A koronavírus-járvány minden szempontból "odavágott" Spanyolországnak, valószínűleg ők maguk sem gondolták - beleértve az ország vezetését is -, hogy mi következik a számukra, amikor Lombardiában is terjedni kezdett a vírus. Jelen sorok írásának napján tért vissza jogilag az élet az újfajta régi kerékvágásba, vagyis szűnt meg a rendkívüli állapot Spanyolországban, ezen jeles alkalomból szeretném elmesélni, hogy mi mit tapasztaltunk ebből az egészből és a véleményemet is megosztanám a helyzetről, a válságkezelésről, illetve arról, hogy hova jutottak ők el. Nem szakemberként, csak gondolkodó emberként, aki ismeri a spanyol embereket (elsősorban a kanáriókat) és testközelből látta az elmúlt néhány hónapban azt, ami Tenerifén történt és figyelte párhuzamosan a magyar eseményeket is.

Negyven perccel későbbre kérem a taxit, mint máskor. Ma úgysem olyan semmi, mint amilyen lenni szokott. Pedig még fogalmunk sincs, inkább csak elképzeléseink arról, ami következik. Negyven perc sok, főleg ha a reptérre igyekszik az ember, de így is időben fogok érkezni, viszont több időnk marad, hogy Szandival még egyszer átbeszéljük a dolgokat, azt, hogy hogyan próbálunk talpon maradni, megóvni a munkahelyeiket, életben tartani azt, amiért ő az elmúlt években, én az elmúlt évtizedekben dolgoztam. Azt mondom neki, hogy inkább talpon haljunk meg, mint térden állva, nyüszítve éljünk túl és egyetért velem. Nem mindenki, ő igen.

Január utolsó napján publikáltuk a Budapesti Liszt Ferenc Repülőtéren megesett "kalandjainkat", és közben némi kritikát is megfogalmaztunk Budapest légikikötőjével kapcsolatban. A poszt eddigi rövid "történelmünk" legtöbb oldalletöltését generálta és helyenként elég kemény kritikákat eredményezett hozzászólások formájában a diszkont légitársaságokkal illetve azok utazóközönségével kapcsolatban. Éppen ezért úgy döntöttem, hogy elmondom a véleményemet arról, hogy miért is van létjogosultságuk a "low-cost" légitársaságoknak, sőt, miért is van szükség rájuk és miért nem baj, hogy mind többen használják őket. Természetesen az elkövetkezendők az én véleményemet tartalmazza és nem az egyetlen és megmásíthatatlan igazságot. Mindezek előtt azonban nézzük meg, hogy hogyan is jutottunk el idáig, miért és milyen alapon vannak egyáltalán diszkont légitársaságok. Történelemóra következik!

Nemrégen osztottuk meg a Facebook oldalunkon mi is a hírt, hogy a budapesti Liszt Ferenc Repülőtéren (végre valahára) bezár a köznyelv által karámnak vagy bádogkarámnak nevezett utasváró, hiszen elkészült az elvileg sokkal európaibb épület, mely kiváltja a régi, joggal nem túl népszerű bádogépületet. Akkor azt írtam, hogy hamarosan lesz alkalmam kipróbálni az új várakozóhelyiséget, hiszen terveztem egy Wizz Air-es utazást. Mindez részben így is alakult, valóban vettem - kiváló áron - egy jegyet Barcelonába, vagyis én teljesítettem a "vállalásomat". Minden adott volt, hogy kipróbáljam a beharangozott új utasvárót. Nem próbálhattam ki!

Délkelet-ázsiai ismét hosszúra nyúlt posztsorozatunk végéhez közeledve, miután megvizsgáltuk a legfontosabb tudnivalókat, melyeket érdemes mérlegelni, mielőtt megvennénk a világ túlsó felére szóló repülőjegyünket, már nem is maradt más hátra, mint hogy elmondjuk, hogy miért is érdemes pénzt és energiát áldoznunk arra, hogy megismerjük a világ e távoli régióját. Mi vár ránk e 11 országnak a valamelyikébe utazva? Nos, ebben a záró posztban végigvesszük, hogy milyen csodálatos látnivalók és élmények hívogatnak.

Néhány napja írtunk róla, hogy a European Best Destinations utazási oldala által indított szavazáson a Budapest Advent lett Európa legszebb és legjobb karácsonyi tematikájú vására. Akkori cikkünkben néhány képet is közöltünk, mely az Budapest Adventen készült. Mivel nagyjából egy héttel később lehetőségünk volt a tenerifei San Cristóbal de La Laguna városában is jó pár fotót készíteni, úgy gondoltuk, hogy a karácsonyi készülődés finisében megmutatjuk, hogy hogyan készülnek a tenerifeiek a karácsony ünnepekre, a napsütésben és a kellemes - de "karácsonyi-hangulat"-gyilkos - 25 fokban. 

Egy utazási blog szerkesztő-szerzőjét nem érheti nagyobb szakmai öröm, mintha a hazája turisztikai sikeréről számolhat be, hiszen bármennyire is a legfőbb hobbink az utazás és bármennyire is akkor érezzük magunkat elemünkben, amikor utazni indulunk, Magyarország sikerei a mi sikereink is. Boldogan írom le, hogy hazánk, fővárosunk egy újabb turisztikai elismerést gyűjtött be: az Advent Bazilikát választották a European Best Destinations utazási oldal által meghirdetett szavazáson a legszebb karácsonyi vásárnak. 

Délkelet-Ázsia csodálatos világában utazgattunk az elmúlt cikkeinkben, az általános információk mellett remélhetőleg hasznos tudnivalókról írtam a biztonsági állapotokkal, a törvények betartásának fontosságával, illetve az időjárással és az egészségügyi helyzettel kapcsolatban. Ebben a cikkünkben folytatjuk az utazásunkat, ezúttal a szállásokról és a közlekedési lehetőségekről fogok írni.

Délkelet-ázsiai utazásunk előző részében kicsit áttekintettük a világnak ezen csodálatos régióját, és megnéztük, hogy mennyire biztonságos ezekbe az országokba utazni, majd arról írtunk, hogy mennyire fontos, hogy a törvényeket betartsuk, hiszen errefelé bizony az emberi jogokat nem pontosan úgy értelmezik, mint Európában és a halálbüntetés is érvényben van. Ráadásul olyan cselekményekért is börtönbe kerülhetünk, ami nyugatabbra  elfogadott és egyáltalán nem büntetendő, gondoljunk csak a Bruneiben nem régen bevezetett új törvényekre, melyek akár halálbüntetéssel is sújthatják a homoszexuálisokat és a házasságtörőket, vagy éppen a kábítószerrel összefüggő bűncselekmények ebben a régióban sokkal súlyosabb megítélés alá eshetnek (akár az életünkkel is fizethetünk az ilyen cselekedetekért). De ha betartjuk a szabályokat, törvényeket, ha nem teszünk olyat, ami az adott országban nem megengedett, akkor jelenleg itt is többnyire biztonságban vagyunk, legalábbis annyira, mint a világ többi részén. 

Ebben a részben további praktikus kérdéseket járunk körbe, az időjárásról, egészségügyről, a még Magyarországon elintézendő vakcinációról, a megkötendő utazási biztosításról fogunk tárgyalni (és nem áruljuk el, hogy mi melyik cégnél szoktuk a biztosításunkat megkötni, mert jelenleg tájékoztatni szeretnénk és nem reklámozni).

Vágjunk is bele!

Ha utazni indulunk, az hogy mit várunk az utazásunktól, teljesen egyedi. Vannak, akik csak heverészni szeretnének a minél fehérebb homokkal borított tengerparton, miközben pálmafák integetnek a fövenyre ki-kiszaladó hullámoknak (sőt, van akiknek a koromfekete homok is tetszik, nekik irány a Kanári-szigetek, különösen Tenerife és Lanzarote), mert szeretnének kiszabadulni a mindennapok taposómalmából, kikapcsolni a mobilt és csak nyugalmat akarnak maguknak. Azonban vannak - szerencsére - szép számmal, akik minél aktívabban szeretnék tölteni az idejüket az utazásuk során, a lehető legtöbb látnivalót "gyömöszölik" bele a távol töltött idejükbe és maximum egy-két délelőttöt töltenek a tengerparton, legyen az bármilyen fehér, a pálmafák pedig bármilyen hívogatóak is. (E sorok írója ez utóbbi csoportba tartozik, ezért is foglalkozik blogunk többnyire a látnivalókhoz kötődő utazási élményekkel, bár igyekszünk a célpontoknál a strandolási lehetőségeket is legalább felsorolás szintjén megemlíteni).

Van a világnak egy szeglete, ahol azonban mindent egyetlen tálcán kapunk, csak válogatnunk kell róla. Szinte kultúrsokként ható, a mi megszokott környezetünktől abszolút eltérő világ ez, csodálatos látnivalók, természeti csodák és - igen - a világ egyik legjobb strandolási lehetőségeit kínáló tengerpartok. Mindezt Délkelet-Ázsia nyújtja nekünk, melynek magam is hatalmas rajongója vagyok.