Az előző posztunkban elkezdtük végigvenni, hogy milyen lépéseken kell végigmennünk, ha saját magunknak tervezünk meg egy utazást, akár Európától messze is. Ebben a befejező részben megnézzük, hogy mi maradt még hátra, mielőtt belemerülhetünk ezekbe a lépésekbe részletesen is.

Előző kétrészes írásomban (aki nem olvasta, az megteheti itt és itt) összefoglaltam, hogy mikor, milyen feltételek fennállása mellett érdemes utazási irodához fordulnunk és milyen esetekben szervezzük magunknak az utunkat. A szervezett utakkal egyelőre nem foglalkozunk, hiszen blogunk elsősorban a saját szervezésről szól. Ha nem veszünk igénybe külső segítséget, ahhoz, hogy sikeres, szép utazásunk legyen, számos előkészületre van szükségünk. Egy komplett út valódi, teljes megszervezése, különösen akkor, ha a munkánk mellett csináljuk és csak a délutánt vagy az estét tudjuk rászánni, akár több hetes elfoglaltságot is jelenthet, azonban attól a pillanattól kezdve, hogy eldöntjük, hogy belevágunk, utazásunk máris kezdetét vette. Igen, ezekkel a hetekkel kibővül a turisztikai élmény, képzeletben ott járunk a távoli tájakon, repülőzünk, autózunk, vagyis átélünk mindent, ami ránk vár, ahogy például a nyaralásunk kósza ötletből e-mail-eken, repülőjegyeken, szállásfoglalásokon keresztül, komplett egésszé áll össze, hogy nyugodtan elindulhassunk.

Az első részben arról értekeztem - illetve próbáltam megosztani a saját gondolataimat -, hogy melyek azok az esetek, amikor utazásunkhoz mindenképpen érdemes utazási iroda segítségét igénybe venni vagy befizetni egy csoportos útra, de legalábbis utazási tanácsadóhoz fordulni. Ebben a második részben arról fogok írni, hogy milyen előnyei vannak a saját szervezésnek, és mi magunk miért preferáljuk, ha csak lehet az utazásnak ezt a módját. Azonban most is elmondom, hogy nem vagyok/vagyunk utazási iroda ellenesek, elismerem, hogy van egy nagyon is tág célközönség, mely igényli a szolgáltatásukat, azonban én csak az előző posztban részletezett három esetben (ha nincs időm a szervezésre, ha olyan országba utaznék, amelyben nem érezném magam komfortosan egyedül és szuper ajánlat esetén utaznék/utaztam így, különösen csoportosan - az angol nyelvtudásom, ha messze nem is anyanyelvi szintű, már bizonyított jó pár úton és esetben). Azonban ez egy véleménycikk és ezúttal is bíztatlak, Téged, Kedves és Tisztelt Olvasóm, vitatkozzunk, cseréljünk eszmét, osszuk meg egymással gondolatainkat a cikk alatt, kommentek formájában, de most is kérlek, hogy ezt kulturáltan tegyük, különösen a többi olvasóval szemben tanúsítsatok megértést és toleranciát.

És akkor felteszem a kérdést, hogy aztán az alábbiakban válaszolhassak rá: miért érdemes magunknak szervezni az útjainkat?

Valamikor a nyári szünet előtt megpróbáltam bevezetni a Módszertan sorozatot, érzékeltetni szerettem volna, hogy mekkora változást is hozott az utazók életében az, hogy az internet az életünkbe való betörésével szabadon rendelkezünk egy végtelen információmennyiséggel, illetve hogy a szolgáltatók és szolgáltatások bővülésével és szabaddá válásával - és persze a határok megnyitásával - mekkorát változott az utazás szerelmeseinek élete.

Mivel ebben a rovatban privát utazásszervezésről lesz szó - vagyis arról, amikor mi magunk találjuk ki az úti célt, vásároljuk meg a repülőjegyeket, ha szükséges, bérlünk autót, találjuk ki az útvonalat, adott esetben keresünk sofőrt, guide-ot, foglalunk szállást és intézünk annyi mindent, amire egy kész úthoz szükség van -, szeretnénk elmondani, hogy ezeket mi hogyan és miért pont úgy csináljuk.

Nem gondoljuk, hogy birtokoljuk a "Bölcsek Kövét" és csak az a jó módszer, ahogy mi szoktuk csinálni, minden cikkünkben véleményeket, saját módszereket olvashattok, ha nem értetek egyet velünk és ennek akár a kommentek között, akár e-mailben, kulturáltan hangot adtok, annak örülünk, és ha ütköztethetjük a véleményünket, az is jó, biztosan mi is tanulhatunk.

Ebben a kétrészes posztsorozatban arról lesz szó, hogy mi mit gondolunk jobbnak: menjünk be egy utazási irodába és válasszunk az ajánlataik közül, vagy éppen szerveztessünk meg velük mindent vagy legalább részben az utunkat, vagy mi magunk álljunk neki az utazás egyes "alkotóelemeit" megálmodni, megszervezni, majd átélni. Arról is szót fogok az alábbiakban ejteni, hogy milyen esetben van egyik vagy másik módszernek szerintem egyértelmű létjogosultsága.

Habár La Gomera nem kecsegtet annyi csodálatos látnivalóval, mint a szigetcsoport többi tagja, könnyű elérhetősége illetve Európa egyik legcsodálatosabb és legsejtelmesebb erdője, mely a Garajonay Nemzeti Parkban terül el, mindenképpen érdemessé teszi rá, hogy legalább egyetlen napra, de inkább minimum egy éjszakát is itt töltve, Teneriféről átlátogassunk a szigetre. Posztsorozatunk első részében általánosságban jártuk körbe a szigetet és vizsgáltuk meg a legfontosabb tudnivalókat, ebben a második részben, pedig bejárjuk La Gomerát és megnézzük, hogy miért érdemes ide áthajóznunk, milyen látnivalók várnak ránk a szigeten.

A nyári szünet előtti úti célokkal foglalkozó posztjainkban először megismerkedtünk általánosságban a Kanári-szigetekkel, majd egy posztsorozatban ellátogattunk a legkisebbre, a Meridián szigetre, El Hierro-ra (aki nem olvasta, itt megteheti: első rész, második rész, harmadik rész). Most pedig tovább kalandozunk az Atlanti-óceán e csodálatos szigetei közül egy újabbat célba véve, mely bizony - bár nem kényeztet el annyi és olyan csodálatos látnivalóval, mint a többi, mégis - komoly érdeklődésre tarthat számot a magyar utazók körében. Ennek pedig igen prózai oka van, La Gomera a legnépszerűbb kanári-szigeteki célponttól, Tenerifétől mindössze egyórás hajóútra található és informatív bejárásához akár egy nap is elegendő, így ha nem akarunk itt aludni, a legfontosabb látnivalókat akkor is meg tudjuk nézni.

Legutóbbi posztomban, amellyel elindítottuk a Módszertan rovatunkat, azt ígértem, hogy a következő két cikkben az utazási irodák által szervezett utazásokat hasonlítjuk össze a saját magunknak szervezettekkel, azonban úgy döntöttünk, hogy egy kicsit változtatunk a sorrenden. Mindennek az oka pedig, hogy a tegnapi napon, június 27-én ismét La Orotavában jártunk a Corpus Christi ünnepen és jó néhány fényképet készítettünk, melyeket szeretnénk megosztani még "melegen", egyből a kimásolás után Veletek, kedves Olvasóink, most, amikor még aktuális az ünnep, hátha valaki, aki éppen Tenerifén tartózkodik, kedvet kap egy kis "fiesztázásra" La Orotavában. Akkor is megéri, ha figyelembe vesszük, hogy az ünnep legszebb része, a virág- és homokszőnyegek fektetése csütörtökön volt.

Egyszer édesapám, aki - túlzás nélkül állíthatjuk, hogy - bejárta a világ nagyobb részét, úgy döntött, hogy ír egy könyvet az utazásairól. Mivel nem szeret számítógépen írni (igen, még a Google keresőt is rámondással használja, akkor is, ha csupán egy szóra kell keresni), kézzel írta meg az első másfél oldalt. Akkor mi, a családja nagyon lehurrogtuk, így a könyvből ez a másfél, kézzel írt oldal készült el. Mai eszemmel hozzáteszem: sajnos. Talán hagynunk kellett volna, hogy megírja az egészet, az emlékezéseit, talán most meg kellene írnia, úgy, ahogy visszaemlékszik. Nem baj az sem, ha nem lesz nagy olvasottsága, ha meg mégis... Nos, az csak nyereség. 

Sajnos az a másfél oldal is elveszett - legalább is, én nem tudok róla, hogy meglenne -, de emlékszem, hogy ilyenképpen kezdődött (idézőjelben, noha nem tudom szó szerint idézni): "Emlékszem, a szocialista időkre, ahogy remegő kézzel és lábbal álltunk a Hivatalban, kezünkben az útlevelünkkel, hogy vajon megkapjuk-e a kiutazási engedélyünket vagy visszautasítják a kérelmünket. Emlékszem, hogy milyen érzés volt átlépni a határt Hegyeshalomnál". És így tovább. Nos, most megírom én a bevezetőt, vagy inkább összefoglalót, a magam módján, Apu, itt az idő folytatni az elkezdett könyvet, például a Miki Papa Titkai blogon.

Ezzel kezdjük el a módszertan rovatunkat, amolyan bevezetésként és természetesen tisztelgésként az Apáink és az emlékeik előtt.

Az El Hierro-ról szóló, immáron posztsorozattá duzzadt leírásom első részében áttekintettem az alap tudnivalókat a szigetről, írtam a történelméről, az őslakosairól, hogy hogyan juthatunk el ide és mikor érdemes ide utaznunk, illetve megnéztük az itt található jelentősebb strandokat, annak ellenére, hogy El Hierro nem igazán ideális az ilyen jellegű időtöltésre. A második részben aztán elkezdtük közösen bejárni a szigetet és a látnivalókat vettük sorba. Ezt a körutazást és egyben a posztsorozatot is befejezzük az alábbiakban. 

Habár az  El Hierro-ról szóló posztomat egy részesre terveztem, sajnos terjedelembeli korlátokba ütköztem, így mindenképpen két három részre kellett bontanom az erről szóló bejegyzést. Az előző részben általánosságban tekintettük át, hogy mi érdemes tudni erről a szigetről, illetve megnéztünk néhányat az amúgy nem túl bő strandolási kínálatból, ezúttal pedig körbejárjuk a szigetet és áttekintjük, hogy milyen látnivalókért érdemes ezt az eldugott földdarabot felkeresni és ha már a méretbeli korlát külön posztokba kényszerítette a látnivalókról szóló mondandómat, bizony ezúttal (is) bőbeszédűbb leszek.