Délkelet-Ázsia csodálatos világában utazgattunk az elmúlt cikkeinkben, az általános információk mellett remélhetőleg hasznos tudnivalókról írtam a biztonsági állapotokkal, a törvények betartásának fontosságával, illetve az időjárással és az egészségügyi helyzettel kapcsolatban. Ebben a cikkünkben folytatjuk az utazásunkat, ezúttal a szállásokról és a közlekedési lehetőségekről fogok írni.
Azonban előbb jöjjenek a beígért linkek:
1. rész - Általános információk, biztonság, délkelet-ázsiai törvények
2. rész - Időjárás, egészségügyi tanácsok, biztosítás
3. rész - Szállásfoglalási tanácsok, transzferlehetőségek, autóbérlési lehetőségek (most itt tartunk)
4. rész - Látnivalók, melyekért érdemes Délkelet-Ázsiába utazni
+1. rész - Délkelet-Ázsiai repülőjegy foglalásával kapcsolatos tanácsok (Magyarországról)
+2. rész - Repülőjegy foglalási tudnivalók régión belül
És természetesen ezúttal is figyelmetekben ajánlom a Facebook oldalunkat is, ahol időnként olyan anyagok is felkerülnek, amikor az időnk engedi, amelyek a blogra nem, illetve előre jelezzük, hogy mikor jelentkezünk új poszttal.
Szállásfoglalás
Délkelet-Ázsia a szállásfoglalás kérdésében is az ellentétek világa. A szálláshelyek többnyire olcsóbbak, mint Európában megszoktuk (ebből a szempontból is megint csak kivétel Szingapúr, de ott semmi nem olcsó illetve egyre inkább Bangkok). Időnként tényleg "fillérekért" foghatunk ki kiváló szállodákat, akár a sokcsillagos kategóriából is.
Azonban néhány dolgot érdemes szem előtt tartanunk. Az alábbiakban leírtak nem érvényesek az előbb is említett Szingapúrra, ott kicsivel az Európai sztenderd alatt találhatunk szálláshelyeket, ellenben, ahogy fent is írtam, meglehetősen drágán. Ha szerencsénk van és ki tudunk fogni egy kellemesebb árú szállást, az valószínűleg a közös fürdőszobás, esetleg a közös hálótermes kategória lesz. Szingapúr minden szempontból kilóg a délkelet-ázsiai országok sorából, így a helyi sajátosságokat majd a Szingapúrról szóló posztban tárgyalom, amikor majd eljutunk oda.
Szintén vegyük még ki a képletből Brunei-t, ahogy utánanéztem az itteni szálláshelyzetnek, itt a többi országhoz képest kevés szálloda van, azonban azok egyáltalán nem kiemelkedően drágák - itt bizony csak sokadik a gazdaság hajtóerejét jelentő iparágak közül a turizmus vagy nem is jegyzik.
Kelet-Timorban ellenben kevés szálláshely van, azok viszont inkább drágábbak (legalábbis az "Utazó vagyok, nem turista" blog gazdája szerint, aki jár itt).
Hotel Bangkokban
(Forrás: simonjones7 on Visual Hunt / CC BY-ND)
A többi országra visszatérve valóban kiváló, sokcsillagos szállásokat foghatunk ki, ha jókor foglalunk. Most elsősorban ne Bangkokra vagy Kuala Lumpurra gondoljunk, de például Siem Reap-ban töltöttünk már 3 éjszakát 5 csillagos szállodában, összesen 100 USD-ért (nem éjszakánként, összesen) és ez az ár a kiváló reggelit is tartalmazta, illetve George Town-ban (Penang, Malajzia) is sikerült hasonlóan (bár nem ennyire) kellemes áron csodálatos színvonalú szálláshelyet megcsípnünk. Persze ehhez sok keresésre, mérlegelésre vagyis ráfordított időre és pont jó időpontban történő foglalásra van szükség. Sokan azt gondolják, hogy ha jó előre lefoglalják a szállásukat, akkor rengeteg pénzt spórolnak és ezért már fél évvel előbb kinyomtatott visszaigazolásokkal várják az indulást. Nos, ez tévedés, ahogy a fapados repülőjegyek sem feltétlenül jó előre megvéve olcsók. Az a szabály, hogy nincs szabály, de mivel ez egy külön poszt témája lehetne/lesz, így ezzel most nem foglalkoznánk.
Amit tudnunk kell, hogy Délkelet-Ázsiában van leginkább lehetőségünk, hogy viszonylag kevesebb pénzből valóban sokcsillagos kényelemben legyen részünk. Azonban ez elsősorban nem olyan frekventált helyekre vonatkozik, mint az említett Bangkok, Kuala Lumpur, Bali (ahol még nagyjából 15 éve akár 50 USD-ért a Hiltonban nyaralhattunk), hiszen ezek a célpontok árban is "felnőttek" a népszerűségükhöz. Azonban Kambodzsában, Myanmarban, Laoszban, Malajzia KL-en kívüli részein (kivéve Langkawi-t, amely a régi hírnevéből él), Thaiföld sok területén, például Észak-Thaiföldön, vagy Krabin, Vietnámban, Indonézia egyes, kevésbé frekventált területein, és persze Fülöp-Szigeteken, az európainál jelentősen olcsóbban érezhetjük magunkat "az élet császárának", abból kifolyólag, hogy 4 vagy 5 csillagos szállodában nyaralunk/telelünk.
Természetesen akinek a helyi alsóbb standard jelenti a romantikát, nem vágyik a keleti luxusra, az is megtalálja a neki megfelelőt, és tényleg pár dollárért kaphat ágyat vagy szobát, sokszor reggelivel is, azonban itt azért légkondicionálóra ne számítsunk, a "fürdőszoba" is (ha van) sokszor egy edény a sarokban némi vízzel és ne lepődjünk meg, ha az ágy is egy földre letett matrac.
5 dolláros hotelszoba, aludni ebben is lehet
(Forrás: basilstrahm on Visual Hunt / CC BY)
Ha azonban maradunk a szállodáknál, érdemes figyelembe venni, hogy a távol-keleti standard egészen máshol húzza meg a határokat színvonalban, mint az európai. Érdemes azzal kalkulálni, hogy minimum egy csillaggal túl vannak értékelve a szálláshelyek, vagyis amikor ezt a részét szervezzük az útnak, ezzel számoljunk. Sőt! Például a Balin található Kuta egyes, egykoron 4 csillagos szállodái közül sok akkoriban megfelelt az akkori helyi 4 csillagos színvonalnak, de azóta a színvonal emelkedett, a szobákhoz pedig lényegében hozzá sem nyúltak a nyitás óta. sikerült ilyenben belefutnunk Kután: 4 csillagos szállás, az európai 1 csillagos szintjén volt, mert nagyjából, amikor épült akkor sem érte el az európai 3 csillagos szintet és az elmúlt 15 évben, amióta működött, láthatóan hozzá sem nyúltak, nemhogy felújítottak volna benne bármit is, igaz addig sem jutottak el az utolsó években, hogy az ablakot kívülről lemossák, habár csak egy szeméttel teli tetőre és jó pár légkondicionáló kültéri egységére nyílt volna a trópusi kilátás.
Az is megszokott, hogy a foglalási oldalakon egy vagy két csillaggal magasabbra értékelik, hirdetik magukat a szálláshelyek, mint ami a valóság, ilyennel konkrétan például Bangkokban találkoztam: 5 csillagosnak hirdetett szálloda, már építésekor is 4 csillagos volt, de azóta még kicsit le is volt használva. Az ára viszont "kellemesen" magas a helyi viszonyokhoz képest és ahhoz, hogy egy kis utcácskában és nem a főúton található. A foglalási oldalak nem ellenőrzik, hogy a szálláshely valóban annyi csillagos-e, ahánynak mondja magát illetve hogy milyen minősítési rendszer alapján annyi.
Vagyis ne csak a csillagokat nézzük, olvasgassuk a vendégek véleményeit (ne csak az első párat, hanem sokat, de a vendégvélemények fontossága egy külön posztot megér, mindenesetre néhány jó értékelés mellett nézzük meg a rosszabbakat is, azok a problémák, melyeket sok vendég említ, feltehetőleg valóban fennállnak), nézegessük a képeket és próbáljunk olyan szálláshelyet választani, amely szinte az utolsó pillanatig lemondható és lehetőleg nem terhelnek előre (ez utóbbi azért fontos, mert ha érkezéskor kifogásunk van, sokkal egyszerűbben távozunk ingyen, mintha már megterhelték volna a kártyánkat). Fizetés előtt mindenképpen alaposan nézzük meg a szobát, ne fizessünk, ameddig nem láttuk. Fordítsunk kiemelt figyelmet a fürdőszobára (különösen annak tisztaságára) és az ágyra. Ezek a legfontosabbak. Kapcsoljuk be a légkondit, hogy működik-e. Nézzünk ki az ablakon, nehogy a gyönyörű tengerre néző kilátást ígérő szálláshely ablaka valójában egy nyomortelep bádogtetőire és a kirakott szeméthalmokra nézzen (ld. a fent leírtakat).
Szép fürdőszoba egy bangkoki hotelben - a fürdőszoba a szállásunk egyik legkritikusabb pontja,
itt a legkönnyebb elvérezni minőségben
(Forrás: David Jones on VisualHunt / CC BY)
A legfontosabb, hogy azt megértsük, hogy itt a standard egészen más, mint Európában, ezt vegyük figyelembe és szánjunk időt a keresésre. Olvassunk utána a vendégértékeléseken kívül, hogy blogokon mit írnak az adott szállodáról, illetve hogy ezeken melyiket ajánlják. Ázsiában egyrészt könnyű jó szállást foglalni, mert a költségek a legtöbb helyen nem kötik meg a kezünket, másrészt nehéz, mert az információk megbízhatósága bizony kétséges.
Autóbérlés
Délkelet-Ázsiába utazva többeknek megfordul a fejében az autó vagy robogóbérlés lehetősége. Tudni kell, hogy nem minden országban lehetséges az autóvezetés illetve az autóbérlés európai jogosítvánnyal és azt kell mondanom, hogy mindez nem véletlen. A legtöbb helyen azt gondolom, hogy nem tudnék biztonságosan és balesetmentesen vezetni pár régióbeli országban vagy éppen ez olyan idegi megterhelést jelentene, amit nem szeretnék egy utazás során átélni. Arról, hogy vezethetünk-e autót egy adott országban, a Konzuli Szolgálat honlapján tájékozódhatunk.
A legtöbb délkelet-ázsiai országban a forgalom fordítottan működik, vagyis a bal oldali közlekedés van, ami önmagában sem egyszerű elsőre, azonban a közlekedési morál, a vezetési stílus, a szabályok betartása és a közlekedésszervezés teljesen más, mint amit mi megszoktunk. Ehhez adódik hozzá számos helyen a hatalmas forgalom. Én a magam részéről a legtöbb helyen kihagynám az autóbérlést.
A robogóval más a helyzet, nagyon sok külföldi bérel ilyet, számos helyen látunk a robogókon lobogó vagy a bukósisak alól kikandikáló szőke hajkoronát, nyilván ezeken a kétkerekűeken nem helyiek ülnek. Hogy én választanám-e ezt a módszert (nem!) az más kérdés, de ezt meg lehet egyes helyeken próbálni, azonban vegyük figyelembe, hogy a robogó bérlése esetén nem véd karosszéria, a közlekedés legtöbb helyen kaotikus és nekünk kell alkalmazkodni a helyi viszonyokhoz, ők nem fognak a kedvünkért európai módon vezetni, ha pedig ez nem sikerül, az veszélyes lehet.
Malajziában hosszas gondolkodás és rengeteg utánaolvasás után Langkawi szigetén béreltem autót, és bár mindez egy technikatörténeti időutazás volt, az autónk pedig maláj autóipar szégyene, a bérlés tényét nem bántam meg. Langkawin némi rutinnal (nekem azért ennél egy kicsit több van, sok országban vezettem már sok kilométert) kimondottan könnyű vezetni. A forgalom ugyan a bal oldalon halad, de nagyon kevés az autó még a "nagyobb" városokban is, a Google Maps piros (forgalmi dugó) jelzése nagyjából azt jelenti, hogy van autó az úton. Igaz, mi nem főszezonban voltunk (egy héttel később egy trópusi vihar le is bontotta a sziget egy részét), lehet, hogy akkor más a helyzet.
A bérautónk Langkawi repülőterének terminálépülete előtt - egy Proton Saga, a maláj autógyártás "remeke" (saját fotó)
Mindenesetre ha autóbérlésre adnánk a fejünket, nézzünk utána, hogy egyáltalán vezethetünk-e az adott országban, milyen dokumentumokra lesz szükségünk az autó átvételéhez (figyelem, legtöbb helyen kell nemzetközi jogosítvány az itthoni mellé - és ez nagyon fontos, a magyarra is szükségünk lesz, együtt érvényesek - és a legtöbb autókölcsönző dombornyomott hitelkártyát kér és ezt be kell mutatni az átvételkor, ráadásul legtöbbször a vezető és/vagy a bérbevevő nevére kell szólnia. Általában a debit illetve a feltölthető, meg egyéb, nem hitelkártyák, nem lesznek jók. Minden ellenkező hiedelemmel ellentétben nem minden plasztikkártya (bankkártya) hitelkártya, amit bank adott ki.
Jó eséllyel ez a kártya nem lesz jó autóbérléshez, a legtöbb cég nem fogadja el, akkor sem ha dombornyomott és
az autó értékének többszöröse található mögötte fedezetként - hiszen ez egy DEBIT kártya.
(Forrás: MoneyBlogNewz on Visualhunt / CC BY)
Transzfer
Ahogy az előbb kifejtettem, Délkelet-Ázsia nagy része nem az a hely, ahol én szívesen vezetnék (nem, robogót sem), pedig higgyétek el, pár országban már vezettem életemben és nem hétvégi úrvezető vagyok, akinek a kezében-lábában 25-30 ezer km van életében. Megfordultam néhány - vezetés szempontjából - keményebb helyen is, még Balin is vezettem, igaz nem tegnap volt, hanem még a turizmus robbanása előtt.
Az autó nem csak a más vezetési kultúra miatt kemény ügy Délkelet-Ázsiában (és más helyeken is). Volt egy ismerősünk, aki Balin autót bérelt - szintén a régi szép időkben - reggel és bizony nem került elő, egészen késő estig. Gondoltuk, ha reggelre sem kerül elő, akkor kerestetni kezdjük. Reggel a bérelt autó a parkolóban állt, koszosan, ezért úgy döntöttünk, hogy megvárjuk, amíg előkerülnek. Nagyjából délután lettek meg, mint két zombi, és elmesélték, hogy úgy eltévedtek, hogy hajnalban sikerült visszatalálniuk a Dewata Beach Hotelbe, amelyet azóta lebontottak, de néhány éve sikerült megtalálnom a "romjait", siralmas volt, majd lehet, hogy teszek fel néhány képet a Facebook oldalunkra. Nagyjából két napig nem láttuk őket ezután, annyira megterhelte őket a kaland, hogy alig hagyták el a szobájukat. A helyismeret hiánya a GPS megjelenése és elterjedése óta sokkal kevesebb gondot okoz, de nem szűnt meg, aki próbált már Marokkóban vezetni, hiányos térképpel rendelkező GPS-szel - ott a vezetési stílus is borzalmas - vagy éppen New Jersey-ben, ahol a GPS-ünk úgy hadarja az utasításokat, hogy a szomszéd Marika néni zokogna, ha hallaná, az tudja, miről beszélek.
Szóval, ha kihagyjuk az opciók közül az autóbérlést, akkor - hogy pestiesen fogalmazzunk - hogyan juthatunk el A pontból B pontba?
Várakozó laoszi busz Muang Khua közelében - "természetesen túltöltve" írta a kép készítője
(Forrás: @felixtriller on VisualHunt.com / CC BY)
Tömegközlekedés - sokan - különösen az árérzékeny turisták - esküsznek a transzfernek erre a módjára, mert nagyon olcsó. Ide sorolhatjuk a buszokat, tömegközlekedést biztosító hajókat, iránytaxikat (ahol másokkal osztunk meg egy-egy autót) és minden hasonló alkalmatosságot. Nos, ezek valóban rendkívül olcsó lehetőségek, de - hogy stílszerű legyek - ennek ára van. Néhány kivételtől eltekintve sok helyen ezek az eszközök nem biztonságosak, egyrészt a zsebtolvajlás bizony dívik ezeken a járatokon, másrészt abból a töredék dollárból, amit az utazásra költünk, nem futja arra, hogy ezeket a közlekedési eszközöket megfelelően karbantartsák. A harmadik probléma, hogy az X fős közlekedési eszközre (például hajóra), 2-3-4-5X mennyiségű embert zsúfolnak fel, hogy valahogy azért megérje üzemeltetni a járatot és az vagy célba ér vagy nem (hajó esetén vagy elsüllyed vagy nem). Gondolom, most jönnek majd a kommentek, hogy van aki bejárta így a teljes Távol-Keletet, természetesen mindez vérmérséklet kérdése. Persze vannak helyek, ahol nyugodtan használhatjuk ezt a lehetőséget, ilyen hely például Szingapúr vagy éppen Bangkok magasvasútja, a BTS Skytrain, ez számos esetben csodálatos alternatíva a bedugult városban.
BTS SkyTrain magasvasút Bangkokban - ez már egyáltalán nem az olcsó alternatíva, 4 embernek a
GRAB (ld. lejjebb) sokszor jelentősen olcsóbb ugyanazon az útvonalon, azonban a BTS a gyakori forgalmi
dugóban is tud haladni, szemben a taxival és a GRAB-bel.
(Forrás: michael_swan on Visual hunt / CC BY-ND)
Taxi - legtöbb helyen egyáltalán nem drága (a magyarországi árakhoz képest Szingapúrban sem, ami igen érdekes, hiszen vessük össze a magyar megélhetési költségeket az ottanival, és ugye nálunk a taxisok folyton "sírnak"), így vállalható alternatíva lenne. De! Több helyen ebben a régióban is lényegében maffia épült ki erre az iparágra. Bangkokban például minden trükkel találkozhatunk. A repülőtéren szervezett és ellenőrzött keretek között folyik a taxik kiosztása, így innen a szállásunkig még órával fogunk utazni, de nagyjából ez az utolsó alkalom, hogy ilyennel találkozunk (ha 700-750 Baht körül kell fizetnünk, ebben az autópályadíj is benne van, meg némi borravaló is, visszaadni úgysem nagyon fognak). Ettől kezdve mindig fix árat mondanak a taxisok és a taxamétert nem hajlandóak bekapcsolni (csak ha rendőr áll mellettünk). Alkudozzunk keményen, mert az ár, amit mondanak az a pofátlanság teteje. Amiben hosszas alku után kiegyezünk velük, ha nagyon keményen alkudtunk a duplája lesz, amit órával fizettünk volna, egyébként minimum a háromszorosa. Ezt érezni is fogjuk, hiszen 200 Baht alatt sehova nem tudunk eljutni taxival városon belül sem. Keményen kell alkudni, mert mindenképpen többet fogunk fizetni, mint kellene, nem kell szégyenlősnek lenni, de ne idegeskedjünk ezen, ez része ennek a "játéknak", próbáljuk helyi sajátosságnak felfogni és élvezni az alkut is (nekem is tanulnom kellett). Viszont azt nem árt tudni, hogyha véletlenül valamelyik taxis bekapcsolja az órát, akkor sok közülük fel tudja pörgetni azt, például az autórádió valamely gombjával (ha ott kotor valamit, elképzelhető, hogy ezen ügyködik, figyeljük az órát ilyenkor) vagy valamelyik bajuszkapcsolóval (ki hallott még ilyet!). A vietnámi Saigonban és Hanoi-ban a taxisok nagy része becsületes, de akad itt is órapörgetés, turista tarifa, stb. (különösen Hanoi-ban). Van ahol egy központi figura szervezi a taxikat, ő osztja ki az autókat és ő mondja az árat (ilyen hely pld. a Kuala Lumpur-i Jalan Petaling-i kínai piac bejáratának környéke), akkor kár is odamenni a taxisokhoz, nem mondanak kevesebbet, visszaküldenek a Muftihoz. Alkudjunk meg vele, akkor is a nagy forgalomra fog hivatkozni, ha autót nem látunk az úton (a "traffic jam" sokszor el fog hangzani) és fogadjunk el, vagy ne taxival menjünk.
A jellegzetes bangkoki zöld-sárga taxi (még rengeteg sötét-rózsaszín is van). A "TAXI-METER" felirat
ne tévesszen meg csak viccnek van az autó tetején, bármilyen színű is az autó.
(Forrás: nakhon100 on VisualHunt.com / CC BY)
Tuk tuk - sok helyen ez helyettesíti a taxit, ilyen például Siem Reap, ahol lényegében a teljes taxiszolgáltatást ez teljesíti... fillérekért. Kicsit alkudjunk akkor is, ha nagyon olcsó, mert ez hozzátartozik az egészhez, hülyének néznek, ha nem tesszük. Bangkokban viszont általában nem olcsóbb, mint a taxi, sőt, inkább drágább, mivel mostanában turista attrakció lett és ezért fizetni kell, mi pedig turistának nézünk ki. Ennek ellenére legalább egyszer életünkben ki kell próbálni - különösen Bangkokban, ott mindenképpen - nem azért, mert kényelmes, vagy jó vele utazni, hanem mert tuk tukozás nélkül nem teljes az élmény. Vigyázzunk az értékeinkre, ne legyen például a telefonunk a kezünkbe, a táskánk mellettünk, mert - ahogy korábban írtam (1. rész) - utaznak erre a motoros tolvajok.
Thaiföldi tuk tuk, ami egy átalakított, kicsit felturbózott motorbicikli és felépítményt kapott motorbicikli.
(Forrás: mikigroup on Visual Hunt / CC BY)
Grab: és társai (bár a Grab szinte mindenütt az elterjedt), a Magyarországon egykor működött, majd "kigolyózott" (most teljesen mindegy, hogy jogosan vagy sem, ez nem ennek a blognak a témája) Uber helyi formája, ugyanúgy is működik a legtöbb délkelet-ázsiai országban, az alkalmazásban beírjuk, hogy hova akarunk menni, megadja a pontos fizetendő árat, a kocsi rendszámát és típusát, egyes helyeken (de nem mindenhol) a színét is, amit figyelnünk kell. Természetesen ehhez GPS kapcsolat és mobilinternet kell. A Grab sok helyen tökéletes, sokkal olcsóbb alternatívája a taxinak, de egyes helyeken (Krabi, állítólag Phuket, egyes leírások szerint Szingapúr is) nem működik normálisan, mert egy megállapodás szerint trükköznek vele a vezetők, felhajtva az árat és drágábbak, mint a taxi. Krabin próbáltam - volna -, de tényleg nem volt olcsóbb, a másik két helyen még nem Grab-eztünk. Bangkokban, Kuala Lumpurban és Malajzia nagy részén, beleértve Penangot is, illetve Balin próbáltam, kiváló alternatíva.
Autóbérlés sofőrrel: a legkényelmesebb megoldás. Természetesen legtöbbször bérelhetünk guide-ot (idegenvezetőt) is, de általában nincs rá szükség, a legtöbb esetben a sofőr rövid infókat tud adni az adott látnivalókról és előtte- vagy a nap végén elolvashatunk mindent a napközben látott helyekről, napközben pedig a ritmusunkban haladhatunk. Az idegenvezető drága (sokszor többe kerül, mint a driver és a kocsi), az autó sofőrrel legtöbbször nem, bár ez változó országonként. A legkényelmesebb módja az utazásnak ez, reggel ott vár a vezetőnk a szállodánk halljában, az előre leegyeztetett programot csinálja velünk végig (odavisz a bejárathoz és ott vár, amikor kijövünk, segít megvenni a jegyet, ha kell, stb.), tanácsokat ad, majd visszavisz a szállodánkba. Vagyis nagyjából ugyanazt kapjuk, mint egy társasúton, csak egy kényelmes, légkondicionált autóban ülünk egész nap, csak mi magunk, annyi időt töltünk mindenhol, amennyit akarunk (és amennyi belefér), nem késik el senki a nem létező csoportból és a vezetőnk egész nap a kívánságainkat lesi (mert számít a borravalóra, amit itt akkor adunk, ha elégedettek voltunk és nem kötelező jelleggel szedik össze). Azt gondoljuk, hogy mindez nagyon drága, de Délkelet-Ázsiában egyáltalán nem, ráadásul nem fejenként fizetünk, hanem autónként, vagyis az egy főre eső költség annál olcsóbb, minél többen megyünk (egy határon belül), ez sincsen így a társas utaknál. Mindenképpen preferálom ezt a módját az utazásnak, mert rengeteg időt spórolunk ezzel a módszerrel, a vezetőnk tudja, hova kell menni, előre tudjuk a költségeket és igazi királyi módon utazhatunk... és ami a lényeg, nem drágán. Ráadásul ha szerencsénk van, akár barátságok születhetnek néhány nap alatt ezekkel a vezetőkkel, nekünk volt ilyenben részünk Thaiföldön, Malajziában és Balin is.
Repülőgép: Délkelet-Ázsiában még működik a klasszikus "fapados model" (amikor akár pár €-ért utazhatunk), ráadásul hatalmas akciók is vannak. Ennek a térségnek is megvannak azok a légitársaságai, mint ami Európának a RyanAir vagy a WizzAir, de itt még tényleg kifoghatunk 5 €-s jegyeket vagy éppen utazhatunk Business Class-on a turista osztályra szóló jegy áráért. Ráadásul nagyon sokszor sokkal jobban megéri repülővel utaznunk (ne felejtsük el, az utazás során a legnagyobb értékeink egyike az idő). Gondoljunk csak arra, hogy repülővel egy-két óra alatt megtesszük azt az utat, amit autóval adott esetben 1-3 teljes napig tartana. Egy teljes cikket fogunk szentelni a délkelet-ázsiai repülőzésnek és a a repülőjegy vásárlás rejtelmeinek.
Általánosságban nagyjából ennyit a transzferekről, természetesen adott országok, adott területeinek vannak sajátosságai, ezekre majd visszatérek.
Még mindig folytatjuk...
Ebbe a részbe most ennyi fért bele, a következő 4. részben röviden országonként áttekintjük, hogy miért is érdemes a világ másik felére utaznunk és milyen csodák várnak ránk abban a másik világban. Tartsatok velünk legközelebb is!
Amennyiben tetszett ez a poszt vagy bármelyik másik, kérjük, keressétek fel a Facebook oldalunkat, ahol mindig friss híreket találtok a blogról illetve ide kerülnek ki az itt meg nem jelenő anyagok. Amennyiben gondoljátok és ráklikkeltek a Tetszik gombra, azt pedig külön köszönjük.
