Ha utazni indulunk, az hogy mit várunk az utazásunktól, teljesen egyedi. Vannak, akik csak heverészni szeretnének a minél fehérebb homokkal borított tengerparton, miközben pálmafák integetnek a fövenyre ki-kiszaladó hullámoknak (sőt, van akiknek a koromfekete homok is tetszik, nekik irány a Kanári-szigetek, különösen Tenerife és Lanzarote), mert szeretnének kiszabadulni a mindennapok taposómalmából, kikapcsolni a mobilt és csak nyugalmat akarnak maguknak. Azonban vannak - szerencsére - szép számmal, akik minél aktívabban szeretnék tölteni az idejüket az utazásuk során, a lehető legtöbb látnivalót "gyömöszölik" bele a távol töltött idejükbe és maximum egy-két délelőttöt töltenek a tengerparton, legyen az bármilyen fehér, a pálmafák pedig bármilyen hívogatóak is. (E sorok írója ez utóbbi csoportba tartozik, ezért is foglalkozik blogunk többnyire a látnivalókhoz kötődő utazási élményekkel, bár igyekszünk a célpontoknál a strandolási lehetőségeket is legalább felsorolás szintjén megemlíteni).
Van a világnak egy szeglete, ahol azonban mindent egyetlen tálcán kapunk, csak válogatnunk kell róla. Szinte kultúrsokként ható, a mi megszokott környezetünktől abszolút eltérő világ ez, csodálatos látnivalók, természeti csodák és - igen - a világ egyik legjobb strandolási lehetőségeit kínáló tengerpartok. Mindezt Délkelet-Ázsia nyújtja nekünk, melynek magam is hatalmas rajongója vagyok.
Mivel az elkövetkezendőkben jó néhány célponttal fogunk foglalkozni, mely ebben a régióban fekszik, úgy gondoltuk, hogy készítünk egy általános, a Kanári-szigetekihez hasonló posztot (ami aztán posztsorozattá nőtte ki magát), melyre majd mindig lehet hivatkozni egy-egy úti cél esetében.
Tartalomjegyzék
Mivel Délkelet-Ázsia csak általánosságban körbejárva is olyan nagy anyag, hogy sok részre osztottam, mivel különben feldolgozhatatlan információmennyiséget jelentene és túl is terjeszkednék a blog.hu által biztosított lehetőségeken. Minden rész elején lesz egy tartalomjegyzék, ahol a többi rész linkjei lesznek elérhetőek (természetesen a későbbi részek csak akkor, ha publikálva lettek a blog.hu-n).
1. rész - Általános információk, biztonság, délkelet-ázsiai törvények (jelenleg ezt olvasod)
2. rész - Időjárás, egészségügyi tanácsok, biztosítás
3. rész - Szállásfoglalási tanácsok, transzferlehetőségek, autóbérlési lehetőségek
4. rész - Látnivalók, melyekért érdemes Délkelet-Ázsiába utazni
+1. rész - Délkelet-Ázsiai repülőjegy foglalásával kapcsolatos tanácsok (Magyarországról)
+2. rész - Repülőjegy foglalási tudnivalók régión belül
És természetesen ezúttal is figyelmetekben ajánlom a Facebook oldalunkat is, ahol időnként olyan anyagok is felkerülnek, amikor az időnk engedi, amelyek a blogra nem, illetve előre jelezzük, hogy mikor jelentkezünk új poszttal.
Délkelet-Ázsiáról általánosságban
Ha Délkelet-Ázsiáról beszélünk, akkor - hivatalosan - ezen területhez tartoznak a Kínától délre, az Indiától keletre és az Ausztráliától északra található ázsiai országokat. vagyis a következők: Brunei, Kambodzsa, Indonézia, Laosz, Malajzia, Myanmar (Burma), Fülöp-Szigetek, Szingapúr, Thaiföld, Kelet-Timor, Vietnám. Ide sorolunk még jó néhány szigetet is, melyek vagy politikailag nem délkelet-ázsiai országhoz tartoznak, de földrajzilag igen (pld. a Kókusz-szigetek, mely Ausztrália része, vagy éppen a kínai fennhatóság alá tartozó Hajnan-szigete), illetve jó pár vitatott hovatartozású földdarabot is, melyet Kína és valamely földrajzilag délkelet-ázsiai ország is a magáénak tekint (pld. a Paracel-szigetek vagy a Spratly-szigetek). Szintén érdekes Nyugat-Pápua hovatartozása is (természetesen nem politikai értelemben, ebből a szempontból nincsen vita, legalábbis a nemzetközi porondon nincsen, helyben azonban annál inkább, hivatalosan ez a terület Indonézia része, számos függetlenségi csoport viszont el akar szakadni Indonéziától, 1961-ben ki is kiáltották a Nyugat-Pápuai Köztársaságot, de a kezdeményezés nemzetközi támogatás hiányában, hamvába holt, de a függetlenségi vágy nem hagyott alább azóta sem, nem régen, 2017-ben is véres összetűzések voltak a területen). Nyugat-Pápua földrajzilag Óceániában található, azonban közigazgatásilag és politikailag Indonézia része, így ebből a szempontból Délkelet-Ázsiához tartozik.
Délkelet-Ázsia
(Forrás: Wikipedia Közkincs)
Vagyis van itt káosz rendesen és időnként ezen vitás kérdések rendezésére tett kísérletek során bizony vér is folyik. Példának adja magát a Preah Vihear templom, melyet magának követel Thaiföld és Kambodzsa is (a két ország határán fekszik), többször katonai konfliktus is keletkezett az ügyből, melynek eredményeként több katona életét vesztette. Mindez annak ellenére történt, hogy a hágai Nemzetközi Bíróság Kambodzsának ítélte a templomot. 2011-ben pedig sikerült is lerombolni a vitatott templom egy részét egy bombatámadásban, annak ellenére, hogy e csodálatos építmény 2008 óta az UNESCO Világörökség részét képezi.
Ezeknek az országoknak a történelemkönyve bizony véres lapokkal van tele, gondoljunk példaként csak a vietnámi háborúra, Kambodzsában a Pol Pot vezette Vörös Khmerek őrjöngő hatalmára (2,5-3 millió ember esett áldozatul a borzalmas hatalmuknak), vagy éppen a myanmari katonai junta kegyetlenségeire (ld. sáfrány-forradalom 2007-ben) vagy a rohingyák elleni véres katonai fellépésekre az egészen közelmúltból (2017-2018).
Emellett a káosz egyébként is jellemző a legtöbb délkelet-ázsiai országra, de ez a "szimpatikus" káosz, az egyik ok, amiért odautazunk, mely leginkább kontrasztokba nyilvánul meg. Aki járt Bangkokban (annak ellenére, hogy az utóbbi években hatalmas lépések történtek - sajnos - ennek megszüntetése érdekében), láthatta ennek legékesebb példáját. A Sukhumvit roadon végig taxizva, grab-ezve vagy sétálva, két külön világ találkozását látjuk, a ragyogó felhőkarcolók tövében a streetfoodosok sütögetik (igen sokszor kétes eredetű) ételeiket, belesve a felhőkarcolók melletti sikátorokba, a csillogás nyomát sem látjuk, sőt én magam már ezen a főúton is láttam patkányokat egy-egy bokorból előbújni és a kirakott szemeteszsákok közé befutni, táplálékot keresve. Mindeközben felettünk a BTS SkyTrain modern, vezető nélküli kocsijai siklanak a síneken, melynek betonlábaihoz és lépcsőkorlátjaihoz koldusok támaszkodnak, akik pár Baht-ot próbálnak tőlünk kikönyörögni. A villanyvezetékek tömegei a Sukhumvit roadról már eltűntek, de a többi úton még láthatóak, Délkelet-Ázsia számos országában megszokott, hogy nem egy gerincvezetékre kötik rá az épületek elektromos vezetékét, hanem mindegyikhez elvezetnek egyet valahonnan, ahol sikerül csatlakozni. Ennek eredménye egy mondhatni "összesodort", és igen, kaotikus kábelrengeteg.
Thai megoldás az elektromos áram épületekbe való eljuttatására
(Forrás: Aglae0 on VisualHunt.com / CC BY-ND)
Ez a tizenegy ország összesen 4 523 000 négyzetkilométeren terül, a lakosainak száma pedig 568 millió ember, ami 126 fő/négyzetkilométeres népsűrűséget jelent, ami nem kiemelkedő adat, Európában például 75 ember jut minden négyzetkilométerre. A világ legsűrűbben lakott országához (nem, nem Banglades az, pestiesen szólva a fasorban sincs a maga 1146 fő/négyzetkilométer adatával), Monaco-hoz képest ez kimondottan kicsi szám (a monacoi népsűrűség 18 ezer fő felett négyzetkilométerenként, Makaóban még magasabb ez az érték, de ezt tekintsük Kína részének). Viszont Délkelet-Ázsiában található a világ második legsűrűbben lakott országa, Szingapúr, ahol minden négyzetkilométerre csaknem 7800 ember jut. (Forrás: Wikipedia).
Az itt található országok között hatalmas különbségek vannak, az egy főre jutó GDP-jük alapján Szingapúr több, mint 3-szor jobban teljesít, mint Magyarország, Brunei is a magyar érték duplájával büszkélkedhet, Malajzia pedig a két harmadát eléri, a többi ország azonban messze alattunk van. A sor végén Kelet-Timor (mindössze a magyar érték 1/30-ad részével), illetve Myanmar áll, mely esetében az egy főre jutó GDP értéke még ennek is kevesebb, mint a fele.
Ráadásul a nagyvárosok és a "vidék" között is a legtöbb esetben hatalmas a különbség, ha elutazunk például a rohamléptekkel fejlődő maláj fővárosba, Kuala Lumpurba és összehasonlítjuk a vidéki Malajziával, elképesztő a kontraszt, de ugyanez a helyzet a régió szinte összes szegényebb országában. És mégis, annyi mosolyt kevés helyen kapunk a világon, mint ennek a régiónak a buddhista országaiban (pedig ezek tartoznak a szegényebbek közé), ez pedig a teljesen más életfelfogásukból ered.
Kambodzsa, itt a nagy szegénység sem vette el a helyiek kedvét, hogy mosolyogjanak
(Forrás: Visualhunt.com/CC0 1.0 )
Vallásukat tekintve sem egységes a kép ebben a 11 országban, hiszen találhatunk itt buddhista országokat (Kambodzsa, Laosz, Myanmar, Szingapúr, Thaiföld, Vietnám), olyan országokat, ahol az iszlám vallásúak vannak többségben (Brunei, Indonézia, Malajzia, bár itt megjegyezném, hogy a Malajzia a világ egyik vallásilag legbefogadóbb és rendkívül sokszínű országa ), és keresztény többségű ország is van a régióban (Kelet-Timor, Fülöp-szigetek). Indonézia a világ negyedik legnépesebb országa (Kína, India, az Amerikai Egyesült Államok után) a maga 268 millió lakosával és természetesen, ahogy a fenti felsorolásból következik, a világ legnépesebb muszlim többségű országa (akkor is, ha a leghíresebb és fő indonéz célpontnak számító Bali szigete a balinéz hindu hitet, de az ország teljes lakosságának 88 %-a az iszlám hitet követi).
És mit várhatunk ettől a régiótól turisztikai értelemben? Később részletesebben is kifejtjük, de ha röviden akarom összefoglalni, mindent. Egy teljesen más világot, kulturálisan mindenképpen (talán ez alól egy kicsit kivétel Szingapúr, amely leginkább "európaias"), letűnt korok csodáit, egyes helyeken a vallás jelenlétét a mindennapokban, csodálatos épületeket, természeti szépségeket, gasztronómiai különlegességeke és csodákat, meg persze csodálatos tengerpartokat. Aki meri vállalni, hogy kiszakadjon a jól megszokott mindennapokból, aki meri látni, hogy van a világnak egy másik arca is, mint amiben mi élünk, amit mi ismerünk, annak Délkelet-Ázsiánál talán nincs is kiválóbb hely. És ide nem lehet elégszer eljönni, bárhányszor is járunk itt, mindig van mit néznünk, látnunk és tapasztalnunk. Aki megteheti, annak nem érdemes úgy itt hagyni ezt a földi létet, hogy ne járt volna itt.
Biztonság
Annak ellenére, hogy délkelet-ázsiai országokban sokkal könnyebben nyúlnak fegyverhez, vagy fegyvernek értelmezhető tárgyakhoz, mint például Európában és ez igaz mind a lakosságra, mind a szélsőséges csoportokra, mind a rendfenntartó erőkre (a szélsőségesek persze a világ minden táján "hajlamosak" erre), ezek az országok a turisták számára többnyire biztonságosak, és elegendő, de szükséges a sokszor, sok helyen említett körültekintés és felkészülés ha ebbe a régióba utazunk. Talán ez alól kivételt jelent Kelet-Timor, ahol a béke rendkívül ingatag és a kormányzat még mindig nem teljesen ellenőrzi az országban működő és a hatalomból kimaradt, bár az ország függetlenségének kivívásában jelentős szerepet játszott csoportok tevékenységét. Szintén nem ajánlottak turisták számára a Fülöp-szigetek egyes - déli - területei, illetve a maláj Borneó egyes - északi - szigetei, vagy éppen Thaiföld legdélebbi tartományai, ahol iszlamista csoportok működnek, működésük pedig kiterjed az emberrablásokra is, melynek során váltságdíjat próbálnak kicsikarni a családtagokból. A biztonsági kérdésekről naprakész és aktuális információkat a Konzuli Szolgálat honlapján találhatunk.
A bűncselekmények tekintetében igazából nem rosszabbak, mint egyes Európai országok, óvatosnak kell lenni, nem feltűnően öltözködni, nem "lobogtatni" nagyobb mennyiségű készpénzt, és érdemes a holminkra figyelni. A leggyakoribb a zsebtolvajlás vagy éppen a motoros rablás. Különösen Thaiföldön tuk tuk-ozás közben legyünk éberek, lehetőleg táskát, hátizsákot, fényképezőt, telefont ne tartsunk úgy, hogy a mellettünk elhaladó motorosok az elérjék és akár erővel el tudják venni. Értsük meg, nem rosszabb a helyzet, mint például Olaszországban (nekem ott tépték le a vállamról a kamerás táskámat, ami pedig a nyakamon is át volt vetve), sőt!, de óvatosnak és körültekintőnek lenni itt is érdemes és kifizetődő.
Turistákkal teli tuk tuk Bangkokban, én nem biztos,hogy így tartanám a táskáimat
(Forrás: David McKelvey on Visual hunt / CC BY)
A legtöbb országban kisebb-nagyobb mértékű elnyomás alatt élnek az emberek, a rendőri - sőt helyenként a katonai - jelenlét nagy, a turizmus pedig fontos iparág és vigyáznak ránk. Jártam olyan helyen sok éve - Indonézia egyik legelmaradottabb régiójában -, ahol akkoriban a fehér ember igencsak különlegesnek számított és egy piacon többen körénk gyűltek, hogy megcsodáljanak, de egyáltalán nem voltak tolakodóak, mégis néhány perc múlva azt vettük észre, hogy egy rendőr tonfával oszlatja a körülöttünk lévőket, keményen ütlegelve őket és egy perc alatt szétkergetve az embereket. Mindezek ellenére, magunkra és az értékeinkre is vigyáznunk kell. A kéretlenül segítségünkre sietőkkel szemben legyünk gyanakvóak és bizonyos fokig távolságtartóak, mert ha ez ok nélkül történik, abból nem lesz bajunk, de ha nem figyelünk, esetleg csak a veszteségeket könyvelhetjük el.
A pénzünket, az útlevelünket, vízumunkat, a bankkártyáinkat általában érdemesebb a szálloda széfjében tartani, az útlevelünkről a legtöbb helyen elegendő, ha csak fénymásolat van nálunk, ha nem - van ilyen hely -, akkor arról szólnak, illetve az előbb említett Konzuli Szolgálat honlapján van erről információ. Viszont! Délkelet-Ázsiában divat, hogy a szállodai szobában van ugyan széf, de az nincsen a bútorhoz/falhoz rögzítve, ebben az esetben szóljunk a recepción, ha jobb szállodába foglaltunk, akkor nem lesz gond és hamarosan rögzítik.
Szintén érdemes figyelni arra, hogy egy adott régióba mikor utazunk, hiszen az időjárási viszonyok errefelé sokkal szélsőségesebbek, mint például Európában és a gazdagabb országokat, illetve itt is a nagyobb városokat leszámítva az infrastrukturális viszonyok teljesen mások, mint amit a nyugati világban megszokhattunk. Itt ha nem szezonban érkezünk, az bizony azt jelentheti, hogy a monszun közepén tartózkodunk itt, akár tájfunok is előfordul(hat)nak, egyes országokban - például Laoszban pedig - ez menetrendszerűen együtt jár a földcsuszamlásokkal, szóval ez sem vicc. Tervezéskor figyeljünk oda, hogy mikor utazunk, de ne higgyük, hogy könnyű dolgunk lesz, erre az időjárásról szóló fejezetben visszatérünk (a következő részben). Amennyiben valamilyen rendkívüli időjárást "sikerül" kifognunk, mindenképpen érdeklődjünk - akár a szállodánkban -, hogy biztonságos-e egy adott helyre utazni, egy adott időben a szabadban, vagy például a tengeren lenni. Segíteni fognak, de vegyük figyelembe, hogy helyenként bevállalósabbak - sokszor túlságosan is -, mint az európaiak, tehát sokat kérdezzünk és alaposan mérlegeljünk.
Pálmafák Phuketen monszun idején...
(Forrás: Michelle Maria képe a Pixabay -en)
...és amikor érdemes ide utaznunk
(Forrás: Sookyung An képe a Pixabay)
Sok délkelet-ázsiai országban a közlekedés - különösen a tömegközlekedés - nem azokat a normákat követi, amit Európában megszoktunk. Van, akinek a "romantikus utazás netovábbját" jelenti, ha a helyiekkel zötykölődhet X órát egy buszon vagy éppen egy helyieket szállító hajón utazhat, ahol függőágyakban fekszenek az emberek. Nos, amellett, hogy rengeteg időnk is elmehet erre (például egy ilyen hajó lehet, hogy minden kis apró földdarab minden pálmafájánál kiköt, és mindenhol ki-bepakolnak hosszú tízperceken keresztül), itt a biztonság is megkérdőjelezhető. Elhiszem, hogy van ennek is egy hangulata, de ezeket a hajókat, járműveket gyakran bőven túltöltik, akár többszörös mennyiségű embert is felzsúfolva rájuk, mint, ami biztonságos lenne, ráadásul megfelelően sem karbantartva, sem ellenőriztetve nincsenek, így veszélyesek lehetnek. Döntsük el, hogy mit részesítünk előnyben, egy kis távol-keleti romantika megéri-e a biztonság feladását.
Vegyük figyelembe, hogy ezeknél az országoknál nagyon fontos a turizmusból származó bevétel, ha turisták sérülnek, halnak meg egy-egy helyen, az jelentősen visszaveti az iparágat, így a direkt nekünk szánt szolgáltatók, járművek sokkal modernebbek, biztonságosabbak és jobban megfelelnek legalább a helyi normáknak (igaz többszörösébe kerülnek), ez a követelmény a helyieknek szánt járműveknél általában komolyan sérül.
A délkelet-ázsiai országok biztonsági szempontból nem rosszak, de nagyon sok múlik rajtunk. Vigyázzunk magunkra és értékeinkre, legyünk megfontoltak, ez nélkülözhetetlen bárhova is utazunk, Délkelet-Ázsiában pedig hatványozottan kifizetődő.
Törvények
Természetesen a törvények azért vannak, mert be kell és érdemes is betartani őket, az ezektől való eltérés szankciókat von maga után. Azonban Délkelet-Ázsia vonatkozásában néhány dolgot érdemes szem előtt tartani, ami még inkább ráerősít erre.
A régió legtöbb országában az egyes cselekményeket másképpen "honorálják" (szankcionálják), mint Európában. Ahogy említettem, néhány országban az európai alapértékek nem, nem úgy, vagy nem olyan mértékben érvényesülnek, mint itthon.
Van ahol a szólásszabadság nem ugyanazt jelenti, mint nálunk és bizony a hatalmon lévő vezetést, vezetőket, királyt vagy a vallást kritikával illetni nem, vagy nagyon korlátozottan lehet, amiből szélsőséges esetben akár turistaként is bajunk lehet. Mindenképpen tanácsos - különösen mások által is érthető nyelven, különösen angolul - a politikai, állami, a vezetőket és vallási rendszert nem bírálni, abból bajunk nem lehet. Igazából vendégek vagyunk itt, ha elmegyünk egy barátunk házába vendégségbe, nem illik a házigazdát szidalmazni, akkor sem, ha összedobós bulin vagyunk, ahova pár üveg italt mi vittünk. Tartsuk meg a véleményünket magunknak, majd otthon elmondhatjuk.
Ezekben az országokban a börtönviszonyok bizony nem követik a svédországi standardet, minden szempontból alatta maradnak, ráadásul az emberi jogokat sem úgy értelmezik, mint mi Európában (ahogy fent is említettem a szólásszabadság kapcsán), így biztosan nem akarjuk ezen intézmények vendégszeretetét rövid ideig sem "élvezni". Nem kell félni ezekben az országokban, hiszen, ha mi elfogadjuk az ő szabályaikat és azok szerint játszunk, semmi bajunk nem lesz, sőt "értéknek" tekintenek ránk, akik a megélhetésüket biztosítják. Azonban tanácsos tájékozódni arról, mit tehetünk meg, hogyan tehetjük és mit nem szabad (pld. Myanmarban bizony bajunk lehet belőle, ha valamelyik vallási területükre, templomukba cipővel megyünk be, ezt el kell fogadni és le kell venni a cipőt a kijelölt helyen, de például Malajziában sem lehet a mecsetekben cipőben sétálgatni, noha ott valószínűleg beérik azzal, hogy kiküldenek. Ez a szokás, ebben hisznek, így élnek, fogadjuk el).
A kambodzsai Phnom Penh-ben található Tuol Sleng Múzeum, amely a vörös khmerek borzalmas terrorját mutatja be.
A képen egy korabeli cella, szerencsére ez már itt is a múlt, de ma sem szeretnénk semmiképpen hosszú
éveket eltölteni egy ázsiai börtönben.
(Forrás: mayanais on Visualhunt / CC BY)
És szeretnék még egy dolgot kiemelni, ez pedig a kábítószer kérdése. A következő rész nem a kábítószerekről szól, arról, hogy igazuk van-e ebben ezeknek az országoknak, ez nem témája egy utazási blognak, kérek mindenkit, hogy ebben az ügyben ne írjatok kommentet, vannak helyek, ahol a legalizációról lehet vitatkozni, ez nem az. Alapvetően nem szoktam kommentet törölni, de az ilyeneket törölni fogom.
Ezeknek az országoknak a többségében kicsit sem tolerálják a kábítószerek használatát és különösen a kereskedelmét. Jó néhány országban adott esetben a birtoklásért és/vagy a kereskedelemért a szankció akár halálbüntetés (is) lehet. Soha, semmilyen esetben ne próbáljunk ezekbe az országokba (se) semmilyen ilyen szert bejuttatni, kijuttatni, vásárolni, eladni vagy használni. Semmilyet! Tényleg ne! Ne feledjük el, hogy hosszú, rettenetes börtönéveket vagy éppen az életünket kockáztatjuk! A magyar diplomácia segítség lehetősége ilyen esetekben rendkívül korlátozott és gondoljátok el, tulajdonképpen ez érthető, bűnözők vagyunk! Aki látta a Bangkok Hilton című ausztrál sorozatot, nos, az nem vagy nem egészében mese.
Például Kuala Lumpur repülőterén bizony a bőröndellenőrző szalagnál plakátok fogadnak, melyeken egy bitófát láthatunk és fel is hívják a figyelmet, hogy a kábítószerekkel kapcsolatos bűncselekményeknek ez lehet a végállomása. Szóval csak egy tanácsot lehet adni: NE! Délkelet-Ázsiában pedig végképp ne!
Szingapúrban sem vicc a kábítószercsempészet - és erre már a belépés előtt figyelmeztetnek (ld. piros betűs rész)
(Forrás: SqueakyMarmot on Visualhunt / CC BY-SA )
Ráadásul bizony egyes helyeken civil ruhás nyomozók próbálhatnak behúzni a csőbe, vagy előfordulhat, hogy egy dealert figyelnek és így kerülünk bajba. Nekem Gili szigetén (amely egyébként Indonézia "drogparadicsoma", már ottani mércével, hiszen Indonézia sem toleráns ebben a kérdésben) egy este alatt kétszer akartak drogot eladni, meglehetősen erőszakosan. Egy étteremben leült mellém egy ember és megkérdezte, hogy mit szeretnék. Visszakérdeztem, hogy ezt hogy érti, mire felsorolta a kínálatot. Én soha nem élek ilyen szerekkel, így természetesen elutasítottam, mire felállt és elment. A szállásunk nagyjából 1 percnyi sétára volt az étteremtől, de a hotelünk bejáratánál elállva az ajtót újra próbálkoztak, hogy vegyek már valamit, de a szállásadónk azonnal kijött és elkergette őket. Majd mondta, hogy eszünkbe ne jusson, de megnyugtattam, hogy nem óhajtom elkezdeni ezen szerek "élvezetét".
Arra is figyeljünk, hogy egyes országokban más a szexuális kapcsolatok megítélése, így aki ilyen céllal utazik a régióba, annak körültekintőnek kell lennie. Például Kambodzsában rengeteg gyermek prostituált van, akik adott esetben nem vallják be a korukat, mi európaiak nem is tudjuk azt biztosan megállapítani. Azonban mivel a büntetés rendkívül súlyos a pedofíliáért (akár 10 év is lehet), nagy a zsarolásveszély. De van olyan ország, ahol a házasságtörést is súlyosan büntetik.
A kulturális javakat, régészeti leleteket is legtöbb helyen rendkívüli módon védik, engedély nélküli kivitelükkel súlyos - például megint csak Kambodzsában 6-10 éves - börtönbüntetést kockáztatunk.
Folytatjuk...
A Dél-Kelet Ázsiáról szóló posztsorozatunk 2 3 + 1 4 + 2 részes lesz (igazság szerint akkora anyag jött össze - és csak nőtt folyamatosan -, amit érdemesebb volt ilyen sok részre bontani, de lehet, hogy megint túl bőbeszédű voltam). Ebbe az első részbe most ennyi fért. Legközelebb a térség időjárásáról, egészségügyi helyzetéről, a szükséges védőoltásokról, a mindenképpen megkötendő utazási biztosításról (nem, nem, nem említünk konkrét cégeket, nem reklámozni akarunk) és a mobilinternet szükségességéről fogunk írni, és még egészségügyi tanácsokat is adunk majd.
Várunk vissza Titeket, utazzunk továbbra is együtt!
Amennyiben tetszett ez a poszt vagy bármelyik másik, kérjük, keressétek fel a Facebook oldalunkat, ahol mindig friss híreket találtok a blogról illetve ide kerülnek ki az itt meg nem jelenő anyagok. Amennyiben gondoljátok és ráklikkeltek a Tetszik gombra, azt pedig külön köszönjük.
