeljünk nagyon közlekedés közben, itt előfordulhat, hogy az egyirányú utcában szembe jön valaki, mert le akar parkolni. A rendőrök nagyon aktívan segítik a közlekedést (mind a Policia Local kék egyenruhás, mind a Guardia Civil zöld egyenruhás tagjai). Egyben tájékoztatnak és figyelmeztetnek (sokszor kioktatnak), ha valamit nem megfelelően csinálunk, a kisebb szabálytalanságok esetén sokszor beérik a figyelmeztetéssel (például járdán parkolás esetén, ha nem hagyjuk ott az autót, vagy parkoló autók mögött második sorban megálláskor, ha ott vagyunk és nem akadályozzuk a forgalmat és legfőképpen őket, stb.)     

Miért érdemes turistaként a Kanári-szigetekre látogatni?

Az előző részekből nyilvánvalóan kiderült, hogy nem a különleges kulináris élvezetekért, még talán a strandolás szempontjából is Thaiföld, a Karibi szigetvilág, vagy Polinézia is jobb választás (igaz, az utóbbi helyre egy főnek a repülőjegy annyiba kerül, mint egy családnak egy-két hét Tenerifén, mindennel együtt, sőt...). 

Látnivalók azonban vannak, akit ez is vonz, annak itt egy rövid lista, szigetenként és a legfőbb látnivalókat felsorolva.

Tenerife: a Tenerife Sur repülőtérre érkezve az lehet az érzésünk, hogy ez nem egy szép sziget, pedig az. Mindenekelőtt a fő látványosság maga az El Teide, mely ugye egész Spanyolország legmagasabb hegycsúcsával rendelkezik. A Teide Nemzeti Park leghíresebb része, a Roque Cinchado, amely lényegében mára a sziget jelképe lett. E mellett csak felsorolásszerűen: Santa Cruz de Tenerife városának Auditóriuma, mely Calatrava tervei alapján készült, a Puerto de La Cruzban található Lago Martianez, mely Manrique munkája, az Icod de Los Vinos mellet található Sárkányfa és a körülötte lévő park, Masca faluja (mely engem egy kicsit a Machu Picchura emlékeztet, a sziklák és nem a régészeti emlékek miatt) és a barranco, amin a tengerig juthatunk le, La Orotava régi városrésze és a Casa de Los Balcones, Candelaria főtere és a bazilika. Ha valaki szórakozni akar itt, akkor a két vízi- és csúszdapark a Siam Park vagy az Aqualand, illetve a két állat- és szórakoztató park, a Jungle Park és a Loro Parque rendelkezésre áll, mindegyik hatalmas élmény. Van a szigeten egy majompark is, ahol egészen testközelből figyelhetjük meg a majmokat, teknősöket, leguánokat, sőt, akár közéjük is mehetünk.  Güimarban (ejtsd guimár) elvileg piramisokat is láthatunk, én nem mentem el soha, mert megnéztem a helyről egy filmet és nem találtam elég érdekesnek, hogy megérje a belépőt és az autózást. És még rengeteg látnivalóért érdemes ide ellátogatni. (Fotó: a Roque Cinchado háttérben a hóborította Pico del Teide).

Gran Canaria: megint csak felsorolásszerűen: Maspalomas homokdűnéi, a Roque Nublo, a Kolombuszhoz kötődő Casa de Colón, a Las Palmas-i katedrális, a Museo Canario, és még rengeteg gyönyörű látnivaló, parkok és gyönyörű strandok, úgy mint a Playa del Inglés, a Las Canteras Beach, a Playa de Amadores vagy a Anfi del Mar, hogy csak néhányat említsek. Firgas városkája pedig önmagában is egy gyönyörű kis éjszerdoboz, ahol egy lépcsősoron megtekinthetjük a csempékből kirakott háromdimenziós hét fő szigetet. (Fotó: Maspalomas homokdűnéi, sajnos a valóságban viszonylag kis területen terülnek el a tengerparton és közel sincsen meg a szaharai hangulat. Forrás: VisualHunt ).

Lanzarote: ezen a szigeten szinte minden a vulkanikus tevékenységről és César Manrique-ről szól. A legfőbb látványosság a Timanfaya Nemzeti Park, ahol a mindent megtudhatunk a sziget vulkánjairól, láthatjuk, ahogy húst sütnek, vizet forralnak, stb. a Föld hőjének segítségével. Manrique rengeteg munkája megtalálható itt, ilyen a César Manrique Foundation, a Mirador del Rio, a Jameos del Agua (egy tavas barlangban lévő "koncertterem"), a Jardin de Cactus és a többi. (Fotó: A Timanfaya Nemzeti Park. Forrás: Son of Groucho on Visual hunt / CC BY).

Fuerteventura: jó pár gyönyörű, sárga homokos strand található itt (a szigeten elsősorban erről szól a turizmus), illetve a Tindaya-hegy, néhány szépen megőrzött illetve helyreállított tradicionális szélmalom és a fuerteventurai aloe vera.

La Palma: természeti szépségekben talán leggazdagabb, legváltozatosabb és természeti látnivalók szempontjából a legszebb sziget, Lanzarote és Tenerife mellett, a Roque de los Muchachos és az itt lévő csillagvizsgálók, a Caldera de Taburiente, Cascada de los Colores, Cascada de los Tilos, a kalandosan elérhető Nacientes de Marcos y Cordero és még számos szép hely (La Palma-ról tervezek egy posztot). (Fotó: Csillagvizsgálók La Palma-n).

La Gomera: a legfőbb látványosság itt a sejtelmes Garajonay Nemzeti Park, az Abranta kilátó (üvegpadlóval, tériszonyosoknak nem ajánlott). Néhány szép hely van még itt, La Gomeráról is tervezek egy posztot, egy nap alatt vagy egy éjszaka ott töltésével bejárható és komppal a legkönnyebben elérhető sziget Teneriféről.

Egyetlen szigetünk maradt, a következő, részletes posztom tárgya: El Hierro.

Legközelebb oda utazunk, nem csak térben, hanem egy kicsit időben is, remélem velem fogtok tartani akkor is. Én várlak Titeket szeretettel.  

Update: Tenerifén élő, spanyol barátunk hívta fel a figyelmünket, hogy La Graciosa szigetét a Kanári Kormány döntése alapján immáron főszigetnek tekintik, így a Kanári-szigetek elvileg nyolc főszigetből áll. Én ennek egyetlen forrásban sem találtam nyomát és értelmetlennek is tartom főszigetnek tekinteni egy 29 négyzetkilométeres, majdnem lakatlan földdarabot (600 lakos), de a Kanári-szigeteken bármi lehetséges, ezért a fentieket a teljesség kedvéért megjelenítettem a posztban.

(Borítókép: Jordi Martos - Panorámakép a Teide-ről - Photo on VisualHunt.com